Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-263

CCLXIII. ORSZÁGOS Ül hozott határozata ellenében jogi kifogást senki sem tehet. Nem keresem tehát a szőnyegen levő jogi kérdés oldalát; hanem megvallom, az eddig, különösen a jobb oldalról hallott több előadás után mindig arról gondolkozom, mi lehet alapja és mi lehet czélja a törvényjavaslatot pártoló jobboldali képviselőknek ? Én azt tartom, ez nem alapulhat máson, mint tisztán a megyéknek a törvény iránti engedelmetlensége iránt a jobb oldal részéről kifejezett bizalmatlanságon. Megvallom, nem tudom megfogni, hogy a megyék . a megyék története, múltja mennyire teszik jogossá ezen bizalmatlanságot, a mely itt a megyék irányában nyilvánult. Méltóztassanak nekem bárminő esetet felhozni, hogy a régibb időkben valamely megye a törvényes adót, vagy bármiféle törvényes kötelességet megtagadott volna. Ez ellenében azt mondhatnák talán : „igen, más volt 1848 előtt: mert az 1848 előtti megye különösen adó dolgában nem a maga kötelezettségéről, hanem, hogy röviden mondjam, a népnek zsebéből rendelkezett." Azt tartom, ezen ellenvetés egyátalában meg nem áll, mert a megyei bizottmányok jelenleg ugy vannak összealkotva, hogy ott a nép képviselve van — bár volna még inkább, ez az én szerény óhajtásom — csattól félni, hogy ott most e különbség végett a iörvénj-ek nem hajthatók pontosan végre, azt hiszem, hogy a jövőben erre nézve egyátatában nem lehet. Sőt ellenkező bizonyitékot nyerek, ha végig tekintek a megyék történetén. Azt hiszem, hogy az 1861-iki események lehetnek talán azok, a honnan ezen bizalmatlanság eredt; de ebből ismét az ellenkező argumentumot lehet kihozni : mert épen a megyéknek 1861-ben azon magok tartása, hogy az egyes tisztviselők ésbizottmányi tagok teljes erélylyel az executio s a katonaság általi boszantás és sanyargatásoknak ellenállva, a törvénytelen adót megtagadták, épen a törvény iránti hű ragaszkodásból eredt, s ebből meríteném azon erős bizonyítékot, hogy most már az országgyűlés által megszavazandó összes adókat ép oly kötelességöknek fogják tartani beszedni. mint kötelességöknek tartották 1861-ben a törvénytelen adók behajtását ellenezni. Hallottam kiemelni a felelősség eszméjét. A felelősség eszméjét nem csak lielyesleni, sőt legszigorúbb mértékben kívánom alkalmazni. Legyen a. megye felelős a törvényes rendeletnek végrehajtásáért, legyen a megye minden egyes tisztviselője felelős törvény szabta kötelessége végrehajtásában. Azonban minden esetre fen kívánom tartani azt. hogy a megyének tisztviselője felelősséggel a megyének tartozzék, s a megyétől vegye azon rendeleteket, melyeket ha nem teljesít, érezze a törvény szigorát. ,ÉS. (Jiüius 15. 1868.) 103 Justh József t. képviselő úr azt monda, hogy nem lehet az adó behajtásában a megyének szabad kezet adni, mert utoljára igen könnyen meglehet, hogy a megye rokonszenvvel viseltetik épen azon egyik földbirtokos iránt, a ki ellen a végrehajtást vezetnie kell, és a végrehajtást nem fogja elrendelni. Ez g}ranusitás, a mely gyanúsítást, azt hiszem, a törvényekhez ezer éven át szigorúan ragaszkodott megyék egyike sem érdemiette meg. Hanem legyen szabad nekem ezt megforditani, és azt mondanom : hát ha azon adófelügyelőnek épen ellenszenve van a megye egyik vagy másik birtokosa ellen, és ez ellenében szigorúbban, mig más ellenében, a kivel talán rokonszenvez., engedékenyebben fog eljárni ? Uraim ! ha Magyarország törvényhozó testületében Magyarország törvényhatóságai, a megyei bizottságok iránt a bizalom annyira alá szállt, hogy sokkal igazságosabbnak, sokkal helyesebben eljárónak, sokkal pártatlanabbnak tartatik egy pénzügyi felügyelő, mint egy megyei bizottság : akkor vége van a megyei autonómiának, akkor igen csodálom, hogy ezen teremnek falait fekete zászlókkal nem díszítették fel: mert meg van húzva a megyei autonómia felett a halálharang. Pártolom Tisza Kálmán módosítványát. Szász Károly: T. ház! Megvallom, nem gondoltam volna, hogy a törvényjavaslat ezen szakaszai felett ily hosszú elvi és ily fontos vita fejlődjék ki, mert. t. ház! teljességgel nem osztom, sőt szabad legyen kimondanom, indokolhat ónak sem látom azok aggodalmát, a kik a törvényjavaslatnak itt szóban forgó szakaszai által a megyeiautonómia halálharangját meghúzva lenni vélik, sőt azt már, mint Missics képviselőtársam mondotta, talán végkép sírba temetve lenni látják. Miről van itt szó, t. ház? Arról, hogy, a mint a törvényjavaslat világosan kimondja, a törvényesen kivetett adók behajtása az államkincstár javára minden fenakadás nélkül a törvények értelmében szabatosan és helyesen megtörténjék. Hogy a megyei autonómia az által, hogy ha a megyének maga által választott tisztviselői segédkezet nyújtanak az államnak követelései behajtására, hogy, mondom, I ez által a megyei autonómia végkép megölve vagy halálharangja meghúzva volna: azt gyarló eszem! mel felfogni nem tudom. Sőt el is fogadnám Tisza j Kálmán képviselő űr módosítványát, ha abban azon eszmét, hogy a megye maga felelős, határozottan kimondva látnám: mert azt hiszem, hogy ha a megyéket a törvény végrehajtásáért vagy végre nem hajtásáért, ennek elhalasztásáért s az ebből származható veszteségekért vagy károkért szigorú, személyes felelősség' alá lehetne vonni, akkor az egyedüli, a mit Tisza Kálmán képviselő úr módositványa ellen lehetne vetni, az volna, hogy ez utón kerülő tétetnék, s hogy ez hosszadalmasabb