Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-273

290 CCLXXIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Július 30. 1868.) serieteknek, csak is Magyarország önálló állami életének biztossága az ó' biztosítása is, a szerint kell hitem szerint, az önök által jelenleg vívmánynak mondott, de szerintem állami életünkön jelenleg is rágódóknak a nemzet jellemével, szokásaival, ezredéves történelmével és törvényeivel megegyezőleg átalakittatniok; és ezért, mert én ezt hiszem, mert igy vagyok meggyőződve, meg fog nekem bocsátani a t. ház, ha a kormánynak e részbeli törvényjavaslatát, mint hazám anyagi, ugy szellemi jóllétével, mind állami életünk életfeltételeivel, önmagának hazám koronájának fényével és dicsőségével ellenkezőt megtámadni kötelességemnek tartom; megtámadni azért, mert én azt hivém és vártam, hogy e kormány, mely már másfél év óta az alkotmányt helyreállítottnak vallja, nem mindig ujabb áldozatokat és az állam életét főleg biztosító törvények ellenére fog követelni, hanem egyszer megállva, azon jogokat, a melyek Isten és ember előtt minden államot és igy Magyarországot is megilletik, visszaszerezni iparkodik, és viszszaszerzésökben, higye el a t. többség és a koimány, bizonyára elvrokouimban és bennem is a leghűbb támaszra fogna találni. (Zaj.) A központi bizottság véleményében főleg két indokot látok, a melyre nézve ellenvéleményemet köteles vagyok nyilvánítani. Az egyik az, mely azt mondja : „A magyar szent korona minden tagja hadkötelezett volt eleitől fogva, s 1848. mely ama koronának e hon minden lakóját tagjává avatá, ép ez által különbség nélkül hadkötelezetté is tette azt egyszersmind." Én elfogadom, uraim, a hazavédelmi átalános hadkötelezettséget; de kénytelen vagyok nyilvánitani, miként, fájdalom, maga az 1848-ki törvényhozás még igen számosakra nem terjesztvén ki jogot — pedig ez kötelessége minden államnak — önmaga az 1848-ki törvényhozás a hadkötelezettséget csak is egyedül, pl. a nemzetőrség intézményében a jogélvezőkre terjesztette ki. Tehát ilynemű hivatkozás 1848-ra, fájdalom! a valósággal meg nem egyez. Kötelességemnek tartom még második főészrevételemet nyilvánítani ott, a hol azt mondja, hogy 1827-ki törvényhozás a béke közepett is gondoskodván a katonaságról, igy szól : „Megnyugvással látta a bizottság, hogy a hozzá utasitott törvényjavaslatok sem hagyták el az épen felmutatott történelmi ösvényt, nem csupán rendes katonaságból, nem is csupán honvédségből és népfelkelésből, hanem ezek mindegyikéből alakitván az átalános védkötelezettség alapjára fektetett azon véderőt, mely viszonylag s igy átalában is elégnek mondható. Ez által az öröklött alapon építenek ugyan, de megfelelően reformálván az ősi intézményt, azt újra életre költik fel." No már engedje meg nekem a hadügyi központi bízottság tisztelt előadója, midőn én az 1848-ki törvényekben a honvédelemre, a nemzetőrségi intézményre látom fektetve, legalább az 1848-ki szellemet és értelmet is azon törvényekben, ott látom a haza alkotmányára való felesketést, hogy többet ne is említsek, és miután ezt nem látom az ő munkájokban, akkor engedje meg, hogy nekem nyílt kötelességem azt mondani, miként a jelen munkálatot hozzá hasonlitva az 1848-ki törvényekhez, elhibázta a t. előadó úr, és e helyett azt kellett volna mondania, hogy ez nem reformatiója, hanem deformatiója az 1848-ki törvényeknek. (Ellenmondás jobbról.) Ezeken kivül szabadságot veszek magamnak e részben hivatkozni röviden hazám 1608, 161S, 1681,1715,1790, 1827, 1849-ki törvényeire, melyek a jelen törvényjavaslattal ellenkező irányzatúak, és mebyek részemről, ugy hiszem, a részletes vita alkalmával nem lesznek mecrtámadhatók. Csak a jelen kormány egyik érdemes tagja, a közoktatási miniszter urnák bátorkodom még e tárgyra nézve 1865-ik évben választóihoz mondott eme nagybecsű n}

T

ilatkozatát felolvasni, a mely az általam előadottakat eddigelé hitemként indokolja. (Halljuk !) „A kiegyezés kielégítő csak ugy lehet, csak akkor számolhat állandóságra, ha az alkotmányos befolyás nem szorittatik meg." (ügy van! jobb felöl.) Én is elfogadom, uraim, ez állítás helyességét; de a jelen tárgyalás alatti javaslat megszorítja az alkotmányos befolyást, mert, midőn az 1827-ki törvény azt mondja ki, hogy egyedül Magyarország országgyűlése rendelkezik Magyarország hadügye fölött és attól semmi szin alatt el nem vétethetik, hogyan lehet akkor állítni azt, hogy e törvényjavaslat 11-ik pontjábani előadás nem szorítja meg az alkotmányos jogokat? (Helyeslés a szélső baloldalon.) A többség határozhat mindent; de a valót, hogy melyik a való, azt az utókor fogja megítélni. (Derültség a jobb oldalon?) Azt mondja továbbá a t. oktatásügyi miniszter úr: „Az 1848 ki törvények, a mely törvények szerint én hazámnak hadügyi kizárólagos rendelkezését is óhajtom fentartatni, (Közbeszólás jobb felől : Azt tudjuk!) az 179l-ki törvényeknek, csak a törvényesen fenálló viszonyoknak uj, szabatosabb formulatióját foglalják magokban, „És továbbá én meg vagyok győződve, hogy ha e törvények sohasem hozattak volna, vagy ha valamely törvényhozás ezen elvektől eltérne, melyek az 1848-ki törvényeknek e tekintetben alapul szolgálnak, ennek nem lehet más következése, | mint az, hogy a nemzet újra folytatva a küzdel; met, melyet akkor bevégzettnek gondoltunk, egy | uj, az 1848 ikihoz hasonló convulsión menne keresz-