Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-265

CCLXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Július 17. 1868.) 145 iránt azt gondolom, tisztelt ház, hogy valamint nem áll az, hogy én a megyét azért, mert azt aka­rom, hogy a törvényhatóságok iránt is tartassék meg azon fokozat, mely mindenütt meg szokott a polgári és katonai intézményeknél tartatni, hogy, mondom, valamint nem áll az, hogy azért, mert ezt akarom, a megyét a törvény fölé helyeztem volna: épen ugy nem áll, hogy a felírási jogot én jobban meg akarnám szorítani, mint az eredeti szerkezet: mert, habár a t. miniszter úr. hihetőleg szóhibából, azt méltóztatott is mondani, hogy ő a törvények és azok végrehajtása ellen, a törvénynek felfüggesztésére ad a megyének hatalmat, én azt hiszem, hogy mindnyájan itt e házban, úgymint ó' maga is, a felirati jogot nem ugy értettünk, ha­nem értettük ugy, hogy szabad legyen a kiadott rendeletek végrehajtását felfüggeszteni és azok el­len felirni ; már pedig ezt az én szerkezetem nem korlátolja, mig, a mint kimutattam, az eredeti szer­kezet, midőn czélszerütlenség és károsítás szem­pontjából kellene felirni, avt teljesen és tökéletesen illusoriussá teszi. Azt is felhozta miniszter úr igazolásául annak, hogy midőn felelős parlamenti kormány van, akkor a megyei jogkörnek meg kell szoríttatnia, hogy ime 1848-ban, 1849-ben, midőn a parlamenti kormány újság volt előttünk. a törvényhatósági élet majdnem egészen szünetelt. Én azt hiszem, t. ház, hogy e példa nehezen indíthat bennünket arra, hogy a törvényhatóságok jogait megszorítsuk, sőt még inkább arra ösztönözhet, hogy midőn a közel múltban is meggyőződtünk arról, hogy midőn ezen törvényhatóságok a jogok gyakorlatát, haahazajavaúgy kívánja, szünteteltetni és tudják, ne féljünk tölök, hanem hagyjuk meg őket azon jogokban. (Elénk helyeslés bal felöl.) Felolvasta a tisztelt pénzügyminiszter úr az 1848-dik évi pénzügyminiszternek Kossuth La­josnak pénzügyi javaslatát. Én azt gondolom, hogy ez nem csak engem — ki tisztelem ugyan Kossuth Lajos nagy tehetségeit, ki elisme­rem a múltban szerzett nagy érdemeit, de nevére, valamint senkiére, nem esküszöm és nem esküd­tem soha — de azokat is, ha ugyan vannak olya­nok , kik még m 1 is megtennék azt, mit ő ezelőtt 20 évvel egészen más körülmények közt mondott, egyátalában nem kötelezheti. (Elénk mozgás.) Legalább is csodálkoznom kell pedig azon, (Hall­juk!) hogy azon részről, hol a türelmetlenségnek bizonyos jele vehető észre még e név hallatára is, mégis megkísértetik mindig fegyvert faragni az ő evek előtt tett nyilatkozataiból. (Igaz! Ugy van! taps a szélső bal oldalon.) Egyébiránt, t. ház, ért­hetőbb ez a pénzügyminiszter urnái, mint bárki másnál, érthetőbb annálfogva , mert bizonynyal méltóztatnak tudni, hogy ő 1848-ban azon pénz­KÉPV. n. NAPLÓ. 186 5 / 8- ix. ügvi politikához, és — nem tudom, de meglehet — a felolvasott szerkezethez is mint pénzügyminiszteri tanácsos közel állott Lónyay Menyhért pénzügyér: Nem álltam! Tisza Kálmán:... és csak azt sajnálom teljes szivemből, hogy ha nem is egészen, de részben lega­lább.mint maga mondá,helyesneklátta azon törvény­javaslatból azt, mi a törvényhatóságok jogkörének megszorítását czélozza, átvenni. Miért nem méltózta­tott, habár csak részben is — mert hiszen egészben ki kívánhatná? — átvenni azon politikának azon tö­rekvéseiből is némelyeket, a mik a magyar pénz­ügy függetlenné tételét czélozzák? (Helyeslés a bal oldalon.) Azonban, t, ház! egyátalán nem akarok az akkori és a mostani idők közt párvonalt húzni. Most e helyen csak két rövid megjegyzé­sem van. Az egyik az, hogy a helyzet akkor, ha a pénzügyek kezelését befelé értjük is, egészen más volt: akkor az összes adók behajtása a törvény­hatóságok tisztviselőinek volt a kezébe letéve , és minden mulasztás vagy épen ellenszegülés köz­vetlenül érzékeny kárt okozott volna a kincstár­nak ; mig most, minő kimutatni szerencsém volt, ezen eset elő sem fordulhat, mert hiszen a pénz­ügyi közegek foglalkoznak rendszerint az adók I behajtásával. Továbbá akkor, mint azon törvény­javaslatból kitűnik , melyet pénzügyminiszter úr felolvasni méltóztatott, a megyei törvényhatóságok tisztviselői magának a pénzügyminiszternek, nem pedig alárendelt közegeknek szándékoltattak alárendeltetni. Második megjegyzésem az , hogy én nem tar­tom azt sem a jelen politika, sem annak vezetői érde­kében lenni, kik bizonynyal — ha más nem, önma­gam tennék iránta tanúságot — lelkök tiszta meg­győződése szerint jónak látják más utón haladni, mondom, nem tartom helyesnek az ő saját érde­kökben, hogy ők magok idézik szemünk elé az 1848-diki dolgokat: mert olymódon ők magok tünte­tik ki ezen nagyszerű törekvések mellett a jelen poli­tikának , a jelen helyzetnek — meglehet, én nem tudom — igazolt, de minden esetre kicsinyes voltát. j (Ugy van! a baloldalon : Ellenmondás jobbról.) Madarász József: Törpe! törpe ! Tisza Kálmán : Deák Ferencz t. képviselő­I társunk (Halljuk!) a múltból hozott fel példát I arra nézve , hogy a megyék mennyi kihágásokat 1 követtek el az adó kivetésénél ezelőtt mintegy 40 I évvd. Én, t. ház! őszintén meg keli vallanom , sajnálom, hogy ily módon a megyei intézmény pellengérre állittatik. (FelkiáltÁsok jobbról: De ha igazat mondott!) Sajnálom, mert az igazságot meg lehet ugyan mondani, de az okos ember nem min­dig mondja ki. (Helyeslés a bal oldalon) Sajnálom, 19

Next

/
Thumbnails
Contents