Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-263

108 CCLXIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Július 15. 1868.) szadalmas, és a mennyiben szavazatomat egyszerűen kívánom indokolni, talán rövid is lehetek. Ha , tisztelt képviselőház! most is, miként 1848 előtt és 1861-ben, testületi kormány által kormányoztatnánk: akkor ezen intentiót., azon óhajtást, hogy a megyék mint municipiumok, a nem felelős és testületi kormánynyal szem közt, régi, nagy részben csak is a negatív téren divatozott joggyakorlatukat minden áron megtartani és visszaszerzem törekedjenek: érteném és óhajtani tudnám. De most, a midőn felelős parlamenti kormány által kormányoztatunk, a midőn eljárásáért a kormány évenkint az országgyűlésnek felelősséggel tartozik, a midőn mindnyájan meg vagyunk győződve, hogy valamint a kormány a nemzetgyűlés irányában, ugy a megyék és municipalis tisztviselők is a kormány irányában hason felelősséggel tartoznak, s az alkotmányos élet érdekében az igazi felelősségnek mind fölfelé, mind lefelé egyformán érvényre kell jutnia: ez esetben az intentiót nem értem, és az indítványozott módositványokat ily helyzetben el nem fogadhatom. Egy tisztelt képviselőtársam meggyőződéseként nyilvánította, hogy a megyék mostani rendezetlen helyzetükben valódi hivatásuknak meg nem felelhetnek. Ez az én meggyőződésem is. S hozzá teszem, hogy a megyék a mostani körvonalozatlan, teljesen határozatlan helyzetben, igy a mint vannak, azzal a bizonytalansággal és körvonalozatlan hatáskörrel mind fölielé a parlamenti felelős kormánynyal szem közt, mind lefelé a rendezett tanácsú községekkel szemben, mind a jurídieum, mind a rendezett tanácsú árva-, telek- és bűnügyek irányában tartós jövendővel nem bírhatnak. S teljesen igazságot adok t. képviselőtársamnak, hogy a megyei és városi municipiumok e nem igen szerencsés helyzetének törvényhozásilag törvény által kell véget vetni. De nem pártolhatom azon következtetést, a melyet t. képviselőtársam a helyes nézetből, saját szempontjából vonhatott, s ha távolról jól hallottam, vont is: hogy tudniillik a megyék törvényes rendezéséig, a pénzügyi bizottság által ajánlott s a megyék és királyi városok eljárására vonatkozó törvényszakaszok ne léptettessenek életbe. Én, t. képviselőház! meg vagyok győződve, hogy valamint az országgyűlés fel van arra jogosítva, hogy a municipiumok irányában azoknak szervezése iránt törvényt hozzon: ugy szerintem arra is fel van épen ugy jogositva, hogy egyes életbe léptetetendő törvényeknél, miként most e pénzügyi törvény alkalmazásánál a megyék mint municipiumok, a megyei tisztviselőknek e részben' eljárását illetőleg, magában azon törvényben, a rendezési törvény hozatala előtt bár, határozottan szabályozza.körvonalaz?.a és megállapítsa. Ezzel a törvényhozás nem előzött meg semmit, saját hatáskörén tul nem lépett. S a mennyiben én ugy találom, hogy a kérdéses törvényszakaszokban nem foglaltatik az, a mivel azokat tegnap egy képviselőtársam gyanúsította: mintha a kérdéses törvényszakaszok elfogadásával a megyei municipiumok életágaira egy-egy gyilkos kéz alkalmaztatnék; ellenkezőleg ugy találom, hogy e törvényszakaszokban tett intézkedéssel, a végrehajtás iránti eljárásra nézve, a kormány és municipiumok közt kivánt és nagyon is szükséges öszhangzás ezéloztatik létesíttetni, s hogy a kérdéses szakaszokban csak is a megyék és megyei tisztviselők hatásköre és eljárása állapittatik meg és körvonaloztatik, és pediglen határozottabb, körüli tabb mérvben, mint a tág keretű, tág értelmezést és kibúvó ajtót fenhagyó módositványban : ez indokból én a pénzügyi javaslat kérdéses szakaszait átalánosságban elfogadom s azokat helyeseknek találom. S annál inkább üdvöseknek tartom: mert, ha a határozott körvonalozások törvény által lépnek életbe, csak is akkor fognak teljesen elmaradni azon jelenségek, a melyek itt-ott a megyék és városokban a közel múlt és folyó évben nem igen helyeselhetőleg felmerültek. Engedjék meg, tisztelt képviselőtársak, hogy az eseményekből némelyekre tanúságként önöket visszaemlékeztessem, s a múlt időt pár képben szellőztethessem. (Halljuk!) Zala megyében legközelebb, a t. megye megegyezésével, egy adóhivatal feloszlattacván, a feloszlatás alkalmából az illető szol^abiró hivatalos feladatának ismerte megtiltani, hogy a begyült adók többé az adóhivatalba a világért ne szállíttassanak , de azokat a községeknél visszatartatni rendelte. S ez nem régiben történt. Pécsett, a hírhedt Pécsett, a mostani városi hatóság mind 1867-ben. mind 1868 ban ismételve folyamodott a kormányhoz, hogy a czélszerübb és olcsóbb katonai adóvégrehajtás áilittassék vissza. Legtávolabbról se kivánom a tisztelt kérvényezőket gyanusitani; de nem lehetetlen, hogy őket az ismételt kérvényezésnél nem tisztán az olcsóbbság. s nem a katonai végrehajtás czélszerübb volta vezette, hanem a végrehajtás ódiumát szerették volna I az eljárásnál a pénzügyi közegekre s a katonaságra háritani. Bármi volt légyen az indok: de az eset megtörtént tény. Legyen szabad ily eseményeknél kérdenem : a kik nem csak a városi, nem csak a megyei municipiumokat óhajtjuk a rendes kerékvágásban a haza javára működni és hathatni, de óhajtjuk, hogy a nemzet, az ország legfőbb közegei, a felelős