Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.
Ülésnapok - 1865-265
146 CCLXV. ORSZÁGOS ULES. (Jnlius 17. 18G8.) mertegyfelől nem hiszem, hogy erre szükség lett volna, miután mindnyájan tudjuk, hogy történhetnek s történtek is visszaélések a megyék, a törvényhatóságok által is, mint minden intézmények által; s mert tudtuk és tudjuk, hogy a visszaélések ellen intézkedni okvetlenül szükséges ; örömet pedig nem meríthetnek s nem meritnek ebből mások — mert a t. képviselő úr. is hazafiúi fájdalommal adta elő' — mondom, nem meríthetnek mások , mint azok, kik e házon s talán a hon határain kívül is örömmel üdvözölnek mindent, a mi által intézményeinken nevetség tárgyává tehetik. A megtörténtet, t. ház, nem történtté tenni azt, a mi igaz, megtagadni nem lehet, s nem is kisértem meg ; de engedje meg a t. ház — nem azért, hogy a t. házat felvilágosítsam, mert erre, azt hiszem, nincs szükség , hanem azért, hogy elrontsam azok kedvét, kik a mi kárunkon szeretnek nevetni — engedjék meg, hogy egy rövid példát hozzak fel azon időből, midőn a megyék nem kontárkodtak az adó behajtásánál, midőn egy tökéletesen centralizált civilisátor sereg vetette azt ki s hajtotta be. (Csak tessék! Hozhat fel ilyen példát egy milliót!) A dolog igy történt. Aradon egy jó barátommal történt, a kitől tudom, s a ki most a Deák-pártnak ott egyik kitűnő tagja. 0 rá vetették valamely elhagyatott szőlő után az adót, a melylyel soha sem birt; végig ment minden fokozaton, de nem birta magáról leíratni, s utoljára, mert még azon a melyektől sajnált boldog korban éltünk, midőn nem késedelmi kamat, hanem katonai executio volt , ráment az executio. 0 elment az adóhivatalhoz ; de végre is azt mondották neki, fizessen , mert a kincstár nem károsodkatik. Ekkor egy eszme támadt benne, s azt mondotta: „Én herczehurczálom az urakat éveken által, elmegyek Bécsbe, de nem fizetek attól, a mi nem az enyim, [ s önöknek sok bajuk lesz, nekem is; azonban j ajánlok az uraknak valamit: ime itt van egy gazdag szeszgyáros , ennek ez az adó úgyis csekély összeg, snem szeret az urakkal torzsalkodni: írják Ő reá, ő megfizeti." S ugy történt, reá írták, és az megfizette. (Derültség.) Deák Ferencz igen t. képviselő úr kiszámította, mily roppant összegek maradtak meg a nemzet kezénél 1848 előtt, már csak annálfogva is, hogy az adó oly nagy összeggel kevesebb volt; azután kimutatta , hogy mindezen roppant összeg majdnem nyom nélkül enyészett el; s végül azt mondotta, hogy enn^k okozója volt hibás megyei intézmény, okozója volt a vis inertiae , s hogy most az utóbbi másfél év alatt több emelkedés történt , mint azelőtt 50 év alatt. (Igaz! Ugy van!) Én, tisztelt ház. először azt gondolom, hogy a t. képviselő úr kiszámítása nehezen lehetett teljesen alapos, mert oly nagyra tenni az akkor kevesebb adó által megtakarított összeget, mint a minő nagy összeg az ma, ha meggondoljuk, hogy az összes forgalmi tőke akkor annyi alig lehetett, nem lehetséges. De ezt csak mellékesen megérintve, vajon lehet-e, helyes-e, méltányos-e, kizárólag, vagy ha nem is kizárólag, de legfőképen s első sorban a törvényhatósági intézményt s a vis inertiae-t vádolni azzal ? Én azt gondolom, sokkal inkább okozták ezt a még akkor mindenütt fenálló privilégiumok; okozta a közlekedési eszközök tökéletes hiánya; okozta az ősiség, és okozta egy elszegényitésünkre, kereskedelmünk és iparunk megölésére számított kereskedelmi ós vámpolitika. Hogy mind ezek oly sokáig életben maradtak, azoknak egynémelyikére nézve megengedem; hogy hibásak lehettek a törvényhatóságok is, de igen nagy részökre nézve bizonynyal teljesen ártatlanok voltak, miként ezt mindnyájan tudjuk. És én igen kérem, hogy ne is akarjuk ily terhesen és nem méltányosan sújtani akár a törvényhatóságok intézményét, a mely annyi szolgálatot tett már a haza, a szabadság ügyének, akár azon vis inertiae-t, a mely, igaz, a népeknek virágzókká és hatalmasakká tételére magában nem elég, de a mely nehéz időkben mily nagy eredményeket tud kivívni, azt épen az igen t. képviselő úr útmutatása szerint most legközelebb tapasztalta a nemzet. A mi az előmenetel nagyságát illeti mind azokra nézve legalább, a miket a t. képviselő úr mondott, nem áll, hogy ezen másfél év alatt több lett volna az emelkedés, mint 50 év alatt ezelőtt. Nem áll jelesen a föld értékére nézve, a melyre nem volna nehéz példákat hozni fel, hogy az 1848-at megelőzött nem 50, hanem 30—40 év alatt sok helyen 25-szörös lett a földnek értéke, a mit valóban, azt gondolom, hogy ezen másfél év alatt mondani nem lehet. Nem tagadom, hogy nagy emelkedés történt mind iparunk, mind kereskedelmünk, mind a föld értékére nézve e másfél év alatt. Nem tagadom, sőt hiszem és vallom, hogy a szabad intézmények is voltak arra befolyással: mert tudom, hogy a szabad intézvények mellett fejlődhetik egy ország anyagilag is legjobban. De azt még is tagadnom kell, hogy ezek lettek volna, hogy a szabad intézmények, hogy a felelős parlamenti kormányforma lett volna e roppant emelkedésnek legfőbb tényezője. Tényezője volt ez emelkedésnek az, a mi tényezője volt a keleti háború alatt is : a jó termés és a magas gabonaár. Ezeket pedig sem politikai intézmények, sem politikai személyiségek érdeméül felróni nem lehet. Ezt csak a gondviselésnek köszönhetjük, mert sem kormányformánk, sem kormányunk bő termést itthon és szükséget kül-