Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-263

112 CCLX1II. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Július 15. 1868.) hogy kinek volna ideje, hivatása elvekre is gondolni, ha még a szavakra sem gondolnak. Pártolom Tisza Kálmán módosítását. (Helyeslés, bal felöl.) Zichy Nándor gr.: T. ház! (Zaj. Halljuk! Eláll!) Én mindenek előtt azon leszek, hogy kitelhetőleg világosan fejezzem ki, mi tulajdonképen az itt szóban forgó kérdés. Két különböző elvet látok ezen előttünk vita tárgyát tevő szakaszokban letéve: az egyik az, miszerint a törvény, a mennyiben az adóra vonatkozik, föltétlenül végrehajtandó bár ki általjs; a másik pedig az, a mi magának a megyének a pénzügyi törvények végrehajtásában vagy az ezekre vonatkozó miniszteri utasitások végrehajtásában való szerepét körvonal ózza. A mi az első kérdést illeti: én azt hiszem, a megye és a megyétől függetlenül minden megyei tisztviselő, valamint minden egyes honpolgárnak megkülönböztetés nélkül kötelessége minden törvényt, mely hozatott és a maga rendje szerint közhírre tétetett, fentartani, végrehajtani, és azokat, miket ezen törvény kötelesség gyanánt elébe szab, teljesíteni. Ezen tudat szerintem oly erős a magyar nemzetben és annak minden tisztviselőjében, hogy én nem vonom kétségbe azt, hogy minden tisztviselő ezen kötelességének eleget fog tenni. Ha pedig egyes esetben eltérés fordulna elő, erre nézve a törvényes gyakorlat megszabandja a kellő útba igazitást és a visszatorlás útjait. Ha pedig ezen törvények nem lennének kielégítők, nem lennének elégségesek, még van a törvényhozásnak azon ága, mely erészbeli intézkedésre hivatott. Azt hiszem, a megye sem érezheti magát hivatottnak arra. hogy midőn valamely törvényes tartozás teljesitéséről van szó, akár tisztviselőjét, akár a községek tisztviselőjét utasitsa arra. hogy azt ne hajtsa végre, hogy máskép cselekedjék, mint azt a törvény kötelességévé teszi. Én tehát annak különös szükségét nem látom, hogy a törvény végrehajtása iránt az adó beszedése és kezelésére vonatkozólag különös cautelával éljünk. A mi a kérdésnek másik részét illeti: a kérdés tulajdonkép csak a körül forog, a mit az előttünk fekvő törvényjavaslat 77-ik szakasza s azt követő 78. és 79. szakasza tárgyal. Ezen szakaszoknak értelme az, hogy midőn a minisztérium valamely pénzügyi törvénynyel elenkezőleg egy előforduló concret esetre nézve utasítást bocsát a megyei hatóságokhoz, mikép kelljen eljárni. Mi tehát itt tulajdonkép a kérdés? A minisztérium nem fogja utasítani a megyét, hogy ezen törvényt hajtsa végre, mert ez magában értetik. Ha ez nem történik, vannak utak és módok, mikép kell a megyét a végrehajtásra szorítani. Ilyetén miniszteri utasítás csak kivételes concret esetekre vonatkozhatnék, melyek a közigazgatás terébe vágnak. Ekkor a politikai administratio terén forog a kérdés: ekkor szokta a megye meghányni és meg is hányhatja, sőt kötelessége meghányni a kérdést, hogy mikép kelljen ezen előforduló esetben eljárni. Például valamely adó behajtására executio kéretik : végrehajtandó-e ezen executio jelenleg vagy nem? Itt opportunitás kérdése foroghat fen : vajon a körülmények olyanok-e, hogy ezen adót jelenleg executio utján behajtani szükséges, czélszerü-e vagy sem? Hogy ily esetek előfordulhatnak, azt én tapasztalásból is tudom s a dolog természetéből is foly. Ez igen sokszor szükséges. A miniszteri felelősségnek megvan a maga természetes korláta, megvan a megyei autonómiának is köre és feladata. A miniszteri felelősség sem az egyéni szabadságot, sem pedig a kellő administratiót nem fogja biztosithatni akkor, ha az államszervezet rendszerében maga elszigetelten áll; hanem szükséges a szabadság és helyes közigazgatás kifejtése érdekében, miszerint a felelős parlamenti kormány a megyékben oly autonóm közegekkel bírjon, melyek utján a helybeli viszonyokról mindenkor kimerítő ismerettel birjon és megfelelő eligazitást biztosítson. Mi tehát az előforduló esetben az eljárás ? Az, hogy a megye, ha ellenkezőnek látja a tényálladékot azzal, a mi a miniszteri vendelet alapját képezi, felterjesztést tesz és figyelmezteti a kormányt, hogy a fönforgó körülmények közt ezen eljárást nem tartja opportunusnak. Mit változtat ezen a törvény provisiója ? Azt, hogy az, a ki a felterjesztést indítványozza és megszavazza, a késedelemből a kincstárra származható károk iránt szavatos és e részben kereset alá vehető. Kétféle szempontból foghatom fel ezt. Először a politikai jogok gyakorlatára nézve ilyszerü felelősség szerintem czélszerüen nem alkalmazható: nem pedig azért, mert egyenetlen mértékű; és nem, mert azt ugyan tudom, hogy minden politikai jogg3'akorlattaí erkölcsi s polgári állásunkra kiterjedő, tehát vagyoni felelősség is jár, hanem azt példátlannak tartom, hogy kiválólag és tüzetesen az adózási kérdések iránti politikai joggyakorlathoz vagyoni felelősség és kártérítési kereset köttessék. Ezt én oly esetnek látom, mebyhez hasonlót felhozni, én legalább, képes nem vagyok, és nem hiszem, hogy bárki is körünkben képes lenne oly esetet felmutatni akár a jelen, akár a múlt időből, melyben autón.>m területi hatóság politikai jogoknak gyakorlásában ilyformán kártérítési kereset által korlátoltatott volna. (Helyeslés bal/elöl.) Ez az első szempont, a melyből azt czélszerünek nem látom; a másik magára a megye-intézményre és politikai jog gyakorlására vonatkozik.