Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-264

128 CCLXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Július 16. 1868.) viselők kinevezési joga őt illeti. {Helyesen tette! ! a jobb oldalon) Azon urak részére, kik ily eljárást helyesnek találnak , helyes lehet ugyan ez is; de az én nézetem szerint bizony nagyon is helytelen eljárás , s itten valóban a bizottmány elkeseredésével a megye autonómiája s a bizottmány joga érzékenyen s törvényellenesen van megsértve , s hiszem, hogy a miniszter ur ily jogtalan megsértést csakis az általam fenthivatkozott végzésnek erőszakos és ferde magyarázásával tette, s tehetett ily törvénytelen lépést, mit egyébként szívesen vennék, ha a miniszter ur megczáfolna s állitásom alaptalanságáról meggyőzne. Ha tehát, tisztelt ház, ily közbe csúszó intézkedések által nem akarunk alkalmat adni arra, hogy praecedensek által a megyék autonómiáját gyökeresen tönkre juttassuk, akkor Tisza Kálmán indítványát kell elfogadnunk, mit én el is fogadok. Ezek után Tóth Vilmos képviselő urnák azon előadására, hogy ő nem kívánná a megyék rendezését még egy év múlva sem elintézni, s szavazatát erre adni, azonban ily mellékesen becsúsztatva egyetmást előleg szeretné elintézni — szerintem természetesen a megyék autonómiája rovására, miután, mint monda, arra van már úgyis precedens, t. i. a törvények kihirdetésére vonatkozó törvényis a nemzetiségi kérdéshez tartozó ügyből egy szakasz mellékesen becsúsztatott s elintéztetett — azt kívánom megjegyezni, miként bármi ügy vagy dolog, mely csak ugy mellékesen félig-meddig intéztetik, soha tökéletes nem szokott lenni, s tulajdonosának soha hasznára, hanem mindig kárára szolgál; az ily fészeg munkától tehát a törvények alkotásában óvakodnunk kell. A menynyiben netán ő a nemzetiségi ügyre történt hivatkozása által arra czélzott volna, hogy részéről szívesen látná a nemzetiségi kérdést is csaK ugy mellékesen elintézve: erre csak azt mondom, hogy ezen szerencsétlen eszmétől az Isten mentsen meg bennünket, mert az nem az ország népei, sem hazánk boldogságát, hanem ép ellenkező boldogtalanságát s romlását vonná maga után. Pénzügyminiszter úr Kossuth rendeletéből, mint volt pénzügyminiszteréből olvasott fel egy tételt, mely szerint, a mennyiben a megye valamely hivatalnoka a pénzügyminiszter rendeleteit nem teljesítené, az rögtön elbocsátandó lenne. Ilyesmit tetszett a pénzügymjniszter urnák olvasni, mit nagy tetszéssel fogadott a jobb oldal. Erre vagyok bátor megjegyezni, hogy az akkori s a mostani időszak közt nagy különbség van: akkor forradalom s az ország ostromállapotban volt; most sem egyik, sem másik nincsen, s most az ország nyugodt, sőt, mint a jobb oldal állítja, boldog s megelégedett. (Közbeszólások : Nem volt forradalom!) Már hiszen az tagadhatatlan, hogy volt; de ha nem lett volna is, s habár mily nagy ember is valamely olyan intézkedést tett, mely a tapasztalásból károsnak s czélszerütlennek behizonyult, abból az a tanúság, hogy azt kikerülni, s nem ismételni kell ; már pedig az 1848. s 1849 évek intézkedései káros következéseiket megmutatták, s nem hiszem, hogy a t. ház azt óhajtaná, hogy a mostani országgyűlés intézkedéseinek ép azon káros következései legyenek. melyek az 1848 s 1849. éveké voltak. (Szavazzunk!) Deák FerenCZ : T. ház! Midőn az általunk megállapított adók behajtásának módja felett tanácskozunk, elméleti tekintetben, ugy hiszem, valamennyien egy értelemben vagyunk: mert mindenik azt akarja, hogy a behajtásnak oly módja állapittassék meg, mely pontos és gyors legyen, az állam jövedelmeinek befolyását lehetőleg biztosítsa, a csalást, a hanyagságot lehetőségig kizárja, s azok irányában, kik fizetni nem képesek, kíméletlen és tulszigoru ne legyen. De ezen elveknek alkalmazására, a megállapítandó módnak gyakorlati részére nézve, ugy látszik, elágaznak a képviselők véleményei, s midőn az előterjesztett törvényjavaslat oly módot foglal magában, mely a minisztériumnak, a pénzügyi s a központi bizottságoknak és számos képviselőknek véleménye szerint leginkább megfelel az emiitett kellékeknek, más részről több képviselőnek azon aggodalma van, hogy ezen mód a gyakorlatban volt megyei önkormányzati jogot és hatáskört tetemesen korlátolja s magát a megyei intézményt veszélyezteti. Mielőtt e tárgy feletti véleményemet kimondanám, engedje meg a t. ház, hogy az 1848. év előtti állapot és a jelen helyzet közt párhuzamot vonhassak. 1848 előtt megajánlotta az országgyűlés a hadi és hadfogadói adót, mely összesen soha 4 és fél millió pengő forintra nem rúgott; a törvényhatóságok pedig elkészítették évi költségvetéseiket, felterjesztették a helytartótanácshoz, s a megállapított összeget, mint házi adót, magok vetették ki. Midőn a hadi és hadfogadói adó az országgyűlésen tanácskozás alatt volt, az alsóház mindig igyekezett azt alább szállítani, a fejedelem az alábbszállitásba bele nem egyezett, s így tettleg rendesen az előbbi országgyűlésen kivetett hadi és hadfogadói adó lett újra megállapitva. Ezen adót az országgyűlés osztotta fel porták szerint a törvényhatóságokra, s a jiorták megállapításának kulcsa volt az országos portalis összeírás, és pedig* hosszú évek során keresztül az 1728-dik, későbben az 1827-dik évi portalis összeírás. Vannak még a t. ház tagjai között többen, kik velem együtttanui valának 1827-ben az akkor véghez vitt összeírásnak. Pirulva emlékszem még