Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.
Ülésnapok - 1865-263
102 CCLXlli. ORSZÁGOS ÜLÉS (Július 15. 1868.) azon ártatlan lényt, melyet senki bántani nem akart. (Igaz! jobbról) Magam is a megyék rendezését az országgyűlés teendői közt egyik legfontosabbnak ismerem. Ilyennek ismerem azért, mert az én meggyőződésem szerint a megyéknek és közhatóságoknak autonómiája épen oly nagy szerepet játszik az ország egész rendezésére nézve, a milyen volt hajdanta az ősiségi kérdés. Tekintsünk a jövőbe — vagy már épen benne is vagyunk — az igazságkiszolgáltatás, a "bírói szerkezet, közigazgatás, sőt a miről még e házban szó sem volt, bár szerintem nagyon fontos ügy, mert a mint a család az emberiségnek, ugy az egyes falusi községek az egész országnak teszik alapját, mégis a falusi és helységbeli közönségeknek is szervezéséről, az ő előjáróikról, kikre máiannyi terhet róttunk, nem intézkedtünk: mondom, efalusi községek szervezése is,szóvalrnindeiireformkérdéseink czélszerü megoldása a megyék autonómiája kérdésének szerencséi eldöntésétől feltételeztetik. Épen azért, mert ily fontos a megyék szervezése, szinte megörültein, valamint Tisza Kálmán ugy Várady kápviselőtársunk nyilatkozatának, midőn azt állították, hogy szóljunk a napirendre kitűzött tárgyról, t. i. az adóknak mikénti behajtásáról és biztosításáról, s ne vegyítsük a napi- j rendre kitűzött tárgyba a megyék autonómiájának | kérdését, mert az tulajclonképen nem a mai napi- j rendié kitűzött tárgy, a melyhez, mikor kell, én is j lelkem meggyőződése szerint lógok hozzászólani. | Tisztelt barátom Simonyi Ernő legyen meg- | győződve arról, hogy mind azok, a kik lelkünk | meggyőződéséből a végrehajtó hatalomnak az ő hazafiúi működésének elébe gátat, akadályt nem akarunk gördíteni, kik rettegünk a szerencsétlenségtől, mely érné a hazát az esetben, ha az történnék, a mit az ellenpárt akar, t, i. a mostani kormány megbuktatása, s uj intézkedések tétele, uj kormány alakítása, mondom , mind azok, kik ő vele egy nézetben nem lehetünk, azért a kormáuy sugallatát nem követjük, hanem önmeggyo ződésünket követjük. (Helyeslés jobbról.') En magam részéről ezt meggyőződésem szerint határozottan mondhatom; szerintem a jelen viszonyok közt reánk nézve életkérdés. hogy gazdálkodjunk, hogy ne legyünk oly helyzetben, milyenben volt a haza a korban, melyben Simonyi barátom a megyék nagyszerűségét hozza fel azon időkből, midőn a mint a megyei hatóságoknak, ugy az egész magyar kincstárnak semmije sem volt s a természet áldása mellett szegénységben éltünk. Nekünk haladni, teremteni s javítani kell az országban ; e végre kincstárt kell alakítani, hogy hazánk boldoguljon. De tovább megyek (Halljuk!) az állítás czáfotósára, hogy a kormány sugallatát követjük. Jelen esetben is én valamint képviselőtársam módosításával ugy a minisz ev törvényjavaslatával egyformán nem vagyok megelégedve. Mert nézzük a két javaslatot: mind a kettőben az mondatik, hogy a megyék és kerületek közönségei felelősek a miniszteri rendeletek teljesítésére s a kincstárnak okozott károkra nézve. Hiszen ha a parlamentalis felelős kormányt minden lehető részleteiben keresztül akarjuk vinni, az a mi feladatunk ; mi szükség a miniszternek tömeggel , közgyűlésekkel és más közönségekkel küzdeni ? A valóságos felelősség egyéniséget feltételez ; egy bizonytalan számú tömegben nincs biztos felelősség ; ha óhajtjuk, hogy a biróság és közigazgatási tisztviselők teljesítsék kötelességüket, személyes felelősséget kell a törvénybe igtatni. Ne méltóztassanak gondolni, hogy ez eszme uj, valami nagyszerű. Emlékezzünk vissza az 1848-ki országgyűlésre, azon törvényjavaslatra, melyet az akkori első felelős magyar pénzügyi miniszter, a megyék legnagyobb védője készített : ebben ő világosan kimondja, hogy azon megyei tisztviselőt, ki a kincstár jövedelmét illető rendeletét nem teljesiti, hivatalából azonnal ki fogja csapni, Ha a törvényhozás törvényt alkot az országkincstára jövedelmének biztosítása végett, szükséges határozott és czélravezető intézkedést tenni. Ettől külön áll a megyék szervezése, azt itt mellékesen intézni s elhatározni nem lehet. Jelenleg a módositványt nem találván reám nézve kielégítőnek, elfogadom a miniszteri törvényjavaslatot annál inkább, mert az csak a megyék rendezéséig lesz érvényes, s míg a törvényhozásnak ideje, alkalma leend, részletes törvényt tüzetesen alkotni ugy a megyék szervezésérő!, mit én is óhajtok, hogy mielőbb történjék, mint a kincstár jövedelmének beszedése s bizto sitása módjáról. Ezért a miniszteri törvényjavaslatot átalános j tárgyalás alapjául kívánom felvétetni, Ráday László gr.: T, ház! A tanácskozás ily előhaladtával csak egy pár perczig kívánom igénybe venni a t, ház figyelmét. Azt gondolom, midőn egy törvényhozó testület valamely törvénynek alkotásába bocsátkozik, ott aj kérdés jogi oldalait nem lehet vitatás alá venni, mert a souverain törvényhozásnak teljes és tökéletes joga van a törvényeket megváltoztatni és alkotni oly törvényjavaslatokat, melyek az eddigi törvényekkel merőben ellenkeznek. Ha a t. ház többsége azt méltóztatik -na elhatározni, hogy a megyei autonómiának már legyen vége, ha meghúzza a vészharangot a megyei autonómia felett, a megyei autonómia el lesz temetve, s a t. ház ezen
