Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-273

CCLXXIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Julíu 30. 1868.) 239 Patay István : De ugy van az, uraim! (De­rültség.) Madarász József: Tekintsék át a képvise­lők a három század óta hazánk ellenében folyta­tott küzdelmét az osztrák kormány férfiaknak. Adja az Isten, hogy a jelen küzdelem utáni vív­mány legyen azon három százados küzdelemnek ellenkezője és hazánk önállásának biztosítása ; de engem a történelem, az életnek nagy mestere arra tanított, hogy eddigelé a három száz d alatt küz­delme az osztrák kormányférfiaknak nem volt másra semmire irányozva, mint arra, hogy hazánk pénzügyei felett az egységnek, ha lehet, alá, ha nem, mellé rendelve, az által hazánk elszegényit­tessék egyrészt, mig másrészt hadügyünk kizáró­lagos gyakorlatának elvesztése által teljesittessék azon osztrák kormányférfiunak óhajtása, ki azt mondotta, hogy hazánkat rabbá és koldussá kell tenni. Tekintsék önök végig, uraim, az ez ország­gyűlés alatt hozott törvényeket, és kénytelenek lesznek bevallani — jó, legyen, a kényszerűség tétethette önökkel, de önök mégis kénytelenek lesznek bevallani — hogy önök kényszerülve voltak törvényesíteni mindazon elviselhetlen ter­heket, melyeket önök 1861-ben önmagok ország­gyülésileg mondottak elviselhetetleneknek. És így nem fogják tagadhatni, hogy az önök által jóhi­szemüleg hitt vivmányok élvezése miatt eszközül kellett önöknek szolgálniokaz osztrák kormányfér­fiaknak három száz év alatt soha sem sikerülhe­tett abbeli törekvéseik kiviteléhez, hogy hazánkat elviselhetetlen terhek ösvényére szorítják; s hogy elérték abbeli czéljokat. Jól tudom, uraim! hogy itt önök meg sem állhattak. Az osztrák kormányférfiak törekvése és ezélja volt hazánkban nem csak a pénz-, de a had­ügy feletti kizárólagos rendelkezésnek eltörlése is. Hiszen még a koldus is, ha ép kezű és lábú, annál inkább egy nemzet, előbb-utóbb jöhet azon gondo­latra , miként az emberek és államok nem azért vannak teremtve, hogy egyedül másért szenved­jenek, hanem biztosítván szellemi jóllétüket, minél inkább élvezzék az anyagi jóllétet is; az pedig ki­merittetvén az adózás elviselhetlen terhei által, mi­után azokat többé el nem viselhetnék, rá jöhetné­nek arra, hogy azon terhek eltörlését követelnék, s azt el is kellene érniök, hogy azon elviselhetlen terhek megszűnjenek. Az osztrák államférfiak tud­tík, hogy az csak ugy hárittathatik el, ha a nem­zet virága, a nemzet életre való kora átszolgál­tatik a hatalom eszközének, a rendes hadsereg tagjává • tehát arra volt irányozva törekvésök, hogy elvétetvén e haza országgyűlésétől az 1827­ben, pedig világos szavakban kijelentetett azon jog, miszerint az önvérérő'l rendelkezésbe semmi vi­KÉPV. H. NAPLÓ 186 3 / 8 . 15. szonyok közt másnak, mint a haza országgyülésé­sének szava nem lehet, ez okokból kellett, hogy önöket a hadügy kizárólagos rendelkezését bizto sitó törvényeknek máskénti módosítására kénysze­rítsék. Meghiszem, uraim, hogy önök, a kormány é­e háznak igen tisztelt többsége, a közös ügyeknek kivívott élvezetével azon helyzetbe jöttek, miként a vándor, a hullámok rémes leányai énekével, mely ellenállhatlan varázsával vonza őt az ör­vénybe ; azonban annak, a ki, nem mondhatják önök, hogy az országgyűlés elejétől fogva bármi­kor hallgatott volna ama közös-ügyes syreni han­gokra, engedjék meg a szabadságot, hogy mi­ként Magyarország honfiait, önöket, önmago­kat is kérjem, figyelmeztessem önöket, hogy ön­magokat se engedjék sodortatni ezen örvénybe; de még inkább figyelmeztessem és kérjem arra, hogy ha önök önmagok menthetlenül ez ör­vénybe sodortatnak is, legalább hazánk eddigelé királyi eskükkel szentesitet*-, hadügy feletti kizáró­lagos rendelkezését ne engedjék önökkel együtt ama örvénybe sodortatni. Ha csak majdnem kétszáz év előtt történtekre gondolunk, midőn Hocher, Nosztitz és Martinuzzi nyilvánították a nemzet előtt, hogy a nádorság el fog töröltetni: nem tagadhatják önök,oh fájdalom, hogy a nádorság hatályait önök is felfüggesztet­ték ; nyilvánitották, hogy e hazát vegyes tanács­csal fogják kormányozni: nem tagadhatják önök, hogy állami kérdéseink legfőbb ügyeiben osztrák és magyar delegatiók iutézkednek jelenben is. Akkor megirták Szelepcsényinek, hogy ne is iparkodjék a nemzet ezen rendeletek ellen küzdeni, mert a ki a király határozatai ellen szegül, az az égő gyertya lángjába repülő pille sorsára jut. Es ha most már ezek után arra ügyelek, hogy miután a Lobkovitz-féle kísérletek nem elégíttették ki nemzetünket, íme, a külesemények következté­ben önmaga Magyarország fejedelmi háza, a ta­pasztalás által azt kényszerült beismerni, hogy nem csak Magyarországnak, nem csak Magyar­ország koronájának, de ön az osztrák fejedel­mi háznak is biztossága, dicsősége és fénye csak az által van biztosítva, ha Magyarország­nak teljes önálló függetlensége teljes életében van; és ha már most, én legalább az általam val­lott elveknél fogva, meggyőződésem szerint pár­huzamot vonok a múlt és jelen között, a midőn az én meggyőződésem szerint ezen tárgyalás alatti törvényjavaslat még fájdalmasabbá ássa azon űrt, a mely állami életünk legfőbb biztositékán rágó • dik: nekem lehetetlen azon következtetésre nem jönnöm a történet nagy mestere után, hogy mi­ként külesemények által volt a fejedelem kénysze­rűvé beismerni, hogy, ellenére a Lobkovitz-féle ki­37

Next

/
Thumbnails
Contents