Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.
Ülésnapok - 1865-265
138 CCLXV. ORSZÁGOS ÜLÉS (Július 17. 1868.) közegei által és annak rendeletéből kísérlet tétetik a börtön felé vezető utat megnyitni. Ezen sem positiv törvény s annál kevésbbé józan politikai szempontból igazolható eljárás indoka, a mint mondatik, az ismeretes balázsfalvi pronunciamentum, melyet a balázsfalvi értelmiség f. évi május 15-én tartott majális alkalmával tett. T. ház! Szolgáltam több éven keresztül törvényszéknél ... [Tudjuk! Bach alatt!) Kérem, ne kigye senki, hogy ha előhozok oly tárgyat, mely felett a törvényszéknek kell határozni, hogy én ez által talán a törvényszék Ítéletét akarnám praeoceupálni és a birói függetlenséget alterálni. Nem, uraim! Magam is elismerem, hogy törvényes igazságszolgáltatásról csak ott lehet sző . a hol a birói eljárás függetlensége és szabadsága biztositva van; hanem előhoztam azért, rnert a kérdésnek legnevezetesebb oldala az. melynek van egy nagy. igen nagy horderejű politikai következése, melyet, ugy látszik . a t. kormány vagy nem ismer, vagy ha ismer, nem ugy ismer, a mint az valóban van. T. ház ! Nem akarok a balázsfalvi pronunciamentum tüzetes részletezésébe ereszkedni. (Jól teszi!) mert, ugy hiszen.., ismeretes az mindnyájunk előtt; azt azonban merem állítani, hogy felette nagy tévedés volna azt hinni, hogy azon három postulatum, melyet tartalmaz, nem mind egyformán igazságos, hogy csak az izgatott kedélyek szüleménye és hogy nem fejezi ki az egész román nemzetnek kívánalmait. Mondom, az egész nemzetét: mert a más véleményüek száma oly parányi, oly csekély, hogy ha azokat valaki ujjain akarná megszámlálni, alig volna szüksége mindkét kezére. Es azonkívül szomorú, igen szomorú lenne, ha alkotmányos államban nem volna szabad oly kívánalmakat sem kifejezni, melyek magáról a legfelső trónról igazságosaknak és törvényeseknek ismertettek el annyi meg annyi legfelső leirat által; és pedig annál inkább szomorú, mivel azon pronunciamentumban egyetlen egyszóval sem mondatik, hogy az abban kifejezett kívánalmak érvényesítése a törvényes utón kívül kisértessék meg, hanem épen ellenkezőleg a fejedelem iránti rendithetlen hűség és a törvény, és az együtt lakó többi nemzetek iránti testvéri szeretet kifejezése mellett, fogalmaztattak és intéztettek a kormányhoz. Az igaz, ezt elismerem magam is, hogy a kérdéses pronunciamento az 1848-ki egyesülésnek törvényességét kétségbe vonja. De ha ez bűn, s ha ez az egész bün, mely a fennevezett bünvizsgálat alá vétetett, akkor nem csak. a kik aláirtak, vagy magokévá tették ezen pronunciamentumot, hanem a hány román van Erdélyben s Magyarországban, sőt egy nagy és erélyes része a szász nemzetnek is, ezen bűnbe esett. T. ház! Nem akarom én ezen incidensből az 1848.1. törvény czikknek azon lényeges hiányait elősorolni, a mely hiányoknál fogva, tekintettel az erdélyi államjogra s morális szempontból itélve, mint törvényes erővel biró justa (Nagy zaj) és honesta törvénynek nem mutatkozik : hanem ezen jogomnak fentartásával, (Zaj) drága hazám iránti kötelességemnek tartom nyíltan és azon őszinteséggel, a meljdyel tartozik minden hü hazafi, kimondani, ha nem is a román nemzet nevében, meri: erre nincs jogom, de mint annak hű fia : hogy a román nemzet nem barátja az 1848. elhamarkodott egyesülésnek, ezt nem is tekinti törvényesnek, (Roppant zaj. Rendre! Dologra!) és az erdélyi románokra nézve az 1848-ki unió nem egyéb, mint az erőszak kifolyása. (Zaj. Felkiáltásolt: Ezt nem lehet tűrni! Elnök utasítsa rendre!) Elnök: A képviselő urat kénytelen vagyok emlékeztetni, hogy mi a törvények paizsa alatt gyűltünk össze, azoknak re ideletei szerint tanácskozunk, azoknak engedelmeskedni, hódolni kötelesek vagyunk; képviselő ur kitételei pedig a törvény iránti tisztelettel ellenkeznek. Figyelmeztetve kérem a képviselő urat. hogy előadásában válaszsza meg a szavakat; különben kénytelen lennék a ház szabályai által nekem tulajdonított kötelesség szerint megkérni a t. házat, hogy öntői a ÖZ ót elvegye. (Elénk helyeslés.) Tessék folytatni. Macellariu Illés : Legyen szabad, t. ház, egyet fölemlítenem, mit elhallgatni természetellenes. Emlékeznek, uraim, mit felelt a magyar nemzet 1849-ben, midőn a hatalom az élő és önálló nemzetek sorából kitörölte a magyar nemzetet. Egy SZÓ: Micsoda, beszéd! Ki törölte ki'? Macellariu Illés : Nemde azt telelte: Én élni akarok, és inkább megszüntetem azon hatalmat, mely el akarja venni éltemet ? Most pedig, midőn ugyanazon nemzet, mely akkor oly elszántsággal utasitotta vissza ama halálitéleteket, most egy alig 5 millióból álló nemzet intézi a 11 millióból álló többi nemzetekhez ugyanezen szavakat! (Naqy zaj. Fölkiáltások: Rendre! Töhb képviselő föláll: Rendre!) Elnök : A képviselő urat egyszer már rendre utasítottam ; másodszor figyelmeztetem, hog-y ha kifejezéseiben törvényszerüleg nyilatkozni nem tud. meg fogom a házat kérni, hogy tőle a szót elvehessem. (Vegye el az elnök!) Ezennel még egyszer figyelmeztetem, különben fogom a háztól ama felhatalmazást kérni. (Vonja csak el! Elénk helyeslés.) Macelláriu Illés : Ha ugy terjeszteném interpellatiómat elő, nem volna senki sem képes tudni, miért terjesztem elő; tehát legyen szabad azt indokolnom, (Zaj. Ez nem indokolási) Elnök: Abban senki sem gátolja a képvi-
