Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-244

CCXLIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Június 20. 1868.) 7? ottan a esempészkedés csak is a partlakosokra szorítkozik, mert ben az országban az egyszer be­hozott dohány eladása szabad. Hazánk maga termeli a dohányt, itten az egyedáruság fentartása egy részről örökös kémkedéseket, kutatásokat, csatározásokat feltételez, más részről csalást, lo­pást, csenipészkedést szül: azért merem állítani, hogy főleg a dohány egyedáruság behozatala óta merült fel népünknél a pénzügyőrök iránti ellen­szenv. (Ugy van!) Hasonló helyzetben volt az angol törvényhozás 1825-ben, midőn a sóadót, bár 14 millió forintot jövedelmezett, népszerűtlen­sége miatt eltörülni kénytelen volt, mert jövedelmé­ben az állam már is a dugárusokkal mintegy osztozkodott. Lehetséges-e, hogy a közvélemény istápolásán alapuló magyar törvényhozás az adóz­tatásnak jelen nemét fentarthassa ? Erezte ezt maga a pénzügyminiszter úr, mi­dőn am. é.decz. 19-kén tartott országos ülésben, a tisztelt ház átalános élénk tetszésétől kisérve, szó­ról szóra ezt monda : „Vannak több módok, melyek szerint gondoskodni lehet arról, hogy az állam­nak a kivánt jövedelme is befolyjon és minda­mellett a dohányegyedáruság megszüntethető le­gyen;" a 7-dik osztály pedig egy fél év lefo­lyása után azt kivánja, hogy előkészületek tétes­senek, miszerint az egyedáruság jövedelmei a kincstár hátránya nélkül más utón pótoltassanak. A miniszter úr azt igérte decz. 19-én. hogy egy évig a kérdést tanulmányozván, azután javas­latát be fogja nyújtani; a 7. osztály még egy évvel toldja meg a tanulmányozási időt, és hogy az alatt épen azon kérdés megoldathassák, mily alak­ban történjék a kárpótlás tényleges keresztül vi­tele, már is az egyedáruság megszüntethetését kimondani kivánja: először azért, mert nem tartja lehetségesnek az egyedáruság consequens keresz­tülvitelét ; másodszor azért is, mert azóta oly té­nyek merültek fel, melyek oda mutatnak, hogy a birodalmi tanácsban képviselt országokban is dohányt akarnak termelni, mely esetben épen az egyedáruság dohánytermelésünket tökéletesen tönkre tenné. (Helyeslés balról.) A megadóztatási módnak alaki megváltozta­tása iránt idő közben több javaslatok tétettek : igy a dohánygyártás és kereskedés megadóztatásával össze kívánták kötni a fogyasztók megadóztatását; mások a dohányfogyasztási egyenes adót a behoza­tal könnyítése által jelentékenyen növelhető vám­bevétellel együtt az eddigi jövedelem pótlására ele­gendőnek találják ; voltak, kik szerint a dohány­termelők , ha megszabadíttatnak azon zsibbasz­tó akadályoktól, melyek ezen jövedelmi forrást majdnem végkép kiapasztották , örömest fognak vállalkozni arra, hogy az államnak előlegezzék jövedelmi adó alakjában azon illetéket, melyet Ők később a fogyasztókon meg fognak venni; az or­szágos gazdasági egyesület, midőn a külkereskedés­nek szabadabb mozoghatását 1866-ban sürgette, ja­vaslatba hozott egy kereskedelmi társulatot, mely a dohány kivitelével különösen foglalkozzék. A 7-ik osztály ezen, a hirlapokban is tárgyalt dohánymeg­adóztatási módok iránt addig nyilatkozni nem akar, míg a pénzügyminisztérium ide vonatkozó javas­latát a ház elé nem terjesztendi; s hogy ez egy con­cret javaslattal felelhessen meg a közvárakozásnak, hogy ne legyen többé kénytelen megküzdeni sa­ját hivatalos közegeinek elfogultságával, szüksé­gesnek tartja, miszerint a nemzet azon kivánata, hogy a dohányegyedáruság megszüntessék, hatá­rozott kifejezést nyerjen. Azért ajánlom a 7-ik osztály által javasolt határozat elfogadását. (He­lyeslés.) Tisza Kálmán : T. ház ! Az átalános vita alkalmával, mely a dohányjövedék, helyesebben szólva a dohányegyedáruságról szóló törvény fö­lött foly, magáról a törvényjavaslatról nem szán­dékom szólni, mert midőn valamennyi előttünk fekvő törvényjavaslat az átalános vita tárgyát ké­pezte, valamennyire nézve megmondottam, hogy a fenforgó kényszerűség miatt azokat a részletes vita alapjául elfogadni kész vagyok. Csak annyit jegyzek meg tehát e törvényjavaslatra vonatko­zólag, hogy én a törvényjavaslat elfogadása felté­teléül kötöm ki mintegy, vagy legalább csak azon esetben tartom teljesen indokolhatónak annak el­fogadását, ha egy oly határozati javaslat, mint a minőt a 7-ik osztály külön véleménye tartalmaz, a t. ház által elfogadtatik. Szólani kívánok te­hát a dologhoz főleg ezen szempontból. Mindenesetre fontos és kényes a tárgy, melyről most szólanunk kell: fontos és kényes, mert a dohányegyedáruságnak megszüntetése és pedig minél előbb való megszüntetése, azt hi­szem részemről , mind nemzetgazdasági . mind a nemzet közerkölcsisége tekintetéből okvetle­nül szükséges. De mindamellett azt rögtön, mint az ember óhajtaná, megszüntetni ismét nem lehet. Nem lehet megszönxetni rögtön, mert az egyedáruság jövedelmei az állam jövedel­meinek tetemes részét teszik, a melyet az államnak nélkülözni nem lehet, mert nem akarhatja, azt gon­dolom, egyikünk sem. sem azt, hogy az állam pénz­ügyei a legnagyobb zavarba hozassanak, sem azt, hogy az államadósság szaporítása utján a jövőnek rovására igyekezzünk szabadulni ezen tehertől még ez évben,sem pedig azt, hogy azon minden esetre te­temes nagyszámú honpolgárok érdeke, kik eddig a fenálló monopóliumra alapitották gazdálkodási és elélhetési rendszerűket, egy napról más napra megsemmisíttessék : mert hitem szerint nincs ugyan ' azon érdekelteknek joguk arra, hogy azon követe

Next

/
Thumbnails
Contents