Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.
Ülésnapok - 1865-270
252 CCLXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Július 25. 1868.) tek, t. i. hogy a jövedelmi adó alóli ^mentesség ne terjesztessék ki a tudományok előmozditására, nyilvános közoktatási czélokra szolgáló tőkék kamatjövedelmeire: azt hiszem, t. ház , e tekintetben a minisztérium által javaslatba hozott és a pénzügyi bizottság által is elfogadott elvet a t. ház elfogja fogadni, é* pártolni fogja azon nézetet, hogy méltán lehet ezen alapitványokat az adó alól kivenni oly tőkékre nézve, melyeknek jövedelmei a tudományok előmozdítására és nyilvános közoktatási czélokra fordíttatnak, annyival inkább, miután ezen nagyobbára magán alapítványokból befolyó jövedelmek azon czélok fedezésére fordíttatnak, melyeket különben az államnak kellene fedezni. (Helyeslés?) Tehát méltányos és jogos ezen intézkedés, és e tekintetben valóban haladást képez, hasonlitva azt a jövedelmi adóra nézve eddig fenállott rendszerhez. Ne sajnáljuk azon több ezer forintot , melylyel kevesedik ennek folytán az állam egyenes jövedelme ; az nem lenne czélszerü gazdálkodás: mert mind az, a mi a tudomány és a nevelés előmozditására fordittatik, az államnak nem csak szellemi, de anyagi erejét is emeli; de másként is ezen jövedelmek oly ,czélra fordíttatnak, melyekről az államuk kötelessége gondoskodni. {Helyeslés.) Ezek azon lényegesebb megjegyzések , melyeket tenni kívántain. Beadatott ugyan még egy módositás a pénzügyőrökre vonatkozólag ; azonban. megvallom, erre bővebben válaszolni nem kívánok ; csak azt jegyzem meg , hogy ha azt elfogadni méltóztatnának, akkor a pénzügyőrök fizetését, mely aránylag ugy is csekély, fel kellene emelni. Ezt azért hoztam javaslatba, mert a jelen átmeneti időszakban azon kivételeket, melyek léteztek, megszorítani nem kivántam. Ezen megjegyzések előadása után a központi bizottság által tett módosításokat, kivévén az első pontot, magam részéről is elfogadom; és kérem a t. házat, méltóztassék ezen szakaszt, ugy a mint a központi bizottság által szerkesztve van , megtart ani. (Helyeslés jobb felöl.) Jókai Mór: Engedelmet kérek, t. ház, hogy mint módositványt indítványozó felhasználjam jogomat s még egyszer szólhassak. Legelőször is a tárgy logikai rendénél fogva kénytelen vagyok válaszolni Mihályi képviselőtársamnak azon észrevételére, hogy a földadónál nem volt minimum meghatározva és Így itt-ott az életmód nem számíttatott le. A felhozott indok épen az én indítványom mellett szól, mert a földadónál Igenis az életmód be volt számítva. (Zajos ellenmondás.) Kérem, midőn egy első osztályú búzaföldnél 12 frt van jövedelmi alapul felvéve, vajon akkor, ha szivére teszi azon földnek birtokosa kezét, kérdik tőle, midőn 30 kereszt búzája van egy holdon {Nagy zaj. Ellenmondás?') Kérem, t. ház! én épen ugy veszem azon adatot, mint azt, hogy egy nyomdatulajdonosnaknyomdája 120,000 frtot hoz be. (Ellenmondás) Néha nagy dolgokat mondunk egymásnak, t. ház. Tehát, mondom, minden esetre 12 frtnál többet jövedelmez; megbocsássanak a t. földbirtokosok. {Zaj) De teljes igazság történik velők, midőn 12 frttal vannak megadóztatva legfelebb, mert be van nekik számítva az életmód; be vun nekik számítva, a mibe kerül a cselédség, saját életmódjok és befektetett tőkéjök. {Zaj. Ellenmondás) Arra nem akarok t. barátomnak hosszasan felelni, hogy a szellemi munka sokkal könnyebb, mint a kézi munka. Meglehet, hogy igaz ; én részemről igen nehéznek tartom a szellemi munkát. Azt pedig egyátalában nem értettem, midőn előadásomban felhoztam, hogy 100 forintos jövedelem nem existál, hogy 150 frt jövedelem után 10%-ot kelljen fizetni, mint például iskolamester jövedelmétől. Én csak egyátalán azt mondottam, hogy a hol 100 frt jövedelmet supponál a pénzügyoiiniszter úr, saját magában teltette, hogy azon ember élhet valamikép és marad neki adóra való: mert ha azt tette volna fel, hogy lehetnek esistentiák, melyek az adóbevallásnál azt mondják, hogy „Egész évi jövedelmem 100 frt volt," azt kellett volna neki mondani, hogy az adókivető bizottság adjon annak még egy forintot, hogy legyen neki 101. és mondja neki: „Barátom,'nagyon rósz helyen koldulsz, menj jobb helyre." Most pénzügyminiszter úr előadására menve át, sajnálom, hogy vagy pénzügyminiszter úr nem kisérte figyelemmel előadásomat, vagy én voltam elég szerencsétlen nem helyesen és érthetőleg adni azt elő; minden esetre az utóbbit föltételezem. Az én indítványom nem kettő, hanem egy. Midőn én azt mondottam, hogy az életmód számíttassák be, nem mondottam határozatlan összeget, hogy minden ember mondja meg, mennyi champagnira van naponkint szüksége, és mily nagy családot akar tartani; hanem azt mondottam határozottan, az életmódra nagy városban 600 frt, vidéken 400 forint vétessék föl, és ezen czim alatt, „kereset" vagy „életmód szükséglete", vétessék ki az adó alól, s a mi ezen felül van, vallja be mindenki lelkiismeretesen. Én a kis existentiákat, s leginkább azon existentiákat kivántam védelmezni, melyek nem képesek többet keresni, mint a mit a tányérból szájokba tesznek. Hogy meg legyenek adóztatva a bőven keresők, hogy meg legyen adóztatva a jól jutalmazó talentum, és hogy meg legyen adóztatva a szerencse, azt helyesnek
