Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-244

82 CCXLIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Június 20. 1868.) az, hogy a munka szabadságát gátló akadályokat elhárítván, a munkát szabad működésében elősegítse ; gyakorlati szempontból nem pártolható azért, (Zaj. Elnök csenget) mert kétséget nem szenved, hogy az államipar termelése se mennyiség, se olcsóság, se jóság tekintetében nem versenyezhet soha és sehol a magán iparéval. E szempontból indulva ki, eló'ttem azon ellenvetések, melyeket most legközelebb Deák Ferenez t. képviselőtársamtól hallottam, nem elhatározók. Nálam nem az a fő kérdés : miből vesz be az állampénztár egyedáruság útján lehető legtöbb hasznot *? hanem az elhatározó szempont az : mi növeli lehető legnagyobb mérvben az állampolgárok vagyonosságát és igy adóképességét is ? Azon tekintetekre, melyeket eló'ttem részint Zsedényi képviselőtársam, részint Tisza Kálmán t. barátom elmondottak, nem akarok átmenni, mert az tisztán szószaporítás volna. Csupán egy pontra kívánom a t. ház figyelmét fordítani: arra t. i., hogy a termelés mindig a munka eredménye; az eredmény annál nagyobb, minél szabadabb a munka; és a munka eredménye annál sokszorosabb, minél kevésbbé van a forgalom gátolva. Tekintsük meg röviden, e tagadhatatlan tételeknek ruikép és mennyiben felelhet meg a dohány-egyedáruság. Legelőször az állam korlátolja a termelést, mert csak egy meghatározott mennyiségű földterületre ad engedélyt, hogy azon dohány termeltethessék : itt tehát már a földipar korlátolva van. Továbbá, csupán saját határozott számú gyárában gyártja a dohányt és csak meghatározott számú munkásoknak ad foglalkozást. Itt meg az ipar és az iparral működő kezek száma van korlátolva.Ugyan kérem, havalaki elfogadja azon tételt, hogy a gazdagodásnak egyedüli kútfeje a munka, ha ezt elfogadja, és be van bizonyítva előtte, hogy egy országban — legyen az Magyarország, legyen az egész Ausztria — a kezek legnagyobb része meg van kötve, hogy az iparnak egy jól jövedelmező ágát gyakorolhassa : ugyan, kérem, megengedve az elsőt, szabad-e annak tagadni e tétel következményét? Igen könnyen megtörténhetik, hogy ha pl. az ilyen egyedárusági czikkből a fiscus — teszem — 10 millió forintot vesz be, igen könnyen megtörténhetik, hogy ötven millió tőkének alakulását gátolja. Némi tanúságot mutat a vám-egylet példája. Kolb szerint 1866-ban a német vámegylet összes vámjövedelmeinek, az igaz. csak egy tized részét tette a dohány-vámjövedelem , mely körülbelül 10 millió tallérra rúgott. De ugyanazon kimutatás szerint részint a belföldön termesztett, részint a bevitt és ott gyártott és ismét kivitt dohánytermelénynek tiszta jövedelme az egész vámterületen tett 51 millió tallért : azaz ezen czikk a fiscusnak az állam pénztárába jövedelmezett csak 10 milliót; de gazdagította a vámegyletben lakó munkások, iparosok tőkéjét 50 millióval. Már, t. ház, ha bennünket azon egyszerű ok vezérel, hogy mennyi jött be a múltban a fiscus pénztárába; de figyelmen kivül hagyjuk azt, mennyiben akadályozta az a vagyon képzését Magyarországon: akkor ne mondjuk azt, hogy mi államgazdasági magasabb szempontok által vezéreltetünk, ne mondjuk, hogy mi mint tőrvényhozás járunk el, hanem valljuk be, hogy odáig vezetett bennünket az absolutismus, hogy nem bírunk erővel, még ha belátjuk is, az absolutismus által szőtt hálóból kivergődni. T. ház! Én a dohányegyedáruság eltörlésének szükségét olyannak látom, melyet halasztani nem lehet, vagy ha lehet halasztani, lehet csak addig, a meddig javasolja halasztatni a tényleges felállítást a 7-ik osztály. Én ennélfogva azt hiszem, hogy ezen házban, de merek hivatkozni az egész nemzetre, és nem csupán a pipázókra, hanem a nemzet gondolkozó egész tömegére az egész hazában, azt hiszem, miszerint az eszmének, hogy a dohányegyedáruság töröltessék el, nem csak nagy többsége van, hanem ezt kívánja Magyarországnak nem csak 1 összes népessége, hanem ezt kívánja és méltán kívánja Magyarország gondolkozó embereinek egész i összege. Ennélfogva, nem akarván többet ezen tárgy| hoz szólani, pártolom a 7-ik osztály határozati jai vaslatát. (Helyeslés a balon.) Kerkapoly Károly előadó: Én elvből elj lensége vagyok minden monopóliumnak, következőleg a dohánymonopoliumnak is, és ebbeli meggyőződésemet bátor voltam már akkor kinyilatkoztatni, midőn a kereskedelmi szerződés tárgyalása folyamán e kérdés per incidentem először felmerült. Ellensége vagyok minden monopóliumnak azért, mert azt rosznak tartom; csak az a kérdés, vajon ezen malum nem necessarium-e ? (FelkiáUá| sok: Nem az '.) Bocsánatot kérek, ez még kérdés.Ha az akérdés, meg lehet-e szüntetni ezen monopóliumot, mivelhogy malum, én tartózkodás nélkül minden előleges vizsgálat nélkül oda nyilatkozom, hogy igenis meg lehet; és azért tökéletesen értettem a pénzügyminisztert akkor, midőn ugyancsak a kereskedelmi szerződés tárgyalásának idején azt monda, hogy igenis van mód ezen monopóliumnak megszüntetésére. Van, semmi se lehetetlen: az egyik adóczimet a másik : adóczimmeí ki lehet cserélni, és ha egy más czimen i ugyanazon tárgy nem hozna annyit be, ezen hiányt | el lehet osztani a többire. Lehetni, hát lehet. Bocsáj natot kérek, azonban épen Zsedényi képviselő úr ' megjegyzésével, illetőleg a külön vélemény sza-