Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-244

CCXLIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Jnnine 20. 1868.) 83 vaival szemben, meg kell említenem, hogy a pénzügyminiszter úr hivatkozott kijelentése azon időben sem monda egy szóval sem, hogy meg lehet szüntetni ugy, hogy a dohány czimén jöjön be hasonló nagyságú jövedelem. Azon képviselő urak, kik egyéb czimen más adókkal kívánják pótolni a beállandó hézagot, lehetőnek tarthatják a megszüntetést. Ismétlem, ha az akérdés : lehet-e? azt felelem határozottan habozás nélkül: lehet; de nem ez az egyedüli kérdés, sőt nem is a fontosabb kérdés; hanem az: kivánatos-e ? Ha csak azon sok bajt. sok hátrányt tekintem, mely minden monopóliummal, tehát a dohánymonopoliummalis — különösen nálunk, dohánytermelő országban — egybe van kötve, s melyeket hiven, sőt talán még több mint hiven, nem egyszer már kiszinezve hallottam és olvastam, mondom, hacsak ezen sok hátrányt tekintem, azt mondom : kívánatos is; bár főleg nem azon okokon, melyek itt ma is elősorolva voltak, hogy például a monopólium bűnöket teremt, melyek nála nélkül nem léteznének. Ez ok messze hat. Megszoktunk a 18 éven át károsítani a kincstárt a nélkül, hogy ezt bűnnek tartanok, nem csak a dohánynál. Megszokták a szesznél a szeszégetők, a czukornál a czukorfőzők, a bornál a borfogyasztók, megszokták a házadónál a házbér eltitkolását, megszokták a földadót fizetők akkor, midőn már a catastrálásnál eltitkoltak egyet-mást, hogy az igazságnál alacsonyabban legyen felvéve, a mennyire lehet, a tiszta jövedelem: mindenütt megszokták. Ha azért, mert ezt megszokták és egy nap alatt nem tudják elhagyni, az egyik adónemet meg kellene szüntetni: hasonlóan megszüntethetjük azokat mind, mert mindenütt megszokták, (Ugy van! a jobb oldalon.) És ha tőlem azt kérdik, mennyi a házamnak bére? és nincs béradó .* habozás nélkül megmondom a való igazságot; de ha van, és ha ez utón gazdálkodni akarok, csak ugy, mint a dohányzó: akkor eltagadom, hazudok ; és bűnt teremt ezen adó épen ugy, mint teremt minden indirect, sőt el merem mondani, többé vagy kevésbbé, ha nem egyszer, másszor minden adó; és azért ezen okoskodás horderejével minden adót meg kellene szüntetni. De hát ez nem lehet. Az a kérdés továbbá: kívánatos-e a megszüntetés ? és ismétlem, ha csak azon hátrányokra tekintünk, melyek a dohánymonopoliummal egybekötvék, azt mondom,-kívánatos. Igen, de mást is meg kell gondolni: mert ha a dohányegyedáruságot megszüntetjük, a mint hogy megszüntethessük okosan, kár nélkül, lelkemből kivánom: de ha megszüntetjük, nem addig van, nem annál marad, hanem helyébe mást teszünk. De hogy mi lesz az a más, ki tndná azt még most megmondani ? és hiszem, e házban nincs senki, ki ma megmondhatná, mit teszünk helyébe; és ha azt sem tudjuk, mit teszünk helyébe : hogyan fogjuk megmondhatni, hogy az, a mit helyébe teszünk, nem fog-e még több hátránynyal járni? Az ismeretlenről nem ítélhetünk. A mi a dohánymonopoliumot helyettesíteni fogja, lehet, hogy kevesebb hátránynyal jár, de lehet, azt kell majd mondanunk, hogy még több hátránynyal jár. (Felkiáltás a bal oldalon: Meg kell próbálni!) Előbb tudjuk, mit akarunk próbálni. Ha oly mód lesz javaslatba hozva, melyről illetékes szakférfiak azt fogják mondani, hogy az előreláthatólag kevesebb hátránynyal jár; ha azon illetékes szakférfiak, kik az enquüte tagjai lesznek, azt fogják mondani, hogy valószínűleg kevesebb hátránynyal jár: azt fogom mondani, próbáljuk meg ; de ha a priori azt mondják — és ha én érveiket nem tudom megczáfolni — hogy az előreláthatólag még több hátránynyal jár : azt fogom mondani, ne próbáljuk meg. Épen azért, ha a t. képviselő urak, kik erősen meg vannak győződve a felől, hogy van mód, a mivel a dohány monopólium kevesebb hátrányok kíséretében helyettesíthető, ha erről erősen meg vannak győződve, ne féljenek az enquéte-bizottság tanácskozásainak eredményétől, várják azt be nyugodtan, mert nekik fog igazat adni, és azon esetben nem lesz sem a házban, sem ez országban senki, ki a dohánymonopolium megszüntetését ellenezné, ki azt csak aggályosnak is tekintené. S ha nem akarják azt bevárni, ha nem eléggé nyugodtak a tekintetben, mit mond majd az összehívandó enquéte-tanácskozmány jelentése, ha azon meggyőződés, a mit hangoztatnak, nem oly átalán erős , . . (Elénk hosszas nyugtalanság a bal oldalon.) Nem azt mondottam, hogy nem őszinte, ezt nem volna jogom mondani; azt mondottam, ha nem egyátalán erős. Őszinte meggyőződés az is, a mi még némi kétségeskedést enged a felett, ha a meggyőződés nem téves-e. Az is meggyőződés, a mi téves ; számtalan embernek meggyőződése szerint igaza volt, és tévedett. Én tehát nem az őszinteségre tettem reflexiót, hanem csak a meggyőződésnek erejére. Ismétlem, ha elég erős azon meggyőződés: nyugton várhatják be a tanácskozások eredményét, mert az igazat fog nekik adni, és akkor velök megyünk mindnyájan. De kívánni, hogy mielőtt csak ismernők is azt, a mivel ezen monopólium helyettesítendő leszen, mielőtt tehát csak távol képzeletünk volna azon hátrányokról, melyek azzal netalán egybe vannak kötve, már most kimondjuk: a monopóliumot,bárminő legyena vizsgálat eredménye, de megszüntetjük, és minden esetre megszüntetjük azt, akár lesz több kár abból, a mivel pótoljuk, akár lesz kevesebb: ezt nem tar11*