Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-267

CCLXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Jnliaa 20. 1868.) 191 Azt mondja a tisztelt képviselő úr, hogy egyetlen egy embernek támogatására számithat a kormány. Bármi kegyelettel hajlok is meg azon hazafiúi nagyság és érdem előtt; bármi büszkének érzi magát a kormány, hogy e nagy férfiú támogatásával dicsekhetik, hogy szolgája lehet azon munkának, melynek kezdeményezője 6' volt: mindamellett nem késem kijelenteni, hogy nem egy embernek, hanem az ország többségének, e ház többségének támogatása az, mely bennünket helyünkön tart. {Élénk hdyeslés jobbról.) Nem késem kijelenteni, hogy a mely perczben az ország közvéleményének, a ház többségének támogatását elvesztenők, egy kötelességet ismernénk: helyünkről viszszavonulni és még bukásunk által is a parlamentalis rendszer magasztos elvének érvényt, diadalt szerezni. (Hosszas élénk éljenzés a jobb oldalon.) Csiky Sándor: T. ház ! (Szavazzunk! Szavazzunk!) A mint látom, a t. ház nagy részének nincs türelme arra, hogy ebben a tárgyban, mely most szőnyegen forog, érdemleg az ügyhöz szólani kívánna ; azonban méltóztassanak nekem megengedni, hogy nyilatkozzam azon kérdésre nézve, vajon a személyes szabadságnak biztosítása nem oly fontos-e, mint azon kérdések, a melyek e házban tárgyalás alá kerültek és kerülhetnek, mint az államadósságok megállapítása, a közösügyes törvények létrehozatala? Minden másrendü kérdéseknél fölfogásom szerint sokkal fontosabb az, hogy a hazai polgárok személyes szabadsága biztosítva legyen. Ha ez nincs, semmi oly kérdésekben, melyek a hazának jövő sorsát döntenék el, mondom, semmi oly kérdésekben nem lehet törvényeket alkotni: mert a személy- és vagyonbiztosság, és a személyes szabadságról soha szó nem lehet, sem módjában nem áll gondolatait kifejezni. Ennélfogva én a fenforgó kérdést a legnagyobb fontosságúnak tartom. Az igazságügymiuiszter úr által előterjesztett nyilatkozatokra térvén át: vannak köztök olyanok , a miket észrevétel nélkül nem hagyhatok. Igen különös az, midőn azt állítja, hogy a biró elé levén a kérdéses honpolgároknak Asztalos és Madarásznak ügye vive, ő tehát a bíróság ítéletének bekövetkezése előtt arról, hogy szabadon bocsáttassanak-e vagy pedig továbbra is fogva tartassanak és így engedtessék meg nekik a védelem? azért nem akar beszélni, mert szerinte ez által a biró lelkiismerete és különösen a bíróság függetlensége lenne korlátozva, és igy irányukban az igazságot nem szolgáltatná ki pontosan. Ugy tartom, a törvényeket midőn szeme előtt hordja a kormány, midó'n a fenálló törvények ellenére működik valamely testület, akár bírói, akár polgári. akár kereskedelmi vagy bárminő testület legyen ftz, a törvényhozásnak és kormánynak törvény által biztosított jogánál fogva, de különösen a törvényhozásnak joga, hogy e testületet, mely egyszersmind biró is, a törvények megtartására utasítsa, ha annak ellenére cselekszik, gátat vessen neki, ha a törvény ellen fordul, sőt feleletre is vonassa. Nem értem az igazságügyminisztertől azt, hogy megtagadta volna a fenálló törvény értelmében, midó'n a hűtlenség miatt vádoltakat elfogatni nem lehet, miután csak későbben a biró ítéletének meghozása után lehet szabadságuktól megfosztani. Itt pedig épen az ellenkező' történt: mert itt a bíróság bele sem szól, és az egyik egy városi bírónak rendeletére és akarata folytán, a másik pedig a királyi ügyek igazgatójának rendeletéből fogatott el, és ily módon elfogatván, a királyi tábla, mely ezen ügyben biró, még ekkoráig semmit a tárgyhoz nem szólott, és igy bírói Ítéletet nem hozott. Ha tehát nem hozott, ennek természetes következése az lesz, hogy a törvények a szabad lábon való védelmet engedvén meg, a királyi tábla hivatása első kötelessége lett volna, mihelyt az eset elébe terjesztetett, azonnal intézkedni, hogy a törvények rendelete szerint az elfogottak kibocsáttassanak, és kötelessége lett volna a szabad lábon való védelmet megengedni. Mondotta igazságügyminiszter úr azt is, hogy ezen perbe fogottaknak magán élete és jelleme olyan, melynél fogva az egyik azzal vádoltatik, hogy ő hamis iratokat készített, hogy csak a próbák elégtelensége miatt mentetett föl, különösen Asztalos János az illető bíróság által az elmarasztalás terhe alól; a másik egyén ellen pedig szintén jellemre nézve van kifogás téve, mert ő csőd alá is esett, azon kívül, a mint értettem, Laibachban valami hamis eljárást követett el, olyant, a melynél fogva köröztetik, és e szerint az elfogatás igazolva volna. Felfogásom szerint, t. ház, ez nem felelet arra nézve, a mit az igazságügyminiszter urnák megoldani kellett volna. Mert itt az volt mondva, és felfogásom szerint igen helyesen , hogy itt soríirozásra , egyes egyének jellemzésére itt szükség nincs, akkor, a midőn a törvény azt mondja, hogy elfogatni tetten kapatás esetén kivül, hütlenségi perekben különösen, elfogatni és a szabad lábon védelmet megtagadni senkitől sem lehet, Ezt a törvény rendeli. Nem tesz a törvény kivételt arra nézve, hogy ha valaki csőd alá kerül, hogy azt már lehetne elfogatni. Nem azért van üldözés alá véve sem az egyik, sem a másik, hogy csőd alá került volna, hanem azért, mivel állítólag hűtlenséget követtek el. Micsoda hűtlenséget? azt nem mondta már a miniszter úr: mert hiszen, fájdalom, az iratokat nem terjesztvén elő, a mint azt Simonyi képviselőtársam emlité, a hivatalos iratokat, a me«