Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.
Ülésnapok - 1865-273
CCLXXIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Julíu 30. 1868.) 239 Patay István : De ugy van az, uraim! (Derültség.) Madarász József: Tekintsék át a képviselők a három század óta hazánk ellenében folytatott küzdelmét az osztrák kormány férfiaknak. Adja az Isten, hogy a jelen küzdelem utáni vívmány legyen azon három százados küzdelemnek ellenkezője és hazánk önállásának biztosítása ; de engem a történelem, az életnek nagy mestere arra tanított, hogy eddigelé a három száz d alatt küzdelme az osztrák kormányférfiaknak nem volt másra semmire irányozva, mint arra, hogy hazánk pénzügyei felett az egységnek, ha lehet, alá, ha nem, mellé rendelve, az által hazánk elszegényittessék egyrészt, mig másrészt hadügyünk kizárólagos gyakorlatának elvesztése által teljesittessék azon osztrák kormányférfiunak óhajtása, ki azt mondotta, hogy hazánkat rabbá és koldussá kell tenni. Tekintsék önök végig, uraim, az ez országgyűlés alatt hozott törvényeket, és kénytelenek lesznek bevallani — jó, legyen, a kényszerűség tétethette önökkel, de önök mégis kénytelenek lesznek bevallani — hogy önök kényszerülve voltak törvényesíteni mindazon elviselhetlen terheket, melyeket önök 1861-ben önmagok országgyülésileg mondottak elviselhetetleneknek. És így nem fogják tagadhatni, hogy az önök által jóhiszemüleg hitt vivmányok élvezése miatt eszközül kellett önöknek szolgálniokaz osztrák kormányférfiaknak három száz év alatt soha sem sikerülhetett abbeli törekvéseik kiviteléhez, hogy hazánkat elviselhetetlen terhek ösvényére szorítják; s hogy elérték abbeli czéljokat. Jól tudom, uraim! hogy itt önök meg sem állhattak. Az osztrák kormányférfiak törekvése és ezélja volt hazánkban nem csak a pénz-, de a hadügy feletti kizárólagos rendelkezésnek eltörlése is. Hiszen még a koldus is, ha ép kezű és lábú, annál inkább egy nemzet, előbb-utóbb jöhet azon gondolatra , miként az emberek és államok nem azért vannak teremtve, hogy egyedül másért szenvedjenek, hanem biztosítván szellemi jóllétüket, minél inkább élvezzék az anyagi jóllétet is; az pedig kimerittetvén az adózás elviselhetlen terhei által, miután azokat többé el nem viselhetnék, rá jöhetnének arra, hogy azon terhek eltörlését követelnék, s azt el is kellene érniök, hogy azon elviselhetlen terhek megszűnjenek. Az osztrák államférfiak tudtík, hogy az csak ugy hárittathatik el, ha a nemzet virága, a nemzet életre való kora átszolgáltatik a hatalom eszközének, a rendes hadsereg tagjává • tehát arra volt irányozva törekvésök, hogy elvétetvén e haza országgyűlésétől az 1827ben, pedig világos szavakban kijelentetett azon jog, miszerint az önvérérő'l rendelkezésbe semmi viKÉPV. H. NAPLÓ 186 3 / 8 . 15. szonyok közt másnak, mint a haza országgyülésésének szava nem lehet, ez okokból kellett, hogy önöket a hadügy kizárólagos rendelkezését bizto sitó törvényeknek máskénti módosítására kényszerítsék. Meghiszem, uraim, hogy önök, a kormány ée háznak igen tisztelt többsége, a közös ügyeknek kivívott élvezetével azon helyzetbe jöttek, miként a vándor, a hullámok rémes leányai énekével, mely ellenállhatlan varázsával vonza őt az örvénybe ; azonban annak, a ki, nem mondhatják önök, hogy az országgyűlés elejétől fogva bármikor hallgatott volna ama közös-ügyes syreni hangokra, engedjék meg a szabadságot, hogy miként Magyarország honfiait, önöket, önmagokat is kérjem, figyelmeztessem önöket, hogy önmagokat se engedjék sodortatni ezen örvénybe; de még inkább figyelmeztessem és kérjem arra, hogy ha önök önmagok menthetlenül ez örvénybe sodortatnak is, legalább hazánk eddigelé királyi eskükkel szentesitet*-, hadügy feletti kizárólagos rendelkezését ne engedjék önökkel együtt ama örvénybe sodortatni. Ha csak majdnem kétszáz év előtt történtekre gondolunk, midőn Hocher, Nosztitz és Martinuzzi nyilvánították a nemzet előtt, hogy a nádorság el fog töröltetni: nem tagadhatják önök,oh fájdalom, hogy a nádorság hatályait önök is felfüggesztették ; nyilvánitották, hogy e hazát vegyes tanácscsal fogják kormányozni: nem tagadhatják önök, hogy állami kérdéseink legfőbb ügyeiben osztrák és magyar delegatiók iutézkednek jelenben is. Akkor megirták Szelepcsényinek, hogy ne is iparkodjék a nemzet ezen rendeletek ellen küzdeni, mert a ki a király határozatai ellen szegül, az az égő gyertya lángjába repülő pille sorsára jut. Es ha most már ezek után arra ügyelek, hogy miután a Lobkovitz-féle kísérletek nem elégíttették ki nemzetünket, íme, a külesemények következtében önmaga Magyarország fejedelmi háza, a tapasztalás által azt kényszerült beismerni, hogy nem csak Magyarországnak, nem csak Magyarország koronájának, de ön az osztrák fejedelmi háznak is biztossága, dicsősége és fénye csak az által van biztosítva, ha Magyarországnak teljes önálló függetlensége teljes életében van; és ha már most, én legalább az általam vallott elveknél fogva, meggyőződésem szerint párhuzamot vonok a múlt és jelen között, a midőn az én meggyőződésem szerint ezen tárgyalás alatti törvényjavaslat még fájdalmasabbá ássa azon űrt, a mely állami életünk legfőbb biztositékán rágó • dik: nekem lehetetlen azon következtetésre nem jönnöm a történet nagy mestere után, hogy miként külesemények által volt a fejedelem kényszerűvé beismerni, hogy, ellenére a Lobkovitz-féle ki37
