Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-271

2 76 CCLXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Július 27. 1868.) feltételek iránt kiki véleméi.yét kimondhassa; de ezzel sem az ország integritását nem támadja meg, sem a felsőség elleni engedetlenségre nem lázit. De továbbá tudjuk azt is, hogy Magyarország és Erdély közt léteznek közjogi kérdések, melyek még mindeddig elintézve nincsenek. Azt nem csak a románok vallják, hanem elismerik magok a királyi leiratok is, különösen pedig az 1865. decz. 25-én kelt királyi leirat, mely ezen közjogi kérdések elintézését kilátásba helyezi, és önként értetődik, hogy ezen közjogi kérdések elintézése alapjául a sanctio pragmaticát és a Lipótféle diplomát kellene venni, valamint mindazon lényegesen megváltozott körülményeket, amelyek Erdélyben léteznek. Ezek tények; s ezeket tagadni nem lehet. A mi a harmadik czikket illeti, nagyon természetes, hogy nem kell czikkekben hirdetni azt, hogy a románok a dualismus ellen vannak, mert hiszen az ellen nem ceak a románok vannak, hanem, mondhatom, a monarchia lakóinak nagyobb része a dualismus ellen van, kivévén a magyar és német nemzetet, melyeket a dualismus minden jogban részesít, mi a- a dualismus az országban" lakó többi népeket semmi tekintetbe nem veszi, mintha sem tényleg, sem történetileg, sem jogilag nem léteznének. {Élénk folkiáüások : Ez nem tartozik Ide! Szavazzunk!) Csak egy pár szót kívánok még szólani, mert kivánatos, hogy az eszmék tisztáztassanak. Mit óhajtanak a románok ? {Halljuk!) Lássuk, vajon ezen óhajtások ellentétben vannak-e az ország integritásával, alkotmányellenesek-e, buzditanak-e a felsőség elleni engedetlenségre vagy nem? Szoros ragaszkodás az 1848-diki elvekhez s követelésekhez s különösen fentartása Erdély autonómiájának a leopoldi diploma és sanctio pragmatiea alapján. {Szavazzunk!) Továbbá életbeléptetése... (Zaj. Elnök csenget. Felkiáltások: Ez a birókoz tartozik!) Nem lesz kár ezt tudni. Életbe léptetése az 1863-diki országgyűlés , t. i. a törvényhozás mindkét factora által hozott, ő felsége által szentesitett, kihirdetve s életbe léptetve volt azon törvényczikkeknek, a melyek által a román nemzet mint olyan elismertetik, s a melyek által nyelvi s vallási szabadsága biztosíttatik. Továbbá egybehivása az erdélyi országgyűlésnek, hogy ott Magyarország és Erdély... (Zaj. Dologra!) Csak keveset akarok mondani. Egybehivása az erdélyi országgyűlésnek, Erdély s Magyarország közös jogainak elintézése végett; épen ugy, mint Magyarország s Horvátország között történik: mert hiszen csak nem fognak megtagadni Erdélytől bár csak annyi autonómiát, mennyit Horvátországnak adnak. (Élénk felkiáltások : A dologra ! A dologra!) Elnök (csenget): Emlékeztetem a képviselő urat, hogy nem a biróság előtt tárgyaltatik az ügy. Itt a kérdés az: vajon megadassék-e az engedély a vizsgálatra, illetőleg a perbe f >gásra vagy ne? (Helyeslés.) HodOSiU JÓZSef: Az én véleményem pedig az, hogy a háznak objective lehet határozatot hozni, s a bírónak kötelessége subjective ítélni. Beszédemet végzem azzal, miszerint mindezekben lázítás nincs. Egy SZÓ (jobb felöl): A védelemben is lázítás van'.! Hodosiu József : Láthatui tehát, hogy mindezekben lázítás nincs ; ugyanis, ha ezekben lázítás van, miért ne volna abban is lázítás, midőn a balközép azt mondja, hogy czélja az, miszerint az 1867-ki törvényt meg akarja változtatni? Egy SZÓ (a szélső bal felöl:) Ugy van ! Miért nincs abban lázítás ? HodOSiu JÓZSef: Ez tehát nem lázítás; 8 nagyon sajnálom, hogy némely lapok is — talán olyanok, a melyek subventiónálva és a kormány közelében vannak — épen azzal vádolnak, hogy talán itt e házban is volnának lázítók. Ezt visszautasítani kötelességemnek tartom követi méltóságomnál fogva. T. ház ! Ezen indokoknál fogva van szerencsém egy indítványt terjeszteni a ház elé, melyet is a ház asztalára leteszek és felolvastatását kérem. Csengery Imre jegyző (olvassa Hodosiu József indítványát:) „Tekintettel arra, hogy a közvádló az elnökséghez intézett két rendbeli leveleiben csak átalánosságban állítja, miként a Román Sándor képviselő szerkesztősége alatt Pesten jelenő „Féderatiunea" czimíi politikai lap f. 1808. évi i 25. 28. és 30-ik számában megjelent „Din Transilvania 19. Faúr" ugy „Pesta 19. Fauru 2. Martiu" és „Románii in dualismu" föliratú czikkek által azon sajtóvétség követtetett volna el, melyről a sajtótörvény 6. szakasza szól; tekintettel arra, hogy a közvádló ezen czikkekből nem idézett egy helyet, egy tételt sem, a mely a mondott szakasz szerint a Sz. István koronája alá helyezett tökéletes állami egységnek tettleges felbontására és a törvényes felsőség elleni engedetlenségre izgatást vagy lazítást foglalna magába; tekintettel arra, hogy másként is az emiitett czikkeknek sem tételeiből, sem szelleméből nem következtethető a tárgyalap, a melyre az 1848-ik XVIII. t. ez. 6. szakasza vonatkozik; tekintettel arra, hogy ama szakasz az izgatáshoz, lazításhoz, felhíváshoz tettlegességet, erőszakosságát tételez fel, jelen esetben azonban nem csak, hogy a törvény által kiszabott fel-