Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.
Ülésnapok - 1865-264
130 CCLXIV. ORSZÁGOS ULES. (Juüas 16. 1868.) kereskedelem ? vagy talán közintézeteink emelkedtek ? növekedett-e a gazdaság virágzása, a földnek becse? Hiszen, ha e század kezdetétől 1848-ig lefolyt éveket, közel félszázadot számítunk, az évenkinti 26 millió mintegy 1200 milliót tesz, az indireet adók hozzászámitásával pedig az évenkinti 70 millió mintegy harmadfélezer millióra rug. Hol van ez iszonyú értéknek nyoma a köznek vagy egyes polgároknak vagyonában ? Elenyészett csekély kivétellel. És miért enyészett el ? Mert a vis inertiae s annak politikája, és azon körülmény, hogy nem adóztunk az ország fejlődésére, mert nem mi rendelkeztünk azon adók hovafordításáról, és a bevett pénzekről az országnak senki számot nem adott, zsibbasztólag hatott minden beruházási készségre: az állam nem segítette az ipar emelkedését, a kereskedelem pangott, az ország nem fejlődött, s csekély adója mellett is szegény maradott.' Azon fél század után 20 keserű évnek súlya nehézkedett reánk, oly nehéz idők, melyekben az absolut hatalom zaklatásait még az ínséges évek csapásai is súlyosították: s mégis azon másfél év alatt, mely alkotmányunk visszaállítása óta lefolyt, kiszabadulva egy részről az absolutismusnak, más részről az egykor védelmül liasznált, de minden fejlődési elölő inertia bilincséből, adózva közczélokra. pénzügyeinkről magunk rendelkezve, nagyobb lendületet adtunk iparnak, kereskedésnek, forgalomnak, felemeltük a föld értékét, s a tetemesen növekedett adózási teher mellett is és annak daczára hazánk fejlődésében többre mentünk, mint ezen századnak az 1848-ki évet megelőzött közel fél százada alatt. (Hosszas élénk helyeslés a jobb oldalon.') Ismételve mondom, hogy a fejlődő ipar mozgalmait és emelkedését a régi lassú formák közé visszaszorítani a közigazgatás semmi ágában többé nem lehet. (Nagy helyeslés a jobb oldalon.) Emlékeztetem a t. házat, hogy midőn 1848ban az országgyűlés megalkotta a váltótörvényeket, melyek alkotása első lépés volt az ipar és kereskedelmi forgalom emelésére, szükségesnek tartotta a régi megyei eljárást legalább annyiban megváltoztatni, hogy a felelősség eszméjét váltótörvényszéki végrehajtásoknál határozottá,]! kimondotta, és igen rövid időt tűzött ki mind az alispánoknak, mind a végrehajtó megyei hivatalnokoknak, mely alatt a reájok bízottakat teljesíteni tartoztak, s a mulasztásból vagy halasztásból eredő károkért felelősökké tette őket. Azt mondják némelyek, hogy az 1848-ki törvény is meghagyta a megyéket előbbi jogaikban és hatáskörükben, azt tehát igy mellesleg változtatni most sem lehet. Meghagyta igen is, ideiglen, De mi volt ezen „ideiglenes" szónak értelme? Nem az, hogy az ideiglenesség még 25 év múlva egész kiterjedésében fenálljon, hanem az, hogy az ideiglenesség a legközelebbi országgyűlésen, mely 3 hónap múlva volt összehívandó, végleges rendezéssel cseréltessék fel. E remény teljesülését a viszontagságos események meggátolták; de ha ezt meg nem gátolták volna, bizonyosan az adó kivetésére és behajtására nézve is még 1848ban lényegesen át lett volna alakítva a megyéknek régi gyakorlata. (Helyeslés a jobb oldalon.) Pénzügyminiszter úr csak az imént hivatkozott azon törvényjavaslatra, melyet 1848-ban az adó kivetésére és behajtására vonatkozólag az akkori pénzügyminiszter készített. Tekintse meg bárki annak tartalmát, látni fogja, hogy a felelősség elve mind a megyei tisztviselőkre, mind magokra a megyékre határozottan ki van abban mondva. így szól a többek közt a 11-dik szakasz: „mely följelentésnek (a községi költségek feljelentésének) az előbbi szakaszban emiitett októberi közgyűlésből legfölebb október 3-dik hetében mulhatlanul meg kell történni; s valamint a tárgyalásnak azon gyűlésben bevégzéseért a gyűlés j minden tagja egyenkint, ugy a tárgy előterjeszI tése s a pénzügyminiszterhez kellő időben felkül| dése iránt a gyűlés elnök, hivatalától elmozdítás , terhe alatt, felelős." (Elénk hosszas tetszés a jobb oldalon.) Ha már akkor, nyomban az 1848-ki törvények megalkotása után szükségesnek tartatott ily felelősség, most akarnánk-e ismét a régi adóbehajtási módra visszamenni ? (Zajos tetszés a jobb oldalon) Vannak, kik a miniszteri felelősség elvét fen akarják ugyan tartani, de azt a megyékre, mint autonóm testületekre kiterjeszteni nem kívánják. A parlamenti kormány és miniszteri felelősség alapelve az, hogy minden tisztviselő, ki a politikai közigazgatás bármely ágában eljár, hivatalos tetteiért és mulasztásaiért felelősséggel tartozik. Első és legfőbb felelősség terheli azokat, kik a kormány élén állanak: a minisztereket; de hogy ők felelhessenek, szükséges, hogy felelős legyen az is, ki az ő rendeleteiket teljesíteni köteles. A felelősségnek ezen elve keresztül vonul a közigazgatás egész keretén, s azt sehol megszakasztani nem lehet. Ha lánczczal akarunk valamely terhet felemelni, vagy valamely tárgyat összeszorítani, hogy szét ne dőljön, szükséges, hogy a lánez egészen s minden részeiben ép legyen, mert bármely közbenső szeme hiányozzék vagy legyen megszakadva, a láncz rendeltetésének nem fog megfelelni. A parlamenti kormánynyal párosult miniszteri felelősség is, ha annak bármely gyűrűje hiányzik vagy niegszakasztatik, nem valóság többé, csak puszta szó és játék. (Zajos helyeslés a jobb oldalon.) Miként vihető ki a felelősség elve, ha az felülről a megyékig fenáll, de ott megszakad ? (Elénk tetszés a jobb oldalon.) Ily parlamenti kormányt, ily felelősséget én csak-
