Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.
Ülésnapok - 1865-263
CCLX11T. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Július 15. 1868.) 99 désem, hogy bátran merem állitani, miszerint hoz- , hat a finánezminiszter úr bármely kemény rend- ! szabályokat, állhat a törvénykönyvben bármily • szigorú büntetés, ez mind üres holt betű maradand, ha a polgárok kebeléből kihal a polgári kötelesség ] teljesítésének érzete. j E házban, mint rövid ittlétem ideje alatt sze- j rencsém volt hallani, szívesen történik hivatkozás J praecedens esetekre; de én részemről hasonló ese- j tekét, melyekre hivatkozva lehetett volna ezen tör- j vényjavaslat elfogadását indokolni, részemről máig I sem ismerek, és így ennek a tisztelt ház elé ha- i sonló szerkezetben lett terjesztése annál kevésbbé magyarázható. De valamint elismerem, hogy az államnak van joga a honpolgároktól az adók pontos befizetését követelni és ezeknek kötelességök is ezt tel- i jesiteni, ugy más részről nem fogja senki kétségbe vonni, hogy ezeknek is van viszont joguk az államtól kívánni, hogy ezeket csak is törvényesen fenálló közegeik által juttathassák rendeltetések helyére, hogy több szigort sem a törvény ne tartalmazzon, sem az életben ne használtassák, mint a mennyi okvetetlen szükséges, hogy ezek befolyjanak. A ki az adóknak és pedig törvényes adóknak j fizetése ellen harczolna, két hibába esnék: vétene a j fenálló törvény ellen, és kívánna olyasmit, minél- j kül egy állam sem létezhetik. A ki hasonló törvényesen megszabott adók lerovása ellen nyilatkoznék, oly czéltalanul és ered- | meny nélkül járna el, mint azon római, ki a népet j reá birta, hogy vonuljon ki inkább a szent hegyre, j mintsem az állam költségeit fizesse. Igen jól tudjuk, hogy Menenius Agrippa j ugyané népet azon hasonlatossággal, hogy a gyomornak sok kell arra, hogy az egész organis- j mus rendesen működhessék és a tagok erőteljesen j mozoghassanak, birta reá a visszatérésre és tartó- j zásainak lerovására. í Antit ezen római 493 Krisztus szül. előtt mon- | dott. áll 1868-ban is, azon csekély különbséggel, hogy a gyomor, mely ezt emészti, nem a mi j gyomrunk, hanem azon most úgynevezett közös j gyomor, melyet habár véres verejtékünk által szerzett vagyonunk nevezetes részével egyre tömünk is, mégis mindig üres marad. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) De habár ez igy van is, mind azt, mit a tör- | vényhozás bár mire is megszavazott, leróni polgári j kötelesség. Hazánk utolsó korszakának története tagadhatlan sajátságos eseményeket, ritka tüneményeket fog az utókor számára feljegyezni. Minden nemzet története eddig azt tanúsította , hogy a szabaddá lett és alkotmányát visszanyert nép mindazon traditiókkal, melyek az őket elnyomó kormánytól reá szállottak, szakított, annak rendeleteit , pátenseit, ordonanczait mellőzte avagy megsemmisítette és állami viszonyait alkotmánya, ősi institutiói és történeti szellemében részint helyreállította, részint fejlesztette. Csak nekünk jutott a szerencse törvénykönyvünkbe igtatei mind azt, mi ellen két évtizeden keresztül a passivitás téren állhatatosan, következetesen küzdöttünk. Máskor is alkudozott e nemzet az ausztriai dynastiával, egyesség utján megszüntetett a nemzetnek az arany bullában foglalt ellenszegülési joga, ezen az utón szűnt meg a dynastia kihaltáig a nemzet szabad választási joga és elfogadtatott a sanctio pragmatica; de mind ez alkalommal e hazának önállására, minden külön befolyásától ment függetlenségére vonatkozó sarkalatos törvények sértetlenül és érintetlenül hagyattak, mint oly szent ereklyék, melyekhez nyúlni sem mertek elődeink, nehogy vétkezzenek azon kegyelet ellen, melylyel őseiktől öröklött és utódaikra átbocsátandó szent hagyomány iránt viseltetni tartoztak. Sőt mi több, József halála után ennek minden rendeletei elágettettek, megsemmisíttettek. Es mit teszünk mi? Elfogadjuk, törvénykönyvünkbe igtatjuk mindazon pátenseket, rendeleteket, melyek egy-egy nehéz kő gyanánt hengeríttettek elnyomott és eltemetettnek hitt országunknak elleneink által ásott sírjára a czélból, hogy ez ebből soha többé fel ne támadhasson. József korára jött második Lipót kora : és mit csinált ezen általa összehitt országgyűlés ? Alkotta az örökké nevezetes 1790/1. törvényeket. És mit teszünk mi ? Elfogadunk egy ezekkel ellentétben álló uj alkotmányt, mely ha magában jó volna is, maradandó becscsel már csak azért sem bír, mert hiányzik benne minden szabad alkotmánynak első kritériuma, tudniillik fennmaradásának biztositéka, melynek magában az alkotmányban és nem személyekben kell rejleni. És.mit akarunk csinálni most •? El akarunk fogadni oly törvényjaslatot, mely egész megyei rendszerünket élerében metszené keresztül. így van az adóztatási téren is : elfogadunk mindent mi ellen zúgolódtunk. Miért is hasonlítani hajlandó vagyok ezen egész adóztatási rendszert, mely jelenleg tárgyalás alatt van, egy régi kíntornához, melynek külseje ugyanaz, kopott beiszerkezete a régi, siralmas hangjai ugyanazok, sőt most még sértőbbek; csak az, ki forgatja, más halandó. Mire el lehet mondani: „quod nuper fecerat medicus, nunc facit -vespillo Diául us;" vagy mint a cislajtáni feles polgártársaink mondanák: „tout comme chez nous. a De ha már el kell fogadnunk a szabadság és IS*
