Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.
Ülésnapok - 1865-270
CCLXX. OESZÁGOS ÜLÉS. (Július 25. 1868.) 253 találom, és itt, ha drákói szigorral fog eljárni azon adókivető' bizottság, a minek nyomát a törvényjavaslatban megadva látom, azt helyeslem; de nem kívánom, hogy ezen szigor ki legyen terjesztve azokra, kik nem képesek fizetni. {Helyeslés a bal oldalon) Ajánlom még egyszer |módositványomat a t. ház figyelmébe. Zichy Antal előadó: T. ház! Méltóztassanak megengedni, hogy, mint a központi bizottság előadója, nem ugyan hosszas szónoklattal, de legalább röviden constatáljam az áláspontot, melyet a központi bizottság elfoglal. Sajnálom, hogy a c) pont alatti módositványunkat a pénzügyminiszter úr nem fogadja el. Részemről azt hiszem, az országnak szerfelett érdekében áll a külföldieket nem elriasztani, hanem inkább hozzánk édesgetni, főkép pedig azon külföldieket, kik, mint ezen törvényjavaslatban mondatik, külföldi forrásból eredő jövedelmeiket bt nálunk költik el. Engem e részben, a mi felhozatott ellenvetéskép, még a reciprocitás tekintete sem tartóztat legkevésbbé sem, mert nem óhajtom, hogy hazánk fiai külföldön költsék el jövedelmeiket. Mert ha valamely hazafi külföldön költi gazdag jövedelmeit, szivesen rá fogok szavazni, hogy ott is megadóztassák, és itt a magyar hazában szintén megrovassék; de nem szeretném ezt megfordítva alkalmazásba vétetni. Magyarországnak, mely mind szellemi, mind anyagi tőkékben igen szegény, azon felvirágzása, melyet utóbbi időben nyert, nagy részben az uj intézményeknek tulajdonítandó. En azt hiszem, mi ezen fellendülésnek, ha nem is szárnyát szegnők, de legalább néhány tollát kitépnők, hogy ha a külföldit nyomban, mihelyest nálunk le készül telepedni, de még mindig külföldi, adó alá vetnők. Arra, hogy a honfiusági törvény még nem ment nálunk keresztül: szolgáljon válaszul azon köztudomású dolog, hogy igen is az igazságügyminiszternek e tárgybeli javaslata már a ház asztalán megfordult, már az osztályokban tárgyaltatatott és már a központi bizottságnál is van és már két-három szakasza be is fejeztetett. Ez tehát csak igen rövid idő kérdése, és ugy hiszem, nem fog magára sokáig váratni. Én tehát ezen oknál fogva a tiszt, pénzügyminiszter úr ellen, hazánk magasabb érdekei szempontjából, bátor vagyok védeni a központi bizottságnak e kérdésben elfoglalt álláspontját. Jókai Mór képviselőtársamnak megfelelt a pénzügyminiszter úr. Nem fogom az elmondottakat ismételni. Tisztelt barátom szivén hordja, mert közel látja,a városiproletáriusok sorsát.Eu, ki életem nagy részét falun töltöttem, közelebbről láttam, szemléltem a falusi proletáriusok sorsát is. Az sem kevésbbé szánandó a városinál; az sem érdemel kisebb " részvétet minden költői kedélyű ember keblében és minden számító nemzetgazdánál. Azon favágó, a kit ellentétbe méltóztatott tenni a tanítóval — noha itt egy kis rectificatiót kell tennem, mert nem tíz forintot fog fizetni, hanem száz forint után egy forintot — szintoly keserves kenyeret eszik, és azon városi urat, kinek Pesten hat száz forintja van, tessék elhinni, nagyságos urnák fogja titulálni, (Derültség) és irigyelni sorsát. Mérjünk tehát egyenlő mértékkel. Én nem vagyok elvi ellensége annak, hogy bizonyos minimum hagyassák ki, s ha az indítványt oly szellemben méltóztatott volna tenni, szivesen hozzáállottam volna, mert jól tudom, s Nyáry képviselő úr is czélzott rá, Angliában, hol a jövedelemadó legnevezetesebb része az adónak, s a közbevételnek is tetemes részét képezi, tudjuk, hogy a földadónak majdnem 9-szeres részét képezi, ott is bizonyos minimum van kivéve. De lehetetlen figyelmen kivül hagynunk azon körülményt, hogy ott eleinte 150 font volt kivéve, utóbb czélszerünek látták megszoritni és 100 fontra mentek le, mi ha jól tudom, ma igy áll ; okvetlen t azon motívum inditotta őket, hogy egyen| lő mértékkel mérjenek, és hogy a szegényebb se legyen kizárva, fájdalom, se a roszból, se pedig a jóból. Arra, hogy most a XIK-ik században valaki felpanaszolja, hogy a tudományos és közművelődési czélra forditott összegek mennyibe kerülnek, s hogy felolvassa a contót, mennyibe kerül ez vagy amaz philantropikus s közművelődési intézet, ugy i hiszem, fel vagyok mentve, hogy arra egy szót is vesztegessek. (Atalános helyedét.) Kérem tehát a t. házat a központi bizottságnak véleményét elfogadni. Lónyay Menyhért pénzügyér •. A köz| ponti bizottság t. előadója azon észrevételt tévé, I midőma központi bizottság véleményét védelmezé. hogy ha az egy évi tartózkodás a törvényből ki hagyatnék, ez által a külföldieknek azon jövedelmei, melyek nem hazánkban vannak elhelyezve, nevezetesen terheltetnének, Ezen nézetet magam részéről is helyesnek találom, és az általam kifejezett kívánat nem a külföldi tőkék megadózására, de a külföldiek által hazánkban kezdett üzlet vagy befektetés utáni adóra vonatkozik. Hogy ezen szakasz azon értelemnek, melyet a központi bizottság előadójakiván, megfeleljen. t. i., hogy a külföldi tőkék utáni jövedelem meg ne adóztassék, másrészt pedig az egy évi tartózkodás után hazánkban letelepedett külföldiek itt kezdett üzletök és befektetésük után jövedelmi adó alá vonassanak, a következő módositást tartanám czélszerünek: „Az országban egy éven
