Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.
Ülésnapok - 1865-263
96 CCLX1II. ORSZÁGOS ÜLÍ terünk befizeti quotáját a közös minisztériumnak. (Többen jobbról: Nem értjük!) Azt hiszem, a házi kezelést kellene a jövőre behozni és a magyar alkotmány természete szerint kell eljárni. Örökké azt mondják nekünk, hogy könnyű a kormányt gánesolni; ám legyen, tessék megcsinálni, a kormányra van bizva, és a ki vele bajlódik, az bizonyosan legkönnyebben fogja elvégezni. Nálunk most van megyei politikai adminiEtratio, most elkülönittetik a birói hivatal, azután elkülönittetik a finánez. (Derültség. A fináncz?!) Ezek eloszolván, ismét uj hivatalok fognak támadni; utoljára annyi állambevételi forma lesz, hogy a megyéknek nem marad semmi. Uraim ! hiszen a közember a minisztert is parasztnak tartja, mivel nincs uniformisa , és a finánez többnek tartja magát, mint a szolgabíró, mert ennek sincs attiiája. (Nevetés.) Az egyszerű, dolog, hogy a kormánynak is, a megyének is a maga befolyása meglegyen, s ezt nem tartom valami oly nagy dolognak, a mit meg nem érthetnénk magyarul; ezt csak is magyarul érthetnők meg, mert így szoktunk hozzá: de ezek itt mind németül vannak megirva, ha mindjárt le vannak is fordítva. Es mert magyarul gondolkozom, régi magyar alkotmányunk ezen gyökerét, melyből újra meg újra kisarjadzoít az alkot mány , nem szeretném egyszerűen ily operatió n csak ugy könnyeden keresztül vinni s egyszerre ketté vágni. Bátor vagyok Tóth Vilmos képviselő urnák a. felelősségről mondott szavaira, hogy felelős legyen, a ki a megye gyűlésben beszél, azt válaszolni, hogy ez igaz ; hanem azt is méltóztassék meggondolni, hogy valakinek lehet véleménye a megyegyülésben, s a majoritás elfogadja, akkor egyedül ezt szemelik ki és ő vonatik kérdőre s ez szenved azért, a mit a majoritás elhatározott, (Elénk ellenmondás.) Ezeket a dolgokat meggondolva, méltóztassanak ugy, a hogy én magyarosan veszem a régi magyar praxisból a dolgot, a megyére hagyni, hogy 6' maga segítse rá, s ne hagyják, hogy a pénzügyőr nagyobb úr legyen mint a politikai tisztviselő, mert már is nagyobb űr sok részben, így egyszerűbb az eljárás, azon megyei eljárás, melylyel a magyar nemzet örökké dicsekedett, hogy milyen olcsó, mert a megye maga tisztviselőivel folytatja az administratiót. (Ellenmondás.) En azt hiszem, ezen az utón az oly sok miihóból, melybe a financzia kerül, meg lehet valamit gazdálkodni, és kevesebb uniformissal könnyebben és biztosabban be fognak szolgáltatni az összegek. Ezért bátor vagyok Tisza Kálmán indítványát pártolni, és kérni a t. házat, hogy fogadjuk el és ne menjünk a részletekre. S. (Július 15. 1868) ! Arra, mit Simonyi képviselő úr mondott, bátor vagyok megjegyezni, hogy abban volt valami. És igen örvendek, hogy a másik oldalról ketten már beszéltek, mert már megijedtem, hogy minket mind beszélni hagynak, (Nevetés) savégén fognak egyszerűen csak voksolni. Hát méltóztassanak a mi argumentumainkat megezáfolni és ne csak szavazás által legyőzni. (Derültség.} Perczel Béla: T. ház ! Azt hiszem, az előttem szóló képviselő űr nem igen komolyan vette azon szavait, midőn azt állította, hogy a megyei rendezésre niacs is szükségünk, csak állíttassanak vissza a régi megyék, mert a tisztelt képviselő urnák demokratikus érzelmei sokkal ismeretesebbek, semhogy azt tenném fel, hogy ő a régi aristokratikus megyéket kívánja visszaállíttatni. (Azt nem mondotta ! bal felöl.) Debreczen város nagy érdemű képviselője a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatnak ismeretes szakaszait, azon oknál fogva ellenezte, mert azon véleményben van, miszerint ezen szakaszoknak elfogadása ellenkezik a megyei institutiók szellemével s rendeltetésével. Ezen állítás sokkal fontosabb, semhogy alapját megvizsgálni érdemesnek nem tartanám. Mit tartalmaznak azon kérdéses szakaszok ? Nem egyebet, mint azt, hogy a törvényhozás által megszavazott jövedelmei a kincstárnak biztosíttassanak, s hogy erre a biztosításra az országnak minden közegei befolyást gyakoroljanak. Már most kérdem, eltürheti-e egy állam azt, hogy legyen az ő területén oly közeg, legyen az akár államhivatalnok, akár munieipalis tisztviselő, ki dispensálható volna az állam érdekeinek szem előtt tartása alól ? Azt hiszem, ez alól nem csak hogy nem dispensálható, hanem ez minden tisztviselőnek, minden közegnek legeminensebb kötelességei közé tartozik. Egyébként azt is hiszem, hogy a t. képviselő úr ezen állitásának felhozásával nem nagy szolgálatot tett a megyei institutiónak: mert ha ezen állítása állana, a meg} T ei institutio mint az államérdekeivel meg nem egyeztethető tűnnék fel; már pedig ezt nem csak nem hiszem, sőt hinni nem is akarom. Az mondatott még- többek között, ho^v nem volna tanácsos ezen fontos kérdést, t. i. a megyék rendezését igy incidentaliter szóba hozni. Teljesen igazuk van azoknak, kik ezt állítják; azonban azt hiszem, midőn itt a törvényjavaslatban az adók behajtásáról történik intézkedés, és az adók behajtásában a megyék 1848 előtt is igen nevezetesen vettek részt, tehát lehetetlen volt, hogy itt a pénzügyminiszter úr a megyei közegeket kifeledje. De épen a megyei institutio érdekében én