Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-273

CCLXXIIL OBSZÁGCS ÜLÉS. (Jiiiius 30. 1868.) 2J1 tül: mert míg a nemzet múltját meg nem tagadja, mely közte s a birodalom között az egyedüli jogszerű, nem tarthat s nem fog tartani más elveket, mint a melyeket az 1848-ki törvények fölállítottak, s melyekről lemondva, önállását, azaz nemzeti létét áldozná fel/' (Helyeslés .) Uraim! én is azt mondom, hogy helyes, s szabadságában áll ugyan az értelemnek és a képviselőnek önmagának is szavainak magyarázatot adni; de én azt állítom, hogy az 1848-ki törvényeknek ezen alapja az, igen, ez az alapja, a mely épen a békés utat követi, a mely netán a convulsióknak elejét állana, hogy Magyarország ne csak pénzügye, hanem hadügye felett is önmaga rendelkezzék; s nem tagadhatja senki, hogy 1848-nak ez volt legjelesebb vívmánya. Most szabadságot veszek magamnak a t. képviselőház engedelmével öninditványomat indokolni. Állitottam, hogy az államélet első kellékei közé tartozik az, hogy Magyarország véderejét kizárólag önmaga rendezhesse el s vele rendelkezhessék. E törvényjavaslat pedig Magyarország és Ausztria e részbeli jogait tiz évre közös rendelkezésre kivánja átszolgáltatni. Az én meggyőződésem és hitem szerint mind Magyarországnak, mind Ausztriának kiváló érdeke az, hogy az állam scuverainitását egyik is. másik is egyaránt gyakorolja; s meggyőződésem az, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat 11-ik pontja az állami souverainitás gyakorlását azon tiz évre lehetetlenné teszi. Csak az támadhatná meg ez állitásomat, a ki nem óhajtaná, hogy az ausztriai birodalom s Magyarország külön souverain államok legyenek: mert lemondhat ugyan minden souverain állam souverainitásának bárniely jogáról; de ha egyszer lemondott s lekötötte magát, hogy a souverainitásnak bizonyos jogát nem kizárólag, de mással együtt gyakorolja, ez által coordinálta igenis a souverainitást, de nem tartotta azt fön. S miután én azt fentartani kívánom, ugy hiszem, hogy ez eszme nem csak Magyarország, de az ausztriai népek állami életének is egyik tulajdona s kiváló kelléke. Állítom másodszor, hogy minden állam országgyűlésének legfenségesebb joga az, hogy a katonaadást meg is tagadhassa. A törvényjavaslat pedig mind Magyarország, mind Ausztria parlamentjét e legfenségesebb jog gyakorlásától kívánja nagy időre megfosztani. Ha valaki azt hinné, miszerint én ezalatt azt értem, hogy az évi ujonczjutalék kiállítható az országgyűlések előleges megajánlása nélkül, az csalatkoznék. r £n ezt nem tagadom meg, mert benne látom a tárgyalás alatti törvényjavaslatban. Vadnay LajOS: No hát akkor mi baja van ? Madarász József: Azonban itt szabad legyen azon észrevételt tennem — noha nem kívánom érvül fölhasználni — hogy ha már a 11-ik szakaszban bent létezik, hogy a véderőnek nyolezyzázezemek kell lenni, és annak tiz évig még csak megváltoztatását sem kezdhetik a parlamentek, de ezt csak is a fejedelem kezdeményezheti, akkor uraim, ha ezen előre meghatározott számokban hiány mutatkozik, ugyan mondják meg nekem önök, akár háború, akár nagy betegség vagy bármi nagy veszély által nem jönne-e az által összeütközésbe az országgyűlés ujjonczjutalék-megtagadhatási joga ? merr mivel hogy már előzőleg lekötötték önök magokat, miszerint tiz évig azon határozott számnak létezni kell, miként vonhatnák ki utóbb önök magokat azon számnak minden esetve megígért fentartási kötelessége alól ? De én érvemül nem ezt kivánom érteni. Én nyíltan bevallom, hogy a parlamentek jogául nem csak az ujjonczállitást kivánom, hanem kivánom azt ugy, miként önmaga az 1861-ki országgyűlési felirat mondotta : az összes katonalétszám megajánlása és annak niegtagadhatása jogát. Uraim! Megtanultam, hogy minél nagyobb hatalmat követelnek a kormányok a fejedelmek részére, a népeknek ép annyi hatalmat kell paríamenteik számára követelniök, azért, miszerint egyik vagy másik túlkapásai ellen, és igy az államok és fejedelmek hibája, túlkapásai elleti biztosíttassanak. (Helyeslés.) Én Magyarországot és az osztrák birodalmat souverain álladalomnak tekintem; óhajtom, hogy itt is, ott is a parlamentek bírjanak a souverainitás ezen legfelségesebb jogával; és a ki azt mondaná, hogy az tiz évre nem zálogoltatott le a 11. szakasz elfogadása által, és a ki azt állítaná, hogy elfogadva ez elveket, a parlament e fölséges jogaitól nem fosztatnék meg; arra én, uraim, nem tudnék semmit sem felelni, mert ez állitások a tényeknek önmagok mondanának ellene. Átmegyek állitásaim többi részeire, miket egybefoglalva kinyilvánítom, hogy a tárgyaiái alatt levő törvényjavaslattal épen ellenkező állást foglalok el — nem hazám megvédésére, mert azt óhajtom; annak megvédésére minden fegyvert fogható gyermeket kötelezettnek hiszek, vallok, és óhajtok — de külön állást foglalok el a törvényjavaslat azon részére, mely az állandó hadsereget szerintem oly rémletesen nagy, a honvédséget pedig — bocsássanak meg önök, miként azt kell nyilvánítanom — hogy azt a hazámban alkalmazható véderő irányában, ha nem volna oly leverő, nem