Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-263

CCLXIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Július 15. 1868.) mely Aesop meséjében foglaltatik, hogy tudniillik a békák nem elégedvén meg tuskó királyukkal, mást kívántak Jupitertől, és ez nekik gólyát küldött. (A dologra!) En, tisztelt képviselőház, azon hittől vagyok áthatva, hogy alkotmányos megyei, városi institutiőnkat, melyeket századokon át védtünk az idegen beavatkozás ellen, az alkotmányos élet küzdelme közepett is védenünk kell. Mindaddig tehát, mig a megyék és szab. kir. városok kérdése országgyülésileg, mint ilyen, tárgyalva és eldöntve nem leend, szigorú rendeltetésünk őrködni, hogy oly törvényjavaslat előlegesen el ne fogadtassák, mely anticipálván közhatóságaink végleges szervezését, ezek lételét már előre aláásná. Mert, ha egyenkint, ily módon, hasonló törvényjavaslatokkal megfosztják a megyék és városok autonómiáját egyes fő tulajdonaitól: kérdem, hogy mi marad fen akkorára, midőn ezek szervezési kérdése előíorduland V Hogy pedig a kérdésben levő szakaszok nem annyira az adók biztos behajtását, hanem a megyék és városok autonómiájának aláásását eredményezendik, arról meg fog győződni mindenki, ki azoknak nem csak szavait, hanem szellemi irányát, horderejét figyelemmel kiséri. Ezen szakaszok megyei és városi tisztviselőinket a pénzügyi közegeknek csaknem alávetik, alárendelik , megfosztják törvényhatóságainkat azon tekintélytől, melylycl ezek eddig birtak, és melylyel birniok kell, és behozzák a megyei bizottmányokba a kémlés rendszerét, melyet ezek eddig nem ismertek, és a pénzügyi ügyészséget kívánják a megye b zottmánya felett azon ielügyeleti és vádlói szereppel felruházni, melylyel az államügyek igazgatója más tekintetben bír. (Folytonos ~<<j-) A törvényjavaslatnak kérdésben forgó csaknem minden szakasza az önkormányzat elvének megsértését., megtámadását tartalmazza: mert az 1848 dik évi törvények a megyék és szab. kir. városok hatáskörét meghagyták; mindaddig tehát, mig ezek autonómiája fenáll, mig ez törvényileg egészben nem rendeztetik, mig a megyék kérdése, mint ilyen . nem tárgyaltatik, minden törvényjavaslatnak, mely a ház asztalára bármely minisztérium resztről tétetik is, tekintettel fenálló megyei viszoi^ainkra kell tétetnie. mert Sisiphus kövét hengerítené ez országgyűlés és a félreértések kapuját nyitná meg, ha minden törvényjavaslat a mostaniaktól különböző rendszereket úgyszólván egy-egy uj világra akarna saját előnye, kényelme szempontjából teremteni. Fenálló törvényt, ha nem alkalmi, elévült, nem időszerű, megszüntetni, felfüggeszteni lehet; de addig, mig ez nem történt, egy ujabb törvényt úgyszólván ennek nyakára hozni akarni, csekély véleményem szerint legkevésbbé vezetend jogi, közoktatási és helyhatósági visz-inyaink tisztázásához s rendezéséhez. Ha a pénzügyminiszter úr szükségesnek és pedig elkerülhetetlen szükségesnek látta a megyék organismusába ily mélyen beés ennek úgyszólván életgyökeréig lenyúlni, az ügy és dolgok természete hozta volna magával, hogy a megyék szervezését sürgette és vétette volna elő, vagy ezen szakaszoknak tárgyalását s elintézését elhalasztotta volna a megyei kérdésnek elintézése idejéig. Két dolog áll előttem tisztán és megdönthetlenül. Vagy fenáll még a megyéknek törvénynyel biztositott autonómiája, vagy nem. Ha fenáll: akkor ezt szem előtt kellett volna tartani, és akkor hasonló törvényjavaslattal nem is lehetett volna a ház elé lépni. Vagy fen nem áll: de ekkor mondja ezt ki a törvényhozás a megyék kérdésének vég elintézése és tárgyalása alkalmával, mert egyes törvényjavaslatok elfogadásával ezt praeoccupálni és anticipálva megyéink szerkezetét sarkaiból kiforgatni nem lehet szándokában a tisztelt háznak. En e törvényjavaslatot nem az adók behajtásának biztosítására, hanem megyei szerkezetünk és önkormányzati jogunk aláásására látom inkább előnyösnek, és azért hasonlítom ezt a trójai lóhoz, melyet alig sikerült ostromra Trója falai közé bevezetni , hogy az megszűnt bevehetlen lenni \ hasonlítom azon ponthoz, melyet Archimedes magának kívánt, hogy a világot kiforgathassa sarkaiból. En e törvényjavaslatot a hazafiság kötelességétől áthatott honpolgárokra nézve még eléggé kíméletesnek sem tartom, miután a bizottmányok mindeddig polgári feladatuk színvonalára felemelkedni tudtak, és nem volt eset még eddig, mely tanúságot tehetne a mellett, miszerint a megyék a törvényesen megszavazott adókat megtagadták vagy azok behajtását akadályozták volna. Megtagadták akkor, midőn ezt tenni polgári erény, kötelesség volt, és megadták mindannyiszor, midőn ezt tőlök a haza törvény hangján kívánta. Én, tisztelt képviselőház, e nemzet jövőjét és á törvényes adók befizetését nem a holt betűkben, nem hasonló büntető rendszabályok hozatalában látom biztosítva, hanem a polgárok morális kötelességérzetében , e hon gyermekeinek honfiúi moralitásában, mely még nem sülyedt annyira, hogy azoki-ól csak feltenni is lehessen, hogy a törvény által kért adók befizetését megtagadni képesek volnának. Ez, tisztelt ház, annyira hitem és meggyőző-