Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.
Ülésnapok - 1865-267
CCLXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Július 20.1868.) 189 elvüségemben a t. képviselő' úr csalatkozni fog. (Élénk tetszés a jobb oldalon) Hogyan áll a kérdés, t. ház ? Hütlenségi bün vádja miatt két egyén elfogatása, nem is a kormány rendeletéből történt, hanem az elfogatási a félegyházi törvényhatósági főbíró eszközölte, és csak miután az erre vonatkozó irományok beküldettek és ezek az illető felelős közegnek, t. i. a királyi ügyek igazgatójának bírálata alá bocsáttattak, és miután a királyi ügyek igazgatója azt találta, hogy itt csakugyan hűtlenségnek nyomai forognak fen: csak akkor lett az illető végleges letartóztatása elrendelve. A másik egyén letartóztatását a királyi ügyek igazgatója rendelte el azért, mert a vizsgálati iratokból kitűnt, hogy ő a bünrészesség alapos gyanújával van terhelve. Ha azt kérdi a t. ház, hogy én az alkotmányos szabadság követelményeivel megegyeztethetó'knek találom-e az eddigi törvényeket és a praxis criminalist, mely szerint a letartóztatások fölött a királyi ügyek igazgatója mint vádló és biró egy személyben itél? erre határozottan nemmel felelek; de alkotmányos miniszternek a legroszabb törvényt is kötelessége megtartani addig, mig azt a törvényhozás nem módosítja vagy jobbakkal föl nem cseréli. A praxis criminalis terén tudjuk, t.ház, hogy a letartóztatás kérdése felett határozott mindig azon körülmény, ha vajon bir-e az illető vag} T onnal, ha vajon nem forog-e főn a metus profugii, mindig határozott az illető korábbi előélete, és végre hűtlenség eseteiben határoz az 1805-diki V. törvényezikk 6-dik szakasza, mely világosan kimondja, hogy épségben hagyatván a királyi jog a felségsértési bűnnel vádoltak elfogatására, és mielőtt perrel megtámadtatnának, azon rendelkezésekre, metyeket a közállam és a törvény megkívánnak. Ha már most a törvényt és a praxis criminalist a jelen esetre alkalmazzuk, azon szomorú helyzetben vagyok, t ház, hogy az elfogottaknak előéletéből kénytelen vagyok fölolvasni némely adatokat, melyek a királyi ügyek igazgatója eljárásának indokolására szolgálnak. Szívesen elhallgatnám azokat, vakmint elhallgattam a múltkor is, a midőn e tárgyban interpellatio intéztetett a minisztériumhoz, mert nem vagyok barátja annak, hogy a magán élet körébe vágó események a nyilvánosság elé hurczoliassanak; de ismétlem, kénj-telen vagyok ezt a jelen esetben tenni éjjen azért, mert a midőn a kormány közege törvénytelen eljárásról van vádolva, nem szabad elhallgatnom e körülményeket, mint a melyek a közügyek igazgatója részéről követett eljárás törvényes igazolását képezik. {Halljuk! Halljuk!) (Olvassa): „Asztalos János pécsi születésű, 45 éves, róm.kath. vallású, nős, vagyontalan, ügyvéd, ki 1854-dik évben a siklósi társas birósáö- által hamis okmánykészítés miatt, 1860-dik évben a budai es. kir. törvénvszék által mint árvabizottmányi jogtudó tanácsos, hivatalos hatalommali viszszaélés, csalás, sikkasztás és rágalmazás miatt büntető perbe fogatván, nagyrészt csak próbák elégtelenségéből mentetett fel (83. 90.), s ki ellen nyilvános erőszaktétel miatt a kalocsai törvényszéknél most is foly még egy fenyitő vizsgálat (7.) és még a szülőhelyéről érkezett hivatalos bizonyítvány szerint is (105 ) rósz erkölcsű és a közbiztosságra veszélyes egyénnek nyilvánittatik.'' (Elénk mozgás.) Ezek, t. ház, hivatalos adatok. Madarász Vilmosra nézve j^edig kénytelen vagyok hivatkozni azon körülményekre, hogv csőd alatt áll és e miatt, valamint Laibachban elkövetett több nemű csalás miatt, már ezelőtt egy vagy másfél évvel országszerte köröztetett, s ezen felül jelenleg is tolvajlás gyanújával van terhelve. (Elénk mozgás. Fölkiáltások jobbról: Es ezen embereket Wesselényihez merték hasonlítani!) Sajnálom, t. ház, hogy a büntető törvény kezes terén oly primitiv állajjotban vagyunk, hogy büntető törvénykönyvünk sincs, hogy nincs büntető perrendtartásunk és a toldozott büntető gyakorlattal vagyunk kénytelenek a törvény hiányait betölteni. Magam szivszakadva várom azon pillanatot, midőn az esküdtszéki eljárást nem csak a criminalis, hanem egyúttal a ])olitikai bűnökre is kiterjeszthetem. (Helyeslés.) De ha bár esküdtszékek ítéljenek is bár mikor a közönséges bűntények és a politikai bűnök felett, oly körülmények, milyenek a jelen esetben fenforognak, a vádlott egyén letartóztatására mindig teljes törvényes indokul fognak szolgálni. (Ügy van! jobb felöl.) Egyébiránt, t. ház, miután már most a per meg van indítva, miután a levata e hó 13-kán fölvétetett, miután a vádlottaknak alkalmok van magokat az illető bíróság előtt igazolni: én a hütlenségi kérdésben ítéletet nem akarok s nem is vagyok hivatva mondani. A per a biróság előtt foly s a biróság megteendi kötelességét. Ha az illetők ártatlanoknak bizonyulnának, szabad lábra fognak helyeztetni, ha pedig bűnösöknek bizonyulnának, elveendik érdemlett büntetésüket; sőt már maga azon kérdés is, vajon a letartóztatásnak helye van-e vagy nem? azon pillanattól fogva, midőn a per megindittatott. már nem függ többé a kir. ügyek igazgatójától, hanem a törvényes biró kezébe van letéve, és ha az illetők azt akarnák igazolni, hogy a letartóztatásra elegendő ok [ fön nem forog, erre az ut nyitva áll előttök.
