Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-243

CCXLIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Június 19. 1868.) 63 e helyeztében nem akartunk a több mint kétes eredmény mellett a tárgy agitatiónalis természetének nyújtani előnyt. Ezzel, ugy hiszem, teíjesleg helyesen és ildomosán cselekedtünk. Ezek azon ujabb okok. melyeknél fogva indítvány ómat at. háznak figyelmébe újból is ajánlom. Lónyay Menyhért pénzügyminiszter: Bátor vagyok a t. ház becses figyelmét rövid időre idénybe ve .mi, és felkérni, méltóztassanak megengedni, hogy a szavazás előtt én is elmondjam röviden azon álláspontot, melyet ezen kérdést illetőleg elfoglalok. (Halljuk!) Az tagadhatatlan tény, t. képviselőház, hogy még azon erdélyi képviselő urak is, kik Erdély érdekében felszólalva, alacsonyabb sóárakat kivannak Erdély számára a törvény által biztosítani, azon meggyőződésben vannak, hogy az igazsággal és méltányossággal az egyeznék meg, ha ezen, Erdélyre nézve kért kedvezményi árak megszün nének kedvezményi árak lenni az által, ha a magyar korona összes területén a só az általok kivánt áron lenne árulható. Ugy hiszem, azt a t. erdélyi képviselők kétségbe nem vonják, hogy csak ez egyeznék meg az igazsággal és méltányossággal, és különösen csak ez egyeznék meg az egyenlő teherviselés elvével. Megvallom, tisztelt ház, hogy magam is azt óhajtottam volna, hogy azon egyezkedés alkalmával, mely ő felsége többi országai minisztériumával a sójövedék iránt tartatott, azon árt, niehy Erdélyben 1848. előtt létezett, s mely a mostani pénz szerint 2 ft 45 krt tesz, Magyarország összes fogyasztóira nézve is alkalmazni lehetett volna. Sőt arról is meg vagyok győződve, hogy ba ezen kedvezményi árak Erdélyben továbbra is fentartandók lennének, az esetben azon kell igyekezni mind a magyar kormánynak, mind a magyar törvényhozásnak, hogy mihelyt a körülmények megengedik, ezen kedvezményi árak az egész országra is kiterjeszketó'k legyenek. Azonban gyakran óhajt az ember valamit elérni; de ha oly akadályok állanak előtte, melyeket legalább a jelen körülmények között legyőzni nem képes: kötelessége azt választani, mit az ország valódi érdeke parancsol. Méltóztassanak felvenni, hogy — mint máitegnap bátor voltam megemlíteni — ámbár számba vettük azt, hogy a sóárak mérséklése folytán a sófogyasztás egy esztendő lefolyása alatt 10 7

0kal növekhetik , mindamellett, ha a remélt jövedelmet hasonlítjuk a múlt év jövedelméhez : egy és fél millióval kevesebb jövedelme lesz az államnak a sójövedékből, a fogyasztás remélt növekedését is hozzászámítva; s ámbár azon kívánat, melyet magam is táplálok, hogy t. i. egyenlők legyenek a sóárak az egész országban, és hogy ezen ár annyira szállittassék le, mint az Erdélyben az 1848-ikév előtti törvények alapján volt; miután ezen különbség a már leszállított árakhoz hasonlítva ujabb 1 ft 20 krt. tenne a gróf Teleki indítványa szerint, s miután az összes szaporodott fogyasztás 22,000 mázsát tesz, ezen különbözet 2.600,000 forintot tenne: ezt hozzáadva a tegnap emiitett másfél millió jövedék-csökkenéshez, a különbözet, mely a rendszabály átalános kiterjesztése folytán előállana*: 4 milliót haladna. Ez alkalommal el nem mulaszthatom, hogy azon tegnap is hallott állításra, miszerint azon hiány, melyet a só árának leszállítása okoz, a sófogyasztás szaporodása által fedezhető lesz, megtegyem felvilágosító észrevételeimet. Az árak mérséklése folytán a fogyasztás aránylagos növekvése bebizonyult mindazon czikkeknél, melyekre az olcsóbb ár folytán a fogyasztók száma is nagy mérvben növeke dett, mint például ez a thea, czukor, kávé és borra nézve az utóbbi időkben Angolországban történt. A statistikai adatok mutatják átalában, hogy ott, a hol a só ára nevezetesen leszállittatott s az egyedáruság megszűnt, a sófogyasztás nagyban szaporodott ; de méltóztassanak azt is tekintetbe venni, hogy ezen fogyasztás legnagyobb növekvése csak ott mutatkozott , a hol az illető fogyasztási czikk vegytani vagy gyártási czélokra vagy trágyázásra használtatik fel. Ezt mutatja ismét Anglia példája. Miután azonban nálunk a beterjesztett törvényjavaslat szerint a gyártásnál használt só a monopólium által nem terheltetik _s úgyszólván a termelési áron adatik, itt az árak leszállítása folytán nagy fogyasztási szaporodásra nem számithatunk: mert ba a só árát a lehető legkisebbre szabnők is, azért mégis senkisem fog ételének sózására sokszorta nagyobb mennyiséget használni, mint elébb. A sóárnak leszállítása tehát a fogyasztást hasonló arányban növelni nem fogja, s ennélfogva mindazon következtetések, melyek ebből levonattak, biztosaknak nem mondhatók. Mikép áll tehát a sójövedék jövedelmi kérdése Magyarországra nézve ? Akkép, hogy ha a ső árát az egész országban egyenlővé kívánjuk tenni, még pedig akkép, hogy az Erdélyben fenállott 1848. előtti kédvezmény-ár kiterjesztessék az összes magyar korona területére: más módon kellend gondoskodni a 3 —4 millió frtnyi hiány fedezéséről. A jelen viszonyok között körülbelül százmillió tiszta bevétel szükséges Magyarország kiadásai fedezésére, s ennyi körülbelül fedezhető a jelenben fenálló adórendszer szerint; ezen jövedelemhez a sójövedékből nyert jövedelem körülbelül 11 —12 millió frttal járul; ha már most ezen jövedelem kevesbedik : e hiány fedezésére termesze-