Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-264

CCLXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Július 16. 1868.) 129 most is azon módra, melylyel az teljesíttetett. Áta- ! lános elv volt a megyékben eltitkolni, a mit csak j lehetett, nehogy a pontosabb összeírás a megyének portáit, s ez által adóját nevelje. Ezen elv szándé- j kosán terjesztetett a nép között is, s rendesen nagy sikerrel. Tudok megyét, melynek egyik járásában a 60 ezret haladó népesség között egy leány sem találtatott, kinek kora 18 évet meghaladott, mert j a 18 esztendős leány már az adó tárgyai közé volt felírandó. {Nagy derültség.) \ Miután az emiitett adó, porták szerint, országgyülésileg a törvényhatóságokra kivettetett, a megye a reá esett mennyiség kivetésének eszközölhetése végett rovatos összeírást rendelt. Mily hanyagul, gondatlanul, sőt majdnem mondhatnám, szándékosan hűtlenül teljesíttettek ezen rovatos összeírások, sokan emlékeznek még a t. ház tagjai közöl. Komikumnak mondhatnám, ha szégyenitő nem volna, hogy egy népes mezővárosban a város vásári jogára eső adót pár éven keresztül az ottani gyógyszerész fizette, s maga sem tudta miért? A dolog pedig" ugy történt: még akkor a rovatos összeírások táblázatai latin nyelven voltak nyomatva, s az egyik rovat'fejezetében e szó helyett: „a nundinis'" sajtóhibából ezen szó , állott: „anudinis." A rovatos összeírást teljesítő i megyei esküdt, ki amúgy sem volt erős a latin ! nyelvben, nem tudta elgondolni, mit jelenthet az í „anudini" szó, s mint nagyon idegen hangzásút, a | gyógyszerészre rótta, ki fizette is mindaddig, mig \ a hiba felfedeztetvén, kiigazíttatott. (Derültség.) \ Csak például hoztam fel ezt az akkori adókezelés ! hiányos voltának felderítésére. I De mi volt ezen átalános gondatlanságnak, : hanyagságnak valóságos oka azon korban? Egy- \ szerűen az. hogy az adó magában véve csekély volt összegére nézve, ámbár a szegény népet néha súlyosan terhelte, mert néhány várost kivéve, leginkább a szegényebb osztály vállaira nehezedett; az országgyűlésnek, a mint megajánlotta az adót, arra többé semmi gondja nem volt, mert sem az adó összegéről, sem annak hová fordításáról az országnak soha senki számot nem adott, senki nem kérdezte, hogy az, a mi a megajánlott adóból s egyéb jövedelmekből tettleg befolyt, elég-e az állam szükségeinek fedezésére ; az ország többet nem ajánlott, s a költségek fedezéséről gondoskodni -a fejedelem dolga volt; s épen annálfogva, hogy nem volt nagy az adó összege, a hanyag, hiányos behajtásból származó adóhátralékok sem lehettek oly nagyok, hogy az állam gépezetét működésében gátolták volna. így folyt ez 1848-ig. Azon korban miben keresték őseink a szabadságnak, az alkotmánynak garantiáit ? Miután a kormány felelős nem volt, és a jövedelmekről senKÉPV. H. NAPLÓ. 186%. IX. ki az országnak számot nem adott; a tisztviselők választásában és a negatióban vagyis a vis inertiaeben ; és így a vis inertiae elvével a hanyagság öszhangzásban volt. Azonban, hogy mennyire elégtelenekvoltak e garantiák, annak bebizonyítására nem akarom felhozni azon sérelmek végtelen sorát, melyek törvényeinken és alkotmányunkon ejtettek. Elég legyen azt megemlítenem, hogy midőn 1848-ban a vis inertiae helyett a parlamenti kormányt s ebből folyó felelősséget, és azon elvet, hogy magunk állapítjuk meg adónkat, magunk kezeljük pénzügyeinket s magunk rendelkezünk jövedelmeinkről, megállapítani sikerült: ezt az egész ország riadó örömmel üdvözölte, mint régi vágyainak teljesedését. (Igaz!) Alkotmányunknak 1 848-ki átalakulása ezen két fő elven alapszik: e lényeges változással soknak meg kell változni kormányzati rendszerünkben. Azon adónak, melyet mi állapítunk meg, melynek hová fordításáról mi rendelkezünk, melynek minden garasáról kormányunk felelős, kivetését és behajtását nem lehet többé a régi gyakorlat szűk keretébe szorítani, nem tehetjük ki azt a régi vis inertiae-vel párosult hanyagság veszélyeinek : mert ha az adó hanyagul foly be, ha csalás által csorbul az állam jövedelme, nem leszünk képesek költségeinket fedezni, nekünk kell a hiányt pótolni, és nem mondhatjuk azt, a mit 1848 előtt mondottak, hogy a fedezetről gondoskodni ő felségének gondjai közé tartozik; egy szóval, saját legközelebbi érdekünkben fekszik, hogy a megállapított adó a lehetőségig behajtassák, nehogy a hiány igazságtalanul másokat nyomjon, vagy az állani gépezete megakadjon. Az állam jövedelmeinek csorbulása három okból származik: az adókötelezettek fizetési képtelenségéből, hanyagságból vagy csalásból, Az elsőért seui a miniszter, sem bárki más feleletre nem vonja a tisztviselőt, és az állam ezen lehetőségre mindig számit; a hanyagságot és csalást pedig pártolni, vagy annak lehetőségét előmozdítani nem feladatunk. Magyarországnak összes hadi, hadfogadási és házi adója 1848 előtt körülbelül 8 milliót tett; most a direct adók 34 milliót haladnak meg: tehát jelenleg a direct adók összege mintegy 26 millióval meghaladja évenkint az akkorit. Magyarországnak összes állam jövedelmei azon korban 25 és 27 millió között ingadoztak; most 100 millióra rúgnak, és alig elegendők az állam költségeinek fedezésére. 1848 előtt tehát évenkint direct adóban mintegy 26 millióval, indirect adókkal együtt pedig 60 vagy 70 millióval kevesebbet fizettek évenkint az ország polgárai, mint jelenleg fizetniök kell. Hová lett évenkint ezen tetemes érték? Gyarapodott-e azzal az ipar, a forgalom, a 17