Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.
Ülésnapok - 1865-263
CCLXIII. ORSZÁGOS ÜL ••*.••• .'....' azt tartom sokkal kevésbbé tanácsosnak, hogy ez instituíio minduntalan oly kép állittassék fel, mint ha az minden más teendőkben gátul szolgálna. Különben nem első eset, hogy a magyar törvényhozás a municipiumok eljárásáról, különösen pedig a megyei közegek rendeltetéséről intézkedett. Méltóztassanak az 1840-ki törvényekre viszszaemlékezni, ott különösen a váltóeljárásra nézve különféle intézkedéseket tesz a törvény, és pedig egy testületi s nem felelős kormán) 7 irányában, s magánosok, nem pedig az állam követelései érdekében. Már pedig akkor, midőn az ország felelős kormánynyal bir, midőn a törvényhozás azon kormánynak felelősségre vonhatása jogával él, mikor nem magánosok érdekéről, hanem közérdekről van szó: akkor, azt hiszem, még nagyobb joga, sőt kötelessége van a törvényhozásnak e tárgyban intézkedni. (Helyeslés.) Mert véleményem szerint csak azon törvényhozás vonhatja kormányát igazságosan felelősségre, mely törvényhozás megadja kormányának mindazon eszközöket, melyek arra nézve, hogy kormányozhasson, elégségesek is. (Helyeslés) De, t. ház, én még azon meggyőződésben is vagyok, hogy azon kérdés, mely jelenleg szóban forog, nem politikai kérdés : ez csupán, hogy ugy fejezzem ki magamat a practibilitás kérdése: mint hogy a körül forog a szó, miszerint a törvényhozás gondoskodjék arról, hogy azon összegek, melyeket a kincstár számára megszavazott, minél biztosabban a kincstárba be is folyanak. En tehát politikai szempontból nem is tartomezt tárgyaihatónak, hanem csupán csak azon egyedüli szempontból, hogy elégségesek-e vagy nem azon intézkedések, melyek a törvényjavaslatban felhozattak, a czélnak elérésére ? Es miután azon meggyőződésben vagyok, hogy ezen eszközök, melyek a törvényjavaslatban felhozvák, nem csak elégségesek, hanem elkerülhetlenül szükségesek is: a törvényjavaslat elfogadására szavazok. (Helyeslés jobbról.) MiSSiCS JánOS: Mindenekelőtt engedelmet kell kérnem a t. háztól, hogy alig foglaltam el tisztelt választóim bizalmából képviselői helyemet, már is a t. ház türelmét, figyelmét, ha bár rövid időre is, kikérni bátorkodom ; de ismervén azon visszatetszést, melyet ezen előttünk fekvő törvényjavaslat átaiában, különösen a kérdésben forgó pontozatokkal, ha ezek elfogadtatnának, előidézend, lehetetlen e törvényjavaslat körüli nézeteimet elhallgatnom. (A dologra!) Az adók körüli törvényjavaslatok két részre oszolnak. Ezeknek első része a különböző adónemek KÉPV. H. NAPLÓ. 186 5 / s . IX. 3. (Július 15. 1868.) 97 alapjáról, forrásáról intézkedik ; másik része pedig ezek behajtására, befizetésére vonatkozik. Az adózási alap meghatározásánál a képviselőház az eddigi rendszert elfogadta azon egyszerű oknál fogva , mert ujabb adózási rendszert az idő rövidsége miatt elkészíteni állítólag lehetetlen volt. Tehát a kormány és ezzel az országgyűlés csakis a tények kérlelhetetlen logikájának engedett , midőn az általa tökéletlennek ismert, sok tekintetben nem igazságos, nem méltányos adóztatási rendszert továbbra is meghagyatni, elfogadni szükségesnek látta ; és a tisztelt ház ezen eljárásával a nemzet, ha nem is tökéletesen meg-elégedve, de legalább némileg megnyugtatva leend. (Zaj.) De azon ok, mely az adók eddigi alapjának megállapítása és meghagyása kérdésében fenforog, nem áll fen a közadók behajtása körül eddig követett, az absolut rendszer által megállapított eljárásnak elfogadása, változatlan megtartása kérdésében, mert ez csakis administrationalis kérdés, melyen könnyithetünk az adózók érdekében anélkül, hogy az adóztatási alaprendszert legkevésbbé megváltoztatnék. Es épen azért, mig a nemzet az országgyűlés és kormány azon kijelentését, hogy az adóalapon az idő rövidsége miatt változtatni nem lehetett, némi megnyugvással veendi, nem hiszem, hogy megnyugodjék azon törvényjavaslat ekkénti elfogadásában, mert ez nem csak az adó behajtásának gyűlölt egész rendszerét megtartja, hanem ezt súlyosbítja és alkotmányunk egyik legfontosabb, legnevezetesebb intézményét, a megyék, városok autonómiáját megtámadja. (Ellenmondás.) Én részemről bátran merem állítani, hogy noha terhesek, sőt a mostaniaknál terhesebbek a most elfogadott adónemek, de ezek még egyszer oly súlyosaknak fognak az országban tekintetni, ha ezek behajtása körül követett eddigi rendszer, mely mindnyájunkra a boszantások minden nemével csaknem húsz éven át nehézkedett, törvényünkbe igtattatni, a törvény szentségére emeltetni és ez által megyei institutiónk aláásatni fog. Eddig a nemzet azt hitte, hogy az adó behajtásának ezen gyűlöletes rendszere csak addig fog tartani, mig az országgyűlés erről intézkedni fog : de ezen törvényjavaslat elfogadása után egy reménynyel nemzetünk szegényebb leend, sőt azon körülmény, hogy ezen rendszer megyei és városi autonómiánk rovására törvénykönyvbe igtattatik, fokozni fogja azok megelégedetlenségét, kik várva várták a mostani eljárásnak egy jobbal, tökéletesbbel leendő helyettesítését. • Ha a mostani törvényjavaslat és az előbbi behajtási rendszer között némi hasonlatosságot kívánnék tenni, jobbat nem tehetnék, mint azt, 13
