Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-264

CCLXIV. OIíSZÁGOS ÜLÉS. (Július 16. 1868.) H7 leg csak akkor szabad végrehajtaniuk, midőn a megye erre felhatalmazza — mint az a

#

modositvány 68. szakaszából legalább kiolvasható — olyan megyéket, melyek a kormány törvényes rendeletei végrehajtása elé gördített akadályokból következhető karokért csak is átalános morális, azaz ideális felelőséggel, nem pedig személyes, azaz kézzel lógható reális valódi felelőséggel tartoznak, ilyen megyéket én részemről nem kívánok. [Zajos helyeslés jobb fdöí.) Ilyen megyékkel szemben igenis felelhet a kormány Í zon bíróság előtt. mely elé netalán állíttatni fogna a törvények értelmében, tetteiért és mulasztásaiért, mert felelős csak addig lehet, a meddig hatalma terjed; de azn határon tul, hol hatalma a megyék felelősségiéien j omnipotentiájába ütközik, megszűnik felelőssége is. De nem vállalhat morális felelősséget sem maga, sem a haza, sem az utókor előtt azért, ha tehetetlen kezeiből netalán kisiklanék a kormány rúdja és a haza hajója oda dobatnék a szélnek, viharnak zivatarnak. ' Azért pártolom az eredeti törvényjavaslatot. [Élénk helyeslés a jobb oldalon.) Olgyay LajOS: Előttem szólott Szlávy képviselőtársam azon állítását elfogadom, hogy a je, len állapot ok és szükség nélkül élesiti és keseríti a viszonyt a kormány és törvényhatóságok között; és elfogadom azon állítását is, hogy a jelen viszonyok között elkeseredet harcz támad a kormány és a municipium között, mely sem egyik séma másikra nem üdvös, az országra pedig káros ; de azt kérdem, t. ház, igy kell-e ennek lenni? és kérdeni, mi ennek az oka? En azt tartom, a kölcsönös bizalomnak hiánya és a megyéknek a kormány eddigi némely el által felköltött fél- | tékenysége,hozzá járulván a jövő iránti bizonytalanságban az a feletti aggodalom, hogy a rendé zéskor a kormánytól a centralisatio iránti hajlamánál fogva autonómia elleni törekvést várhatnak Ezen bizalmatlanság, ezen féltékenység az országban tömérdek rosznak okozója, és a megyék rendezésének halogatása egyeseknek bizalmatlanságát nagyban neveli. Azt tartom, ezen csak ugy leend segitve és a bizalom csak akkor álland elő, ha a törvényhozás mentül elébb elintézi a ható- i sági autonómia kérdését, és ki fogja mondani a megye és kormány közti jogviszonylati határvonaít. Legyen aztán ez a határ bármily szükkörü s bár sokkal korlátozotabb a in ultinál, leg jen a megye bármi alakú felelősséggel korlátozva, és ha netalán a törvényhozás, az autonómia kérdésének tüzetes tárgyalásakor épen a bizottsági javaslatban foglalt 77. 78. és 79. szakaszokban foglalt szigorú korlátokat törvényesítené is: mégis meg fognak nyugodni: mert nekik a törvény szabta ki a határt, és egyszersmind az ő jogaikat is meghatározván, fogják tudni, hogy a törvényes korláton tul nem terjeszkedhetnek. Ebből azonban én nem azon állítást hozom ki, melyeket előttem szólott t. Szlávy képviselőtársam az előtt mondott, hogy t. i. a mihelyt az országgyűlésnek egyéb teendői megengedik, akkor fogjunk a megyék rendezéséhez. Én m gvallom, hogy a megyék rendezését mindig ugy képzeltem, hogy ez a leg is ' legsürgetőbb teendőihez tartozik az országgyülésnek: és pedig azért, mert az a hitem, hogy a mily mértékben terjed a közművelődés és ennélfogva a hazai viszonyoknak ismerete, épen olyan, sőt talán progressiv mértékben növekszik a közügyek iránti részvét; ez pedig felébreszti az egyeseknek a közdolgokban és a közjó előmozdítására törekvő tenni kívánást; és ha ez a jogosságnak önérzetét hozza létre a honpolgároknak nagy részénél, kérelem, be fog~e elégedni, a polgári joggyakorlatnak azon kis mér tekével, hogy minden ö évben szavazhasson képviselőjének választásakor? nem fog-e vágyni több működési hatáskörre? s ezen hatáskört megadni nem legczélszerübben lehet-e a megyei autonómiának mielébbi tanácskozásba vétele által ott . a hol az illetők nem csak véleményeiket jogositvák elmondani, de a többség* esetében határozattá is válhat, és ha az illető kisebbségben maradt, önként megnyugszik abban, hogy eljövend még az ő nézetének az ideje, és a megyei instjtutióban találhat egy focust, a hol lehető mentül többen képviselhetik a testületet, annál czélszerübb. Például egy oly eszmét hozok fel, a melynek párja Magyarországban eddig nem létezik. Méltóztassanak csak elgondolni, ha el fog jönni egykor azon idő, midőn a respublieánus eszmének is lehetnek hívei. Nem kívánatosabb, nem üdvösebb-e, ha az kiforrja magát a megyei közgyűléseken, s az ellennyilatkozatoknak hatálya mellett, ha az annak követői látják, hogy az országban kisebbségben vannak, megnyugosznak abban, hogy a nyilvánosság teréről le nem szoríttatnak? Ellenben a hol nem létezik alkalom, hol az egyes polgár nézeteit kifejthesse, a fentebb általam elemezett ösztön kényszereti véleményének alattomban szerezni párthíveket. En azt hiszem, hogy akármi néven nevezendő centrifugális törekvés felett ál! azon honpolgári egoismus, hogy a lehető mentül kevesebb teher mellett, lehető mentül több jogokkal birjon az ego, hogy ezt mentül szabadabban gyakorolhassa, és mentül nagyobb mértékben találhatók ezek fel, annál hamarább fogynak el a centrifugális tényezőknek elemei. Ezt pedig én nem hiszem könnyebben elérhetőnek, mint a közigazgatási autonómia vég rendezése utján. I)e kívánom azért is, hogy az * autonómia kérdése igy részenkint ne csorbittassék.