Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-267

192 CCLXVIL ORSZÁGOS ÜLÉS. (Jttlius 20. 1868.) lyek ház asztalára letétetvén itt felolvastattak volna, nem lehet véleményt mondani; kell tehát csupáa abból, a mi előterjesztetett; és mi eddig hivatalos utón, a bíróság és különösen a félegyházi bíró hivatalos jelentésén kivül egyebet nem ismerünk. Annál több hivatalos irat nincs. Itt tehát azt mondja a t. igazságügyminiszter úr, hogy ő azon hivatalos iratból, a mely nála van, tudja, hogy Asztalos János néplázitó beszédet tartott Félegyházán; előlegesen intetett is, hogy ezt ne cselekedje, mert különben el fog fogatni; tehát azért történt az elfogatás. De, tisztelt ház, ezt én nem értem: mert feltéve, hogy ő beszélt, hogy ő oly szónoklatot tartott, a mely meglehet, hogy nem tetszett egyik vagy másik embernek, a ki azt hallotta ; azonban, hogy ez valóban lázitó szónoklat lett volna vagy nem ? az nincs előterjesztve. Miből állanak tehát azon lázitó hangok? Ha azok olyanok lettek volna, melyek tettleges fölkelésre hivták volna fel a hallgatókat, és ehhez képest a törvények lerombolására, szóval olyanok, melyek a közbéke és bátorság feldulására lettek volna irányozva : akkor lehetett volna elfogatásokat tenni; azonban még ez nincs azon lázitások felől kimondva. De ha ilyenek httek volna is, az nem hütlenségi eset. Nem leyén tehát ez oly hütlenségi eset, minőt a törvény meghatároz : én ugy vélekedem, hogy az igazságügyminiszter urnák a királyi tábla előtt vádló ezen alapérve sem nyomhat annyit, minél fogva igazolni és helyeselni lehetne a szabad lábon való védelem megtagadását. T. ház! Ennyit óhajtottam igazságügyminiszter nr előadására megjegyzem. Hanem szólott előtte egy másik képviselőtársam, Besze János. (Halljuk!) Beszédjének én ugyan nem tudom, mi értelme volt; de talán ő maga sem volt vele tisztában — a mennyire én kivehettem — mert beszédjének bevezetése azt tartalmazza, hogy a fenforgó kérdés igen fontos tárgy, s annálfogva ő ezen kérdés tárgyalásának elhalasztását nem kívánja, sőt óhajtja, hogy a ház a tárgyalásba azonnal bocsátkozzék bele : beszédjének végén pedig azt véleményezte, ellenkezőleg azzal a mit állított, hogy azt most nem akarja tárgyaltatni., hanem napirendre térést indítványoz. T. ház! Hogy ennek mi az értelme, mondom, nem tudom; arra tehát felelni sem lehetek képes, mert nem tudom, akarja-e a tárgylást? hanem beszédjében fölemlitette, hogy különösen a demokrata körökben résztvevő' tagoknak, kik a nép nagy tömege által oly rég időtől óhajtva kivánt kiegyezkedés ellen, mely most az 1867-es közösiigyes törvények meghozatala által létrejött, irányelve az volt, hogy azt ujolag felforgassák, a törvényeket lerombolják és ehhez képest a hazában fejetlenséget, zavart támaszszanak és a rend feldulását eszközöljék. Már én nem tudom, t. ház, honnan merítette t. képviselőtársam ezen véleményét? mert én is voltam egy és több demokrata körben is, vettem bennök részt, voltam bennök bizonyos hivatással is megbízva; de annyit tudok, hogy azon köröknek egyéb kitűzött czéljok nem volt, mint az, a mi alapszabályaikban bentfoglaltatik: t. i., hogy az 1848-ki törvényeket, melyek a hazára üdvöt árasztottak, töi^vényhozás utján rendes és békés módon ujolag életbe léptetni óhajtják. Már most. t. ház, az kérdés, hogy ugyan ennyit nem lehet-e tenni társadalmi utón ? nem szabad-e minden embernek, sőt nem-e kötelessége minden honpolgárnak érzelmeit akként fejezni ki, hogy a mi a közjóra tekintve általa üdvösnek lenni láttatik, annak a maga rendes utján, békés utón, törvényhozás által történendő életbe léptetését óhajtsa, tekintetbe venni? Nem szólok arról, mit Besze képviselő úr tett l848--49-ben. Hallottamén ékes beszédjét, szónoklatát nem egy ízben, különösen 1849-ben a függetlenségi nyilatkozatnak égig magasztalásával , s annak, hogy életbe lépjen és kimondassék, arra történt buzdításával elszónokolni. Most azonban ugy veszem észre, már jónak látta más értelemben lenni: ez által bizony a következetesség menynyire illik eljárásához, én nem Ítélem meg ; de ítéljék meg azok, kik az ő múltját csak ugy ismerik, mint én. Csak annyit mondok, hogy belügyminiszter úr maga, midőn hozzá azon kérdést intézni kötelességem és hivatásom volt, hogy a demokrata köröket fegyveres erő használatával miért oszlatta fel, miután erre nem volt törvény adta joga ? azt felelte, hogy elismeri, hogy a fenálló törvényeknek módosítására, változtatására, sőt eltörlésére nézve is társulati utón egymás közt tanácskozni és azon tanácskozásoknak alapján határozatokat is hozni jogában áll minden társulatnak; de az természetes, hogy a mi nem tartozik hozzájok, azt ők nem hajthatják végre, csupán óhajtásukat fejezhetik ki, hogy annak nyomán a törvényhozás megértvén az ö óhajtásukat, majdan intézkedjék azon érdemben, ha azt a közjó előmozdítására üdvösnek lenni találja. Midőn tehát belügyminiszter úr maga is a társulatoknak, tehát a demokrata köröknek is, ily értelemben tanácskozhatási és határozathozatali jogát elismeri, akkor Besze János képviselő úr neki áll, s előhoz meg nem állható ráfogásokat, rágalmakat, (Egy sző bal felöl: Denunciatiókat!) denunciatiókat, melyek nem a képviselői hivatáshoz, hanem ugy tudom, a bérbe fogadott kémek eljárásához tartoznak. Különösen akkor, midőn előadásában , egyetlen , egyetlen egy hang sem alapul a valóságon; a mint nem alapul ezen rágalmak, azon bántalmak nagy hangon elősorolásában egy kimondás sem a valóságon. ."•