Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-244

76 CCXLIV. ORSZÁGOS ÜLÉS (Jnnioa 20. 1868.) Zsedényi Ede: Midőn a 7-dik osztály hazánk nemzetgazdasági és erkölcsi érdekeinek tekintetéből a dohányegyedáruságnak megszünte­tését inditványozá, egyszersmind elfogadá azon tétel jogosultságát is, mely szerint ezen megszün­tetés által az állam jövedelmének veszteséget szen­vedni nem szabad. A dohányegyedáruság káros hatásait az or­szágos magyar gazdasági egyesület 1860-tól fogva több izben adván elő. szabad legyen azok sorából különösen egyre figyelmeztetnem a tisztelt házat. A dohány egyedáruság behozatala eleinte annyira csökkenté a dohánytermelést, hogy 1851­ben csak 31,136 hold, de hét év múlva, 1858-ban már 133 600 hold volt dohánymivelés alatt, mi­nek folytán annyira növekedett a termelés, hogy az adott engedményeket visszavonni, a mivelendő holdak számát 68,000-re és igy a termelést felére le kellett szállítani. Ez eset kétségtelenül bebi­zonyitá — ezt mondja a gazdasági egyesület — miként az egyedáruság, habár egy határozott csekélyebb terjedelmű mivelést idézhet is elő; de azt, hogy ez a maga természetes, t. i. azon fokára emelkedjék, melyen magát méltányos haszonnal fen is tarthassa . nem eredményezheti soha, sőt ellenkezőleg vagy elnyomja, mert lebilincseli a szabad fejlődést, vagy oly fokra csigázza fel azt mes­terségesen , melyen azután vagy épen nem, vagy csak más érdekeknek elnyomásával tarthatja fen magát, és mellőzve lévén a szabad verseny, a ter­melés tökéletesbülésére törekvő ösztön is elma­rad. (Helyeslés balról.) Az országos gazdasági egyesületnek ezen né­zeteit pártolták az ipar- és kereskedelmi kamarák és az engedélyezett termelőkön kívül az ország többi lakosai, mert azokat a legújabb tapasztalás is igazolá. Ugyanis a dohányegyedáruság mind­járt első tiz éve tönkre tévé a magyar dohány kivi­telét. Ez előtt az évi középtermés 700 — 800 ezermá­zsa közt ingadozott, Ausztriába ment 320,000, ben elfogyasztatott 200 ezer, a többi külföldre vitetett. Azonban Olasz- és Francziaországokban, hova — az egyedáruság behozatala előtt — Sina, Vodianer és Ulmarm nagykereskedőházak, a kormánynyal kötött szerződések folytán , évenkint 200,000 má­zsa dohányt szállítottak, a magyar dohány keleté megszűnt, mert az egyedáruság uralma alatt a dohány minőségére semmi figyelem nem fordíttat­ván; a közönséges dohány külföldi vevőt sem ta­lált. Tehát nem a termelés bőség-e miatt kellett azt 70,000 holdra szorítani hanem mivel a magyar dohány elébbi külföldi piaczát elveszíté. Ezelőtt a külföldi vevő a dohány minősége sze­rint emelé az árt s a termelőt ez által ösztönözte a finomabb dohány termesztésére; most válogatott kerti levelekért adnak ugyan mázsánkint ]22 fo­rintot, miután azonban ezek osztályába csak szép, jó, egyenlő színű, teljesen érett, sérületlen, igen tartalomdus, egyenlő alakú, legfinomabb anya­levelek soroztainak, ezen nyolcz együttes tulaj­donságnak megitélése pedig nagy nehézségekkel jár, azokat nem, vagy ritkán termelik, és az átalános termelés 3 — 4, legfölebb 7 forintos do­hányra terjed, mely külföldi vevőre nem számit­hat, holott a német szövetségi dohányültetők egyedáruság nélkül az amerikai dohánynyal mégis versenyezhetnek. Ezt nem tagadjuk — ugy válaszolnak a mo­nopólium védői — de fő kérdés: mikép lehet an­nak jelen jövedelmét pótolni ? mily alakban tör­ténjék a kárpótlás tényleges keresztülvitele'? me­lyik azon megadóztatási mód, mely pénzügyileg legjövedelmezőbb és nemzetgazdaságilag legke­vésbbé terhes ? Igen is. ez a fő kérdés; de annak megoldása előtt feleljenek tisztán azon kérdésre, vajon lehet­ségesnek tartják-e hazánkban az egyedáruság szi­gorú keresztülvitelét"? mert az eddigi eredmények nem arra mutatnak. Ugyanis áttekintettem az osztrák kincstári előirányzatokat 1861-től fogva, s azt tajmsztaltani, hogy a belfogyasztás azóta mindig ugyanaz maradt a magyar korona orszá­gaiban — 192 és 194.000 mázsa közt — a nettó jövedelem sem változott. 1861-ben a bruttó jöve­delem volt 13,600,000 frt. a kezelési költség 1400,000 frt. maradt 12,200.000 ; abból levonván a gyártási és megszerzési kiadást, mely némelykor ! / 5 százalék, marad nettó 9,000,000 frt: ez nem igen változott 1867-ig, és ezen múlt évben leszállt ki­lencz millió forinton alul; az egész monarchiára nézve pedig a tiszta jövedelem előirányozva volt 26 millió forinttal, 51 millió bruttó jövedelem után. Francziaországban ugyanazon idő alatt 143 millió franktól 188 millióig növekedett a tiszta jövedelem, és igy 6 év alatt 45 millióval. Nem mutat-e ezen megakadás minálunk arra, hogy hazánkban a dohányegyedáruságnak nincs jövője, } és hogy az annak fentartásáért hozott áldozatok­nak nem felel meg aránylag a jövedelem? Igy a Muraköz vidékén, melynek földein a dohány igen bőven termett, a csempészkedés annyira növeke­dett, hogy a dohánymivelést egy időre el kellett tiltani; nem rég megint — mint hallom — 21 helységben megengedtetvén, a pénzügyi közegek által remélhetőleg megbecsült tavalyi termés­nek csak is fele szolgáltatott be, a másik fele al­kalmasint Stiriába csempésztetett. Angliában, melynek területén sehol dohányt termelni nem szabad, melynek határit a tenger őrzi, a csempész­kedés már most évenkint busz millió forinttal j rövidíti meg az államnak, különben 63 millió fo­rintra rugó dohányegyedárusági jövedelmét, s

Next

/
Thumbnails
Contents