Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-264

126 CCLXIV. OKSZÁGOS ÜLÉS. (Július 10. 1868.) viszonyaink természeténél fogva polikai letelünk talpköve, minden időben szorgos figyelmet és ápoló gondoskodást érdemelt a hazafi részéről, annyival inkább igényli ezt most, midőn parlamentalis kormányunk, természeténél fogva, központosításra törekszik, és, mint minden hatalom , hatáskörét terjeszteni igyekezvén, nem csak az országos, de a helyhatósági tárgyakra is befolyást gyakorolni kivan. Ezen törekvés ellen erős gátat csak egy jól rendezett helyhatósági rendszer vethet, ugy mint Angliában, melyben parlamentalis kormány igen, de központosítás nem létezik, mert ez ellen az ott kifejlett községi autonómia gátat vet; és jaj Magyarországnak, ha azon sorsra jutna, mint Lajos Fülöp alatt Francziaország, midőn kormányrúd) át Guizot miniszter tartotta kezében, mely kormány bár támogattatott a szabadon választott parlament nagy többsége által, de mivel nem támogattatott a helyhatósági jogaikból kivetkőztetett és a központi kormány által eltiport megyék és városok által, egy nap alatt lenni megszűnt. Azt hiszem, kevés centralista lesz itt a teremben, ki velem együtt ne hinné, hogy helyhatósági rendszer nélkül saját házunkban magunk urai soha sem leszünk. Ezen meggyőződésemmel nem szavazhattam volna a pénzügyi bizottságban a kérdéses javaslatra, ha azt látnám, hogy az, mint követtársunk Tisza Kálmán állítja, a törvényhatósági élet gyökerébe vág. Nem, uraim! a bizottság nem arra hatalmazta fel a pénzügyminisztert, m'nt az 1848-diki országgyűlés, hogy azon engedelmeskedő megyei tisztviselőt hivatalától felfüggeszthesse; egyedül ugy, mint a váltótörvények közvetlen érintkezésbe hozták a megyei tisztviselőket a váltóbiróságokkal, igy hasonló felelősség terhe alatt a szolgabíró tartozik majd eljárni a pénzügyi közegek felállítása folytán a törvény által elhatározott adóügyekben ; azonban felelősségre csak saját törvényhatósága vonhatja, mely ugyanis a maga felelősségével fedezi tisztviselőit; de ezen felelősség iránt azt akartuk, hogy ne csak puszta szó. hanem valóság legyen. A pénzügyi bizottság ugyanis azon meggyőződés által vezéreltetett, hogy azon módra nézve, melylyel helyhatósági autonómiánkat a pénzügyekben kezelni kell, lényeges különbség forog fen a jelen és jövő idő feladatára nézve. Most mindenekelőtt meg kell szüntetni, bár ideiglenes törvény által, az összeütközések lehetőségét a pénzügyminisztérium és a törvényhatóságok közt: mert leginkább ez azon tér, melyen össze van tévesztve a megyék és városoknak azon hivatása, hogy az adózókat törvénytelen adózások és zsarolások ellen megótalmazza , a közterhek, különösen a közvetett adóknak, bár országgyülésileg megszavazott terheknek népszerűtlenségével, ugy hogy, ha addig is, mig a törvényhatóságokat nem fogjuk végleg rendezhetni, törvény által nem támogatnók a pénzügyminisztérium eljárását, attól lehetne majd tartani, hogy az előre látható engedetlenség és ellenállásban el fog veszni előbb-utóbb a magyar állam életereje. Lelkiismeretesen szólva és bátran hivatkozva azokra, kik nincsenek ugyan egy nézetben én velem; de kik nem felületes szemmel kisérik az idő jeleit, nem lehet-e attól tartani, hogy a pénzügyi rendeletekből pártkérdéseket csinálnak ? a népszerűség és népszerűtlenség mezejére viszik és elnémítanak minden ellenvetést az által , hogy ama rendeletet már előre depopularizálják ? Lehet-e, hogy a törvényhozás ily veszélyeknek tegye ki az országot csak két hónapig is ? Nem kötelessége-e azokra átruházni a teljes felelősség terhét, kik a pénzügyi rendeletek végrehajtását törvényes ok nélkül gátolják ? Nem tartok attól, hogy ez által a törvényhatóságok végleges rendezésének praejudicálni fogunk : mert legbensőbb hitem szerint előbb-utóbb fel kell hagyni az adók kezelése iránt most fenálló és kényszerűségből ideiglen elfogadott osztrák rendszerrel; be kell hozni, mint Angliában, hol a községi adószedők által választott adóbizottságok vetik ki és szedik be az adót — az állam által kinevezett központi adóhivatalnokok ellenőrsége alatt — népszerűbb adórendszert. Ennek életbe léptetésére készen áll helyhatósági rendszerünk : az előtt is voltak választott házi és hadi pénztárnokaink : és igy azt hiszem, hogy a jelen szabály csak is ideiglenes törvény, melyet a szükség ránk parancsolt, de melynek jótékony befolyása gyümölcsözni fog azon eszmék számára, melyeket okvetlen be kell helyhatósági intézményeinkbe illeszteni, ha azoknak hasznát venni akarjuk. Illusoriusnak állítja Debreczen városa tisztelt képviselője a megyék feladási jogát; de miben és miért ? Azt hiszi-e, hogy ezen felelősség vissza fogja ijeszteni a bizottság tagjait, miszerint, bár benső meggyőződésök szerint törvényteleneknek tartanak egy vagy más pénzügyi rendeletet, ezen meggyőződésűket nyilvánítani nem fogják, mert a felelősségtől tartanak ? Hiszen tapasztalhatta velünk együtt maga Debreczen városának érdemes képviselője, hogy nemzetünk Bach és Thun alatt, mikor sem szabad sajtónk, sem országgyűlésünk nem volt, és az ellenmondók azonnal be is zárattak, mégis ellen tudott állani a törvényteleneknek tartott rendeleteknek. Ellenkezőleg illusorius volt tán a felírási jog 1848 előtt, midőn, ismételt felírások daczára, királyi biztos hajtotta végre a kibocsátott törvénytelen rendeleteket. Ennek most vége lesz: mert ha a megye el nem fogad valamely pénzügyi