Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.
Ülésnapok - 1865-259
CCLIX. OESZÁGOS ÜLÉS. (Július 10. 1868.) 9 az ipar és kereskedelem körében oly kincsek, oly tőkék állíttatnak elő, melyek, ha még sok helyt nem is érték el a földbirtok becsét, de bizonyosan közelednek hozzá, némely államokban pedig már tul is haladták azt. A kérdés tehát, mely önmagából a dolog természetéből önként fejlett ki, az volt. hcyy ezen uj tőkék adó alá vethetők-e vagy nem ? A kérdés sokkal világosabb volt, sem hogy nemmel lehetett volna rá felelni. Elvben tehát ezeknek megadóztatása is elfogadtatott; de az a kérdés tökéletesen még most sincs megfejtve, hogy mi módon? hogyan? Van egy állam, mely a kivetésre nézve önkényes kulcsot állapított meg. nevezetesen a lakbérek mennyiségét, és a lakbérhez niérve sorozza fel azon összeget, melyet jövedelemadó fejében beszerezni óhajt. Ezen kivetési mód, véleményem szerint, nem csak tökéletlen, de igazságtalan is: mert a legtöbbször adókijátszásra és csalásra adhat alkalmat. Az, a ki talán milliókkal bír, de egyes ember, szerény szállást vehet ki; az a kézmives ellenben, az az iparos , az a sok gyermek atyja, kénytelen nagyobb szállást szükségből bérleni, holott jövedelme amazéhoz nem is hasonlítható, e szerint meg van rontva, lehet mondani, semmivé van téve ez oly adó által, melyet amaz meg sem érez. De igazságtalan más részről azért is, mert átaláuosságban vettetvén ki ezen kulcs szerint a jövedelmi adó, miután a földbirtokosra is kiterjed ezen adónem, lehetetlenség kiszámítani, hogy annak jövedelmi adójában mennyi része van a földbirtoknak, azon földbirtoknak, melyért ez más czim alatt kénytelen fizetni. Igazságtalan tehát ezen kulcs azért is, mert lehetne eset, hogy a földbirtokost ugyanazon egy tárgyért kétszer róná meg. Sokkal közelebb jár. t. ház, és annálfogva igazságosabb is az. mely Angliában hozatott be és ottan 1842-től kezdve igen kevés félbeszakítással folytonosan fejlesztetik. Annak alapja azon természeti igazság, hogy ki-ki a maga valóságos jövedelme szerint fizessen jövedelmi adót. A kérdés csak az, mi módon lehetséges ezen valóságos jövedelemnek megtudása? s ez az, mi még oly régi parlamentalis országban is, mint Angolország, már két ízben adott alkalmat és okot arra, hogy a ház külön comitét nevezzen ki e tárgy megfontolására, és nagy irathalmazokba foglalta mind a két comité ide vonatkozó tudósítását, mely tudósításban az emberileg észlelhető minden körülményekre kiterjeszkedett. De utoljára is a fő dolog, melyben megállapodott, az, hogy alkotmányos országban az adótehernek viselése kötelesség, s a ki ezen kötelesség alól kivonja magát, az bűnt követ el. De alkotmányos polgárt nem szabad bünösiteni mindaddig, míg magát tette által azzá nem teszi, következőleg önmagára kell j KÉPV. H.NAPIÓ. 186 5 / 8- IX. bizni saját jövedelmének bevallását, és ez ott valósággal igy is történik. Nem elégszik meg mindamellett is az állam azzal, hanem az államnak megvan azon joga, hogy kétségbe hozhassa, vajon helyes és igaz volt-e a bevallás. Erre nézve én, eltérve némileg még a külön véleménytől is, mely e tárgyban beadatott, legeszélyesebbnek tartom a tiszta nyilvánosság alkalmazását. A magyar törvényhozás akkor, midőn rendelkezett a képviselők választásáról, intézkedett egyúttal arról is, hogy a kiknek nincs joguk választani, ezen joggal ne élhessenek. Es mi módon kívánta ezt megakadályozni ? Megakadályozta az által, hogy elkészíttetvén az összeírások, azok bizonyos idei"- átadatnak a nyilvánosságnak. Mindenkinek, minden alkotmányos polgárnak felszólalási joga van, és egy e végre alkotott bíróság ítél a panasz fölött. Én megvallom, hogy ezen önkéntes bevallásoknál legtöbbet nem a jövedelemeltagadőkra és a későbben bebizonyítandó kihágókra szabott büntetéstől várok, hanem legtöbbet várok a nyilvánosságtól. Ha ezen összeirások egy meghatározott ideig közhelyen ki lesznek téve, én meg vagyok győződve, hogy a befolyó jövedelem nem kétszerezni ,hanem sokszorozni fogja a mostanit. Hogy meggyőződjék a t. ház arról, hogy az eddigi mód szerinti eljárás mit eredményezett, bátor vagyok néhány példát fölhozni. Könyvnyomda van Pesten 16, a jövedelem után a legnagyobb adó, mely fizettetik, 100 frt, a legkisebb 10. En nem nevezem meg egyiket sem, de hiteles adatok nyomán mondhatom, hogy vau köztök egy, és nem a legnagyobb, mely önmaga hitelesen mutatta ki azt, hogy neki tiszta jövedelme volt évenkint 120,000 frt. Nagykereskedő van Pesten 89 : micsoda értéket képviselnek ezek, t. ház! és a jövedelem után fizetett adók legnagyobbika 800 frt, legkisebbiké 15 frt. Szabó van 355: ezek jövedelem után fizetett adónak maximuma 10 frt, a legkisebb 1 frt. Orvos van 75; ismerjük orvosainkat, ismerjük azok jövedelmét: a legnagyobb adó, melyet az orvosok fizetnek, tesz 93 frtot, a legkisebb 3 frtot. Venio nunc ad fortissimos viros, a vendégfogadókra: vendéglős van Pesten 332: a legtöbb jövedelmi adót fizeti az, ki 91 frt 60 krt, a legki; ebbet, a ki 1 írt 80 krt fizet. (FölkiáUások: Hát az ügyvédek f) Elég ennyi példának, s ezt sem azért hoztam fel, mintha akár egyik, akár másik osztályát az iparosoknak itt a ház előtt compromittálni akarnám ; de azért, hogy compromittáljam azon eljárást, mely ezen jövedelemnek kinyomozásában s arra az adónak kivetésében eddig követtetett. (Helyeslés) Részletekbe, t. ház, nem akarok menni, miután azokat t. barátom Ghyczy Kálmán előttem kifejtette; csak azt akarom még kiemelni, miszerint engem
