Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-265

144 CCLXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Július 17. 1868.) kérdéseknél, módosittatnék ezen intézmény, hasonlitna azon eljáráshoz. melyet a hajdankorban a halálra Ítéllek ellen alkalmaztak, nem ölték egyszerre, de időnkint lemetszették egy-egy tagjokat, mig végre kinjokban kimúltak. Szász Károly képviselő úr is hozott fel olyan érvet, melyre, ugy hiszem, ő, de többen is. miután többen emlegették, nagy súlyt fektetnek. Ezen érv az, hogy jobb azon törvény, a mely szerint szükségtelenné válik a kormánybiztosok küldése, mely szerint az be nem következhetik, mint az, mely szerint az olykor-olykor be, fog következni. Erre nézve elsőben azt jegyzem meg, hogy nem hiszem, még a pénzügyekre nézve is, hogy ezen törvény elfogadása által lehetetlenné lenne téve azon eset, hogy kormánybiztosok küldethessenek : mert, azt hiszem, hogy azon nem várt és nem remélt esetben, ha valamely megye a törvénynek eleget tenni uem akarna, bizonynyal a t. kormány nem fogna megelégedni a kártérítés követelésével, hanem intézkednék, hogy a rendelet végrehajtassák ; és továbbá, ha ez által akarnók megítélni azt, hogy melyik törvény a legczélszerübb . akkor okvetlenül -— a mit. tudom, senki közülünk, sem ő, sem más nem akar — az absolutismusnak kellene pálmát nyújtani: mert az absolutismus mellett csakugyan nem lehet arra eset, hogy valamely törvényhatóság, mely jogával vagy szabadságával visszaél, kormánybiztos küldésére nyújtson alkalmat. (Helyeslés bal felöl.) A túlsó oldalról egy másik képviselő űr által még furcsa észrevétel tétetett, vagy helyesebben szólva furcsa váddal is illettettem, melyre egyedül csak furcsaságánál fogva felelek. (Halljuk!) Az mondatott ugyauis, hogy én a megyei tisztviselőket finánczokká akarom tenni. Nem tudom, mit értett az alatt a t. képviselő úr. ki ezt mondotta. Mert ha azt értette, hogy én azt óhajtom. hogy a törvényes adókat a megyei tisztviselők hajtsák be: akkor igazsága volt, mert én a törvényesen megszavazott adóknak behajtását sem meggyalázó, sem bűnös ténynek, hanem hazafiúi kötelességnek tartom. (Helyeslés bal felöl.) Azonban, ha valami mást, valami megrovandót méltóztatott ezalatt érteni: akkor azt jegyzem meg, hogy az ő értelmezése szerint és ínég azon esetben is minden esetre jobban akarok én bánni a megyei tisztviselővel, a kit szerinte finánczczá akarok tenni, mintázok, kik a javaslatot elfogadva a fináncz szolgájává akarják tenni. (Zajos helyeslés hal felöl, ellenmondás jobbról.) Az általam igen tisztelt pénzügyminiszter úr a tegnapi napon méltóztatott mondani, hogy a házszabál) ok szerint ezen egész vitának most helye nem lehetne és csodálkozni méltóztatott a felett, hogy én. ki a házszabályoknak máskor még szavaihoz is ragaszkodom, épen én adtam alkalmat erre. E részben kénytelen vagyok megjegyezni , hogy én házszabályaink közt olyat, mely azt, hogy több, természetszerűleg összetartozó szakaszok együtt tárgy altassanak, tiltaná, nem ismerek, és parlamentális gyakorlatunkban is nem egy. hanem számtalan eset volt már arra; azt pedig, hogy olv szakaszoknál, melyek nagy elvi kérdéseket foglalnak magokban, elvi vitatkozásába bocsátkozni ne lehetne, azt sem nem mondják a házszabályok, sem meggyőződésem szerint nem mondhatják. Egyébiránt emlékeztetem a t. pénzügyminiszter urat és egyúttal az egész t. házat arra, hogy 1866-ban a magyar parlamenti beszédek egjnk legremekebbjét épen a részletes vitánál egy nagyfontosságú elvi kérdésben , ha jól emlékszem, két vagy három összekapcsolt szakasz feletti vita alkalmával hallottuk Deák Ferencz t. képviselőtársunk által elmondatni. (Éljenzés jobbról.) E szerint tehát sem a szabályokkal, sem a szokással, a mit én óhajtottam, egyátalában nem ellenkezik; és én igen kérem a pénzügyminiszter urat. nyugodjék meg abban, hogy nekem semmi mellékes szándékom sem volt akkor, midőn azt kívántam, hanem csak azért kivántam. mivel e szakaszok együvé tartoznak. Hiszen kölcsön fejében én is megnyugszom abban, hogy a t. pénzügyminiszter urat itt egyes egyedül » kincstár iránti jó szándék ée nem talán a törvényhatóságok iránti ellenszenv vezette. (Tetszés a hal oldalon.) A mi különben pénzügyminiszter urnák ezáfo latát illeti, (Halljuk!) ugy találom, 'hogy azok, a miket ő mondott, az én feladatomat véghetetlenül megkönnyítik: (Halljuk !) megkönuyitik , mert egyik állításával szíves volt előttem megoldani a másikat. Azt mondotta ugyanis a t. pénzügyminiszter úr beszédének elején, hogy azon 5 dikszakasz. melyet én módositványként beadtam, majdnem szóról szóra azt tartalmazza, melyek az eredeti javaslat azon szakaszaiban foglaltatnak, melyek e tárgyakról szólanak, csak azon különbséggel, hogy én a megye által kívánom utasítani a megye tisztviselőit, tehát én azt akarom, hogy a megye ítéljen a felett, hogy végrehajtassék-e a törvény? és igy a megyét a törvényt fölé akarom helyezni; holott a törvénynek kell mindenek felett állani. Később czáfolat közben azt méltóztatott mondani, hogy a felirati jogot az én javaslatom jobban korlátozza, mint az eredeti szerkezet, mert én előre ki akarom mondani, hogy a törvényt végre kell hajtani, mig az eredeti szerkezet az iránt felirást enged* Ha én előre kimondom, hogy a törvényt végre kell hajtani, akkor rnikép lehet az, hogy épen én a törvény fülé helyezném a megyéket? Egyéb-