Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-263

94 CCLXIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Julins 15. 1868.) mondatik, hogy : „a türvényhatóságok mind azt,mi ezen törvényczikk és a közadók tárgyában hozott egyéb törvények által kötelességükké tetetik, teljesíteni, végrehajtani s illetőleg végrehajtatni felelősség mellett tartoznak. "Itt ezen„felelősség mellett" szavaknak vagy van értelmök vagy nincs : ha nincs, akkor igen egyszerűen kihagyandók; ha van , akkor megvallom, hogy a miniszter úr előterjesztését még helyesebbnek tartom : mert ha már nem morális, hanem személyes felelősséggel tartozik a vármegye azért, a mit határoz, akkor inkább tartozzanak felelősséggel azok, kik a határozatot hozzák, mintsem azok, kik az indítványt ellenezték vagy ott sem voltak. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy a miniszter úr előadását elfogadom, hanem csak azt, hogy azt igazságossabbnak tartom a móclositványban kívánt felelősségnél. De én azt hiszen), hogy az adóbehajtás biztosítva lesz és a vármegye jogai sem fognak megcsorbittatni, ha ezen módosítást, nem mondom, hogy egészben a mint van, hanem a mondott két szó kihagyásával, a részletes tárgyalás alapjául elfogadjuk. TÓth Vilmos: T. ház! Xekem azok után, | mik Jnsth József képviselőtársam által elmondat- i tak, nincs egyéb megjegyzésem, mint az, hogy j igen természetesnek tartom, hogy midőn a pénzügyminiszter úr a közadók kivetéséről,biztosításáról és behajtásáról oly törvényjavaslatot terjeszt elő. melyben a megyei tisztviselőknek tekintélyes befolyást biztosit, mondom, én akkor természetesnek tartom azt. miszerint oly intézkedésekről is kellett neki gondoskodnia, melyek szerint a megyei közönségnek és a törvényhatóságoknak felügyelet adatik arra. hogy a tisztviselők törvény szabta kötelességeiknek meg is feleljenek ; másrészt természetesnek tartom azt, hogy gondoskodott arról, hogy ha valamely törvényhatóság vagy annak tisztviselője által mulasztás követtetnék el, ezen mulasztásnak nem az állam, hanem azok vallják kárát, kik annak okozói. (Helyeslés jobb felöl.) A 68. 77. egész 79-dik szakaszok különösen ezen tárgyak körül forognak. Es itt méltóztassanak megengedni, hogy néhány megjegyzést tegyek azokra nézve, miket Debreczen városa általam mélyen t. képviselője ezen szakaszra nézve felhozott. 0 ugyanis azt mondotta, hogy nem tartja helyesnek, hogy ily nagyfontosságú kérdés mellékesen, és a nélkül, hogy egész nagyságában megvitatható volna, tárgyal tassék. Én épen ugy, mint a t. képviselő úr, a megyék rendezésének kérdését, vagy — hogy az én álláspontom szerint, melyet a kérdéssel szemben elfoglalok, helyesebben fejezzem ki magamat — a törvényhatóságok jogainak a felelős kormányzati j rendszerrel mielőbbi összeegyeztethetését én épen ugy, mint ő, igen szükségesnek tartom. De, méltóztassanak megengedni, hogy én itt talán egy igen sajátságos nézetet fogok kifejteni. Elismerem, hogy azzal igen elszigetelve állok; de ez engem nem tartóztat, vissza annak kimondásától, hogy oly törvénynek, melynek az a czime,hogy: „törvényhatóságok rendezése", és aztán nem tudom, hány szakaszból áll, akár most, akár egy év múlva alkotását részemről határozottan ellenzem. Én, t. ház, a megyei életet Magyarországban sokkal régibbnek, a parlamentalis kormányformát sokkal ujabbnak ismerem, semhogy egy rövid év vagy bár két év is elegendő volna annak tanulmányozásaira, hogy mi az, mit a megyei szervezetből kihagyni, mi az, a mit módosítani, s mi az, a mit megtartani lehetne. Ha valahol, kérem alásavi. ugy ezen kérdésnél a gyakorlat igen kigúnyolja az elméletet; ha valahol, ugy ezen törvénynél, szükséges az, hogy az életből magából merittessék. Nincsen a közkormányzatnak oly ága, melyet vezetni lehetne a megyék kikerülésével, és épen azért oly megyerendezési törvénynek alkotását, mely minden irányban kielégítő legyen, én részemről, ha nem is rbsolut lehetetlenségnek, de igen nehéznek és sok tekintetben veszélyes kísérletnek tartom. En tehát határozottan kimondom azon nézetemet, hogy sokkal helyesebbnek tartom, ha valahányszor egyes speciális törvény alkotásának szüksége áll elő. ezen törvény követelményeihez képest idomítsuk át a megyei szerkezetet. Egyébiránt van is erre praecedens. (Halljuk!) Senki sem tagadhatja, hogy a nemzetségi kérdés épen oly fontos, mint a megyék rendezésének kérdése, és rnégis akkor, mikor a törvénvek kihirdetéséről hoztunk törvényt, a majdan hozandó nemzetiségi kérdés egyik szakaszát elintéztük. Azt mondta Tisza Kálmán képviselő úr, hogy ezen törvény egy pár szakaszában a megyei tisztviselők és a megyeközönség jogi viszonya megzavartatik, mert a pénzügyi hivatalnak egyenesen és közvetlen rendeltetik alá minden tisztviselő. Megvallom, bármennyire vizsgáltam is ezen szakaszokat, azt, hogy általok a megyei tisztviselők a pénzügyi hivataloknak alá lennének vetve, belőle kiolvasni sehol nem tudtam. A kérdés az, akarunk-e az államnak a megyei tisztviselővel szemben annyi jogot adni, a mennyi van egy magános embernek. Miről szólnak ezen szakaszok? Arról, hogy ha a kincstár egyik vagy másik jövedelmi ágában megcsonkittatik, legyen e neki joga a tisztviselőtől követelni annyit, mint egy magánzónak, p. o. engem meglop valaki, jogom van a szolgabírót felkérni arra, hogy panaszomat meghallgassa, a bűntényt megvizsgálja és a