Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-265

138 CCLXV. ORSZÁGOS ÜLÉS (Július 17. 1868.) közegei által és annak rendeletéből kísérlet tétetik a börtön felé vezető utat megnyitni. Ezen sem po­sitiv törvény s annál kevésbbé józan politikai szempontból igazolható eljárás indoka, a mint mondatik, az ismeretes balázsfalvi pronunciamen­tum, melyet a balázsfalvi értelmiség f. évi május 15-én tartott majális alkalmával tett. T. ház! Szolgáltam több éven keresztül tör­vényszéknél ... [Tudjuk! Bach alatt!) Kérem, ne ki­gye senki, hogy ha előhozok oly tárgyat, mely felett a törvényszéknek kell határozni, hogy én ez által talán a törvényszék Ítéletét akarnám prae­oceupálni és a birói függetlenséget alterálni. Nem, uraim! Magam is elismerem, hogy törvényes igaz­ságszolgáltatásról csak ott lehet sző . a hol a birói eljárás függetlensége és szabadsága biztositva van; hanem előhoztam azért, rnert a kérdésnek legne­vezetesebb oldala az. melynek van egy nagy. igen nagy horderejű politikai következése, melyet, ugy látszik . a t. kormány vagy nem ismer, vagy ha ismer, nem ugy ismer, a mint az valóban van. T. ház ! Nem akarok a balázsfalvi pronuncia­mentum tüzetes részletezésébe ereszkedni. (Jól te­szi!) mert, ugy hiszen.., ismeretes az mindnyájunk előtt; azt azonban merem állítani, hogy felette nagy tévedés volna azt hinni, hogy azon három postulatum, melyet tartalmaz, nem mind egyfor­mán igazságos, hogy csak az izgatott kedélyek szüleménye és hogy nem fejezi ki az egész román nemzetnek kívánalmait. Mondom, az egész nemze­tét: mert a más véleményüek száma oly parányi, oly csekély, hogy ha azokat valaki ujjain akarná megszámlálni, alig volna szüksége mindkét kezé­re. Es azonkívül szomorú, igen szomorú lenne, ha alkotmányos államban nem volna szabad oly kívánalmakat sem kifejezni, melyek magáról a legfelső trónról igazságosaknak és törvényesek­nek ismertettek el annyi meg annyi legfelső leirat által; és pedig annál inkább szomorú, mivel azon pro­nunciamentumban egyetlen egyszóval sem monda­tik, hogy az abban kifejezett kívánalmak érvényesí­tése a törvényes utón kívül kisértessék meg, hanem épen ellenkezőleg a fejedelem iránti rendithetlen hű­ség és a törvény, és az együtt lakó többi nemzetek iránti testvéri szeretet kifejezése mellett, fogalmaz­tattak és intéztettek a kormányhoz. Az igaz, ezt elismerem magam is, hogy a kérdéses pronuncia­mento az 1848-ki egyesülésnek törvényességét kétségbe vonja. De ha ez bűn, s ha ez az egész bün, mely a fennevezett bünvizsgálat alá vétetett, akkor nem csak. a kik aláirtak, vagy magokévá tették ezen pronunciamentumot, hanem a hány román van Erdélyben s Magyarországban, sőt egy nagy és erélyes része a szász nemzetnek is, ezen bűnbe esett. T. ház! Nem akarom én ezen incidensből az 1848.1. törvény czikknek azon lényeges hiányait elő­sorolni, a mely hiányoknál fogva, tekintettel az er­délyi államjogra s morális szempontból itélve, mint törvényes erővel biró justa (Nagy zaj) és honesta törvénynek nem mutatkozik : hanem ezen jogom­nak fentartásával, (Zaj) drága hazám iránti kö­telességemnek tartom nyíltan és azon őszinteség­gel, a meljdyel tartozik minden hü hazafi, kimon­dani, ha nem is a román nemzet nevében, meri: erre nincs jogom, de mint annak hű fia : hogy a román nemzet nem barátja az 1848. elhamarko­dott egyesülésnek, ezt nem is tekinti törvényesnek, (Roppant zaj. Rendre! Dologra!) és az erdélyi románokra nézve az 1848-ki unió nem egyéb, mint az erőszak kifolyása. (Zaj. Felkiáltásolt: Ezt nem le­het tűrni! Elnök utasítsa rendre!) Elnök: A képviselő urat kénytelen vagyok emlékeztetni, hogy mi a törvények paizsa alatt gyűltünk össze, azoknak re ideletei szerint tanács­kozunk, azoknak engedelmeskedni, hódolni köte­lesek vagyunk; képviselő ur kitételei pedig a törvény iránti tisztelettel ellenkeznek. Figyelmeztetve ké­rem a képviselő urat. hogy előadásában válaszsza meg a szavakat; különben kénytelen lennék a ház szabályai által nekem tulajdonított kötelesség szerint megkérni a t. házat, hogy öntői a ÖZ ót el­vegye. (Elénk helyeslés.) Tessék folytatni. Macellariu Illés : Legyen szabad, t. ház, egyet fölemlítenem, mit elhallgatni természetelle­nes. Emlékeznek, uraim, mit felelt a magyar nemzet 1849-ben, midőn a hatalom az élő és önálló nemzetek sorából kitörölte a magyar nemzetet. Egy SZÓ: Micsoda, beszéd! Ki törölte ki'? Macellariu Illés : Nemde azt telelte: Én élni akarok, és inkább megszüntetem azon hatal­mat, mely el akarja venni éltemet ? Most pedig, midőn ugyanazon nemzet, mely akkor oly elszánt­sággal utasitotta vissza ama halálitéleteket, most egy alig 5 millióból álló nemzet intézi a 11 mil­lióból álló többi nemzetekhez ugyanezen szava­kat! (Naqy zaj. Fölkiáltások: Rendre! Töhb képviselő föláll: Rendre!) Elnök : A képviselő urat egyszer már rendre utasítottam ; másodszor figyelmeztetem, hog-y ha kifejezéseiben törvényszerüleg nyilatkozni nem tud. meg fogom a házat kérni, hogy tőle a szót elvehessem. (Vegye el az elnök!) Ezennel még egyszer figyelmeztetem, különben fogom a háztól ama felhatalmazást kérni. (Vonja csak el! Elénk helyeslés.) Macelláriu Illés : Ha ugy terjeszteném interpellatiómat elő, nem volna senki sem képes tudni, miért terjesztem elő; tehát legyen szabad azt indokolnom, (Zaj. Ez nem indokolási) Elnök: Abban senki sem gátolja a képvi-

Next

/
Thumbnails
Contents