Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-265

GGLXV. ORSZÁGOS ÜL látozza egymást terjedelemre nézve, a mennyiben minél nagyobb jog adatik az egyiknek, annál kisebb hagyatik fön a másiknak; de hogy a kisebb jogkörben, vagy a nagyobban ne lehessen a kor­mány egyaránt felelős, és felelős, akár felelős a törvényhatóság, akár nem, nem azért, mit a me­gye tesz, mert ezt senki sem fogja tőle követeim , hanem a mit a kormány tesz: részemről átlátni nem vagyok képes. (Ellenmondás jobbról. Tetszés balról.) Egyébiránt, t, ház. nehogy félreértessem, ime ezennel ujolag nyilvánítom, hogy —nem ugyan azért, hogv a kormány felelős lehessen, hanem a kormányzat érdekében és a visszaélések meggát­lása szempontjából — én is akarom azt, hogy a törvényhatóságok is felelősek legyenek, és midőn a hatóságok rendezéséről lesz szó. ez irányban j kész vagyok megtenni mindent; csak arra nem I leszek kész soha sem, hogy ugy történjék a fele- i lősség behozatala, hogy ne a visszaéléseket tegye lehetetlenekké, hanem magát a joggyakorlatot akadályozza meg. Ez történik pedig a jelen szer- j kezet által : mert ha elfogadom is, hogy teljesen ; kétségbe vonhatlan is az a jelen szerkezet sze- ; rint, a mit Tóth Vilmos képviselő úr a tegnap- | előtti napon mondani méltóztatott, hogy hiszen, ; ha törvénytelen volt a rendelet, fölírhat minden i aggodalom nélkül a törvényhatósági bizottmány, j mert senki feleletre nem fogja vonhatni, és ha a < törvénytelen rendeleteket végre nem fogja hajtani, í a törvényszékek föl fogják menteni: azt hiszem, j mindnyájan tudjuk, hogy a törvényhatóságnak fölirási joga nem esak arra terjed ki ós nem is , ott leghasznosabb, hol a törvénytelen rendeletek­ről van szó, mert a nemzeti és felelős kormány mellett ugy is remélnünk kell, hogy törvénytelen rendeletek esak igen kivételesen fognak kiadatni ; de ott van a fölirási jognak fő haszna, hol egy j rendelet törvényes ugyan, de hol a helyi viszo­nyokat jobban ismerő törvényhatóságok nézete szerint káros az, vagy legalább káros annak azon időpontban való végrehajtása: már pedig, t. ház, | ily feliratot intézni a törvényhatóságoknak a 77, 78, 79-ik szakaszok szerint, ha ezeket elfogadnék, nem lehet. Mert vegyünk például egy esetet a pénzügyi kezelés köréből. Ha a pénzügyminiszter vagy valamely pénzügyi hatóság, az adóknak be­szedése végett, valamely törvényhatósághoz a végrehajtás iránt kiad egy rendeletet, meglehet, mondom, hogy az teljesen és tökéletesen törvényes; de a törvényhatóság látja, hogy ha azon rendelet akkor hajtatik végre, kettős kár fog okoztatni az adózóknak, s talán meg fog támadtatni maga az adó alapja, de a törvényhatóságnak felírni nem lehet, mert a rendelet törvényes volt, és a törvényszék­nek nem csak joga, de kötelessége is lenne a tör- j 2JS. (Jtdras 17. 1868.) 143 vény hatóságot elitélni. (Helyeslés balról, ellenmon­dás jobbról.) Justh József igen tisztelt képviselő úr azt is méltóztatott mondani, hogy nem szeretné az 1840. évben behozott példát kiterjeszteni ide, a hol a közigazgatásról is van szó, mert akkor a megyei tisztviselő megszűnnék egyedül a megyétől függni. Én abból, hogy ő ezt monda az 1840-ki példáról, mely szerint pedig az alispán utján történtek a rendelkezések, azt következtetem, hogy a mint mind azok, fi kik egyátalában nem akarják látni, hogy ezen törvényjavaslat által a megyei tisztvi­selő másnak, mint a megyének rendeltetik alá, nem nézték és nem olvasták meg ezen törvényja­vaslat szakaszait, mert ezen törvényjavaslat szaka­szaiban nyilván és határozottan benne van, hogy még az alispánnak is elkerülésével rendelkezik az egyes adóhivatalnok, egyes adófelügyelőség az egyes megyei tisztviselő idejével, végzendőivel, és határnapot tűz ki számára. En azt hiszem, t. ház, hogy ezen viszony nem azonos azzal, amit Tóth Vilmos t. képviselőtársam mondott, és melyet a pénzügyiminiszter is megerő­sített, midőn magános ember folyamodik a tiszt­viselőhöz ügyeinek elintézése végett: mert hogy a magánoy ember megrendelhetné, hogy mit le­gyen a tisztviselő teendő, hogy határnapot tűzhes­sen ki az eljárásra, azt soha sem hallottam. Szintúgy nem áll azon analógia sem, a melyet Justh képviselő úr mondott, hogy olyan ezen eset, mint midőn egyik törvényhatóság a másik törvény­hatóságot megkeresi valaminek végrehajtása tár­gyában. Mert ugyan, kérdezem, mit mondana a képviselő úr, ha egykor Nyitra megye bizottságá­ban jelentené egyik szolgabíró, hogy nem járha­tott el abban, a mivel a bizottmány vagy az alis­pán megbízta, mert Trencsén vármegye esküdt­jének rendeleteit kellett végrehajtania? Az eset pedig tökéletesen hasonló. (Nem áll! jobbról. He­lyedé* balról.) Tóth Vilmos képviselőtársunkkal nem érthe­tek egyet abban, hogy ő a törvényhatóságokat egyátalában tüzetesen szerveztetni és rendeztetni nem akarja; azonban egyet értek vele abban, hogy én is azt, hogy a rendezés közvetlenül a jelen időben történjék, nem kivánom, nem kívánom pe­dig azért, mert én is, nem vádként, mondom azt, de a vitatkozásból merített szomorú meggyőződé­semből , hogy a rendezés ma a megsemmisí­téssel volna egyértelmű. (Élénk helyeslés "a szélső balon, ellenmondás jobbról.) Azonban azon eljárást mégkevésbbé fogadhatom el. a melyet t. képviselő úr ajánl: mert az , hogy ha nem rendeztet­nek most egyszerre és tüzetesen a törvényhatóságok, de oly módon, a mint az most történik az egyes

Next

/
Thumbnails
Contents