Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-264

CCLXÍV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Július 16. 1868.) 119 korlatnak kell segítségül jöuni, és pedig^ nem az előző tapasztalásra alapitottnak, hanem olyannak, a mely együtt szülessék és együtt nevelkedjék intézkedésünkkel. Czélszerütlen idővesztés volna a mostani zavart alapon egy tökéletes miinek tanulmánya hatását bevárni. Egyenlő őszinte jóakarattal egyaránt karoljuk fel a parlamentalis és az autonómia eszméjét, és mind a kettő iránti egyenlő bizalomból indulva ki, az eddig ismert alapokon határoztassék egyiknek a másikhoz a viszonya: azonnal megszűnik a féltékenység, és az autonómiák, ugy szintén a kormány, a felélesztett egymás iránti bizalommal, kölcsönösen arra fognak törekedni, hogy az egymás iránti kapocsnak tökéletesítése által javitsák a haza sorsát. Más részről pedig az évről évre felmerülendő tapasztalás útmutatása szerint a törvényhozás folytonosan tökéletesítheti ezen uj kormányzati rendszert. így jártak el őseink: segitségül vették az időt, a vitae optimus magistert. De mig a jelen határozatlan állapot tart, addig a két tényezőnek egyetértéssel párosult működésére nem számithatunk. Tisztelt ház ! Én azt tartom, az autonómia kérdésének nagyszerűsége, a testület hatáskörének a kormányhoz viszonylatának, a testület mi alapon összeállításának meghatározása mind oly nehéz kérdések, hogy ezeknek csak ugy alkalmilag eldöntését hibának tartanám akkor, a midőn közösen kitűzött czélunk, a status jövedelmének biztosítása ezt okvetetlen szükségessé és kikeriilhetetlenné nem teszi. Az én meggyőződé em az, hogy a kik az autonómiát őszintén a parlamenti rendszerrel lehető összeegyeztethetőségig meg akarják tartani, azoknak azt kell kívánni, hogy ezen kérdés rendszeresen tárgyaltassék, addig pedig részletenkinti sértegetése kikerültessék. Tisztelt ház! Mind azok, a kik ma a javaslatra szavaznak, a megyei autonómia sorsa felett fognak határozni, és bár mennyire állítsák szóval, hogy az autonómiának barátai, tettleg annak megrontására fognak segédkezet nyújtani. (Nagy zaj. Eláll! Szavazzunk!) T. ház ! Én azt tartom, jogomat gyakorlom, és jogom gyakorlásában egyszer mindenkorra megmondom, hogy akár miért inkább el fbgok állani, mint holmi „eláll!" kiabálásokért. Megmondom az okát, miért ? [Dologra !) Méltóztattak provocálni: most már tessék kihallgatni. Megmondom okomat, miért? Mert, mint minoritás tagja kötelességemnek érzem ezt a tért védelmezni; a majoritástól pedig mindig azt várom, hogy a minoritásnak kellemetlenségei irányában, annyi méltányossággal és önmaga méltósága iránti tekintettel fog lenni, hogy türelemmel fogja kihallgatni a minoritást; annyival inkább kérem ezt irányomban, mert mindig meggyőződés embere levén, engem az „eláll!" „maradjon!" „szavazzunk ! "-féle kifejezések legkevésbbé sem capacitálnak. (Nagy zaj.) Azt tartom, eléggé kimutattam, hogy ezen törvényjavaslatnál fogva a megyének két cardínalis joggyakorlata érintetik. Már most következik az, hogy ezen érintés nélkül, mely czél mindnyájunknak közös czélja, eszközölhetjük-e az adó behajtásának biztosságát ? Azt hiszem, ezen sarkalatos jogoknak jelenlegi érintése és a megyei rendszernek apródonkinti eltagolása nélkül bevárhatjuk a megyei rendezést, és ezt hagyjuk oda, a hová kell, a rendszeres tárgyalásra. Ha elfogadjuk Tisza Kálmán indítványát, az adóbehajtás legkevésbbé sem fog veszélyeztetni. Mert csak a bizalmatlanság mondhatja azt, hogy a megyék azon hazafiatlanságra vetemednének, hogy minden ok nélkül akadályozni kívánnák az ország jövedelmének behajtását. Én ugy vagyok meggyőződve, hogy a megyékben a hazaszeretet semmivel sem kisebb, mint a kormányban ; egyforma hazaszeretetet képzelek mind a kettőben, vallok és hiszek; s azt tartom, valahányszor a törvényes téren marad a kormány, kivált midőn a törvények betűi megparancsolják a megyének, hogy : „neked a tisztviselőidet oda kell utasitani, hogy hajtsák végre a törvényt," nem fog egyetlen egy se akadni a hatóságok között, mely a törvényes téren a minisztériumnak ellen állana. Kivált midőn a felelősség még egyesekre is háramlik, nem fog rá lenni eset, hogy azon hazafi atlanságot kövesse el valamelyik megye, hogy akadályozza az adó behajtásának biztosságát. De tegyük fel még a lehetetlenség esetét is. Ha lenne az eset, hogy valamelyik megye az adó behajtását megtagadná : nem kivételes esetek lennének azok ; és én azt tartom, hogy kivételes esetek miatt ily nagy kérdést, mint az autonómia kérdése, a részletenkinti megsemmisülés veszélyének tenni ki, nem szabad, és pedig annál kevésbbé, mert a mindig működő törvényhozás ugy is elég hamar elintézhetné a súrlódást, azon rövid idő alatt pedig a kérdésessé vált adőmennyiség, meg vagyok győződve, hogy a pénzügyminiszter urat zavarba nem hozná. Mindezek folytán, miután én ugy vagyok meggyőződve, hogy arra szükség nincsen, hogy most a megyék jogait csorbítsuk, pártolom az indítványt. Lónyay Menyhért pénzügyminiszter : A tegnapi vita folyama alatt több baloldali szónok részéről azon észrevétel tétetet, hogy a kik az előterjesztett törvényjavaslatot pártolják, ki akarnak térni a vita elől, ezen lényeges és fontos kérdés alapos megvitatását kerülik, s egyszerű szava-