Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-263

CCLXIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Július 15. 1868.) 111 oldala annyira ki nem volna is merítve, mint a mennyire már az előttem szólók által ez megtör­tént : ebbe még akkor sem ereszkedném. T. ház ! Midőn egy-egy törvényjavaslat elénk kerül, megvallom, a nélkül, hogy szeretnék s szán­dékom, hajlamom volna sorok között olvasni, nem csupán mindig a betűket s a betűk szó szerinti értelmét, hanem szoktam a törvényjavaslat elvét — régebben lelkének neveztetett — szellemét is tekin­teni, vizsgálat alá venni. Tettem azt eddig is; tet­tem a jelen tárgyalás alatt levő törvényjavaslattal is, megvallom, hogy én ezen országgyűlés alatt eddig hozott törvényeinkben két fő elvnél többet nem látok. Fő elvet mondok, nem pedig mellékes irányzatokat, melyeket szintén elveknek lehetne nevezni. Ezen fő elvek egyike a kényszerűség, má­sika a kényszerítés. (Heb/eslés a szélső bal Maion.) Ez utóbbit látom itt is a pénzügyminiszter által elő­terjesztett törvényjavaslatban letéve, és sehol sem­mi nyomát annak, hogy a minisztérium — a mint hiszem, hogy ez minden alkotmányos kormánynak érdekében van — az alkotmányos érzületet ezen törvényjavaslat által is szilárdítani akarná; sehol ezen törvényjavaslatban nem az önkormányzat elve a fő, hanem igenis a felelősség terhe alatt kényszerítő eszközök által a hűséges engedelmes­kedésre szoktatás, akarat és alkotmányos érzület hiánya daczára is. Állítom, t. ház, és hiszem, hogy e tekintetben nem fog a t. túlsó oldal sem ellenmondani: hogy valóban érdekében van minden felelős kormány­nak az, hogy szilárditsa, és ha hiányoznék, föl­ébreszsze az alkotmányos érzületet. Hogy s miként fogja ezen alkotmányos érzületet fölébreszteni , ezen alkotmányos érzület által oda indítani, oda vinni a népet, a nemzetet, hogy az öntudatos alkot­mányos érzülettettel önként fizesse be adóját, nem pedig kénytelen, kelletlen, erőszakolva? Nem szólnék a dologról annyira, ha előttem szólott Szász Károly t. képviselőtársam azt tisztán nem állította volna elő, hogy a kormánynak és a t. jobb oldalnak nincs jóhiszeműsége az iránt, hogy ez valaha létrejöjjön e nemzetnél, mely 18 év alatt más útra lett szoktatva, és azért látja szükségesnek mellőzésével minden alkotmányos érzület fölébresz­tésének egyenesen kényszerítő eszközök és módok alkalmazását, (Igaz! bal felöl.) A legközelebbi napok alatt, ha jól emlékszem, midőn igazságügyminiszter űr Simonyi interpel latiójára felelt, mondott ki egy nagyon helyes, és a túlsó oldalról is nagy helyesléssel fogadott elvet: azt, hogy nem józan, vagy nem észszerű tett el­pusztítani, elrontani valamit addig, inig helyé­ben más valami jó már nem létesült. Ámbár, tisztelt ház! én nem akarom ugy tekiiiteni a mostani tör­vényjavaslat által életbe léptetendő adóbehajtás körüli eljárást, mintha aztán a megszüntetendő vagy eitörlendö alkotmányos megyék helyébe fináncz megyéket akarna állítani, (Nevetés johh felöl) mondom, nem akarom így-tekinteni; de annvit mondhatok, t. ház ! csodálkozom, hogv e^v alkotmányos pénzügyminiszter nem szívesebb kész­séggel tekinti és várja el, hogy egy adóját öntu­datos alkotmányos érzülettel önként fizető nem­zet kormányának legyen tagja, nem igyekszik inkább ezen, hanem e helyett igen szívesen elvál­lalja azon szerepet, melyet nem tudok, t. ház. más­kép nevezni, mint egy kénytelen, kelletlen adó­fizető nép nyakán élődő finánezhad generalissimu­sának. Ezen kényszerítés elvébe látom, t. ház, elbuj­tatva a most gyakran emlegetett felelősséget. Igen­is felelős lesz azon kényszeritett ember, mert kény­szerítve van a felelősségre, legyen az tisztviselő, vagy megyebizottsági tag, vagy bárki más; de az alkotmányos fogalommal nem tudom megegyez­tetni , hogy a kényszerítés legyen alapja a felelős­ségnek s ne mindig a jóakarat és becsületes törek­vés. Az igy kényszeritett felelősség együtt jár azon általunk sokat ócsárolt elvvel, melyet épen azon emlegetett elmúlt időkben igyekeztek min­denkor reánk alkalmazni; az akarat ellen való boldogitás elvével. Ha én, daczára Szász Károly képviselőtár­sam állításának, ellenére a t. ház talán fele, talán legnagyobb része meggyőződésének, nem teszek le annak vitatásáról. hogy nem az a követendő út. melyet a törvényjavaslat jelöl ki, hanem azonűt, melyet az indítvány kimutat: akkor én nem Eldo­radóra. hanem tényleges világba beillő alkot­mányos érzésre és önkényes szívvel teljesített kötelességre gondolok. (Zaj.) Nem folytatom tovább, nem fárasztom a t. ház figyelmét; különben is csak azon eddig nem emiitett egyetlen pontra kívántam a t. ház figyel­mét felhívni, mely előttem, meglehet, talán nem annyira praktikus cselekvési körömnél fogva (Igaz ! a jobb oldalon) különösen feltűnt, míg másoknak inkább eltűnt figyelme elől. Óhajtanám és szeretném, ha ezen elvre külö­nös súly fektettethetnék mindenkor, minden tör­vényjavaslat szerkesztésénél. Óhajtanain ezt. hogy a törvényjavaslatok szerkezete ne legyen olyan styláris tekintetben, mint eddig. Nincs hozzá ked­vem, t. ház, styláris javításokkal vesződni: mert ugy látom, már Vadnay képviselőtársam is beleunt, kivált azóta, mióta a koronázási diplomába bele corrigált. (Derültség.) Hanem mikor törvényjavas­latot szerkesztenek, és azt kell abban látnom, mint­ha még mindig Csaszlauból hozott coneipistákkal szerkesztetnék : (Derültség! Ugy van! a szélső bal oldalon) valóban, t. ház, nem képzelhetem akkor,

Next

/
Thumbnails
Contents