Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-263

104 CCLXIII. OBSZÁGOS ÜLÉS. (Július 15. 1868.) lenne, mint a törvényjavaslatban tett inditványban ajánlott ut, melyen egyszerűbben s rövidebben élhetni a czélhoz. Tisza Kálmán t. képviselő úr módositványában azonban a megye maga felelí/ssé téve nincs . . . {Felkiáltások halról: De igen!) Igen, az utolsó szakaszban a megye által megrendelt dolog végrehajtása iránt vannak a megye tisztviselői felelőssé téve; de nem azon esetben, hogy ha a minisztérium a törvényesen megszabott adók behajtását kívánja, s ha a megye bármely okból — akarom hinni, semmi esetre ellenszegüiési vágyból, akarom hinni, nem a törvény s a törvényes adó elleni megadózásból, hanem helytelen s téves felfogásból, mert a megye is emberekből áll, és igy az is tévedhet — annak behajtását megakadályozná, ez ellen semmi intézkedés a megye felelőssé tételére s az ebből eredő károk iránti felelősségre Tisza módositványában nem foglaltatik. Tegyük fel azon esetet — mert újra ismétlem, hogy a megye is emberekből áll, és igy az is tévedhet — tegyük fel, hogy az országban 3, 4, 5, 6 vagy nem tudom, hány megye nehézségeket támaszt, bár törvényesen megszavazott és kivetett adó behajtása ellen, azon esetet, hogy az egyik megyegyüléstől a másikig, mig a megye a kormányhoz fölír, míg ez a megyét fölvilágosítja, az adók behajtása azon egész megyében fel van függesztve : akkor a negyed vagy fél évi késedelmi kamatokat, a melyeketatörvényben már megállapítottunk, nem az egyes adózók, a kik a megye által nem szoríttattak adójok befizetésére, az igazság szerint legalább nem ezek lennének kötelesek fizetni, hanem azokat a megyének kellene fizetnie, mely azon késedelmet valósággal okozta az által, hogy a talán későbli belátása szerint is törvényes adók behajtására a segédkezet nyújtani elhanyagolta. [Helyeslés.) Én, tisztelt ház, ezen eljárást hosszadalmasnak s azért czélszerütlennek, de az államra nézve veszélyesnek , s mégis olyannak látom, a mely a megyei autonómiát semmivel sem őrzi meg jobban, mint megőrzi az, a mely a törvényjavaslatban van ajánlva, mint a mely az adónak az alkotmányos megyei tisztviselőnek segédkezése általi törvényes behajtásáról szól. Már, t. ház, akár mennyire bizik is abban Eesze János t. képviselőtársam vagy egy előbbi nyilatkozata szerint Édes Albert képviselő úr, hogy valaha el fog jönni azon boldog eldorádói idő, midőn ugy fognak önként sietni az adófizetési kassákhoz az emberek, mint sietnek most az alföldi vasút részvényeinek aláírásához: én megvallom, ezen reményt nem táplálom, s azt hiszem, hogy a legalkotmányosabb rendszer mellett is, a legalkotmányosabb országban is mindig kell az adók beszedésére közegeknek lenni, s azt hiszem, hogy az ország minden alkotmányos tisztviselőjének a maga hatáskörében kötelessége leend és kötelességévé teendő, hogy az alkotmányosan kivetett adók behajtására rendelt közegeket az alkotmány és törvény rendeleteinek határai között támogassák és az által a ország kincstárának megkárosodását megakadályozzák. Nem gondolnám azért, hogy lehetne a legszigorúbb szemmel is az előttünk fekvő törvényjavaslatnak vitatás alatt levő szakaszában oly valamit fedezni fel, a mi akár az alkotmányosság biztosítékaival, akár a megyének autonómiájával s törvényes állásával ellenkeznék; s midőn t. képviselő barátom Várady Gábor Tisza Kálmán módositványa mellett azon érvet hozza fel, hogy nem akar a megyei rendezésnek igy mellékesen elébe vágni, nem akar beékelni egy más tárgyról szóló törvényjavaslatba elveket: akkor tán elfeledte a t. kéjoviselő úr azt, hogy az általa pártolt javaslatban bár más elvek, de csak ugy ismét elvek vannak kimondva, melyek szintúgy praejudicálhatnának a töi vényhozásnak későbbi eljárásaiban, mint azok, melyek e törvényjavaslatban vannak felhozva. Ha majd a megye rendezése ex asse, részletesen külön törvényjavaslat tárgyát képezendi, és az tanácskozás alá vétetik , lehet, hogy az abban elfogadandó elvek ellentétben lesznek a mostani törvényjavaslat egyik-másik szakaszával, vagy lehet, hogy ellentétben lesznek egyik-másik szakaszával a Tisza képviselő úr által előterjesztett javaslatnak. De hiszen tudjuk, hogy az utóbb hozott törvény mindig eltörli az előbb hozottat; {Helyeslés a jobb oldalon) és azért, mert a szükség kivánja, hogy az adó behajtása iránt törvény által gondoskodjunk, mi ért nem szabhatnók meg abban a megyei t sztviselők részvétének körvonalát, azt megvallom, nem vagyok képes fölfogni. {Helyeslés a középen.) Az adó behajtásának módozatairól intézkednünk kell; az adó behajtásánál szerepöknek kell lenni a megyei vagy városi közegeknek. Ha azoknak ezen szerepét körvonalozni akarjuk a törvényben, csak azt teszszük, mit szükségképen tennünk kell, mit az előttünk levő törvényjavaslat teljesit és mit a pillanat igényei megkívánnak, és ez a ke őbbi törvényhozásnak semmi tekintetben nem preajudicál. (Helyeslés a jobb oldalon.) Nem tehetem, t. ház, hogy még néhány észrevételt ne tegyek azokra, mik a túlsó oldalról ellenünk mondattak. {Halljuk!) Megvallom őszintén, ha kedvezőbb előítélettel lettem volna is Tisza Kálmán igen tisztelt képviselőtársam javaslata iránt, s bár szívesen elismerem azon igazságot, hogy ajó ügyet a leggyarlóbb védelem sem koezkáztathatja, mindamellett azt hiszem, egy pár képviselőtársunk részéről oly gyönge és épen czélellenes védelemben részesült Tisza Kálmán úr módositványa, hogy engem annak helyessége iránt, ha e tekintetben már meg-