Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-243

64 CCXLIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Június 19. 1868.) tesen más módról kell gondoskodni; és, mint már j tegnap emiitettem, alig fog erre más mód mutat- i kőzni, mint hogy a hiány erejéig az egyenes adók I lesznek emelendők. Méltóztassanak pedig felvenni, hogy ha a közvetett adók lejebb szállittatnak : a különbséget az egyenes adókra kell kivetni vagy deficittel kormányozni; már pedig, ha például ezen hiányt a földadó emelése által kivánnók fedezni, miután az 30 — 34 milliót jövedelmez : a földadónak legalább 10 7

0-kal való felemelése válnék szükségessé, mit pedig tanácsosnak nem tartottam. De egy másik akadály is volt ezen kérdésnek ezen mód szerinti megoldásánál. Miután a vám- és kereskedelmi szerződés meg azt rendeli, hogy a sójövedék iránt is egyezséget kell kötni a birodalom másik felével, tekintettel kellett arra is lenni, hogy mire állhatnak ők rá; már pedig, mint a birodalmi tanács tanácskozmányaiból is kitűnik, a leszállítás a birodalom másik részében körülbelül 4 millió kevesebbletet mutatna föl; s ha ők is természetesen azen arányban szállittották volna le a só árát, mint az az erdélyi képviselők kívánják : ezen veszteség 7 milliót bizo- j nyara meghaladott volna. Ily nagy jövedelemcsökkenést a jelen körülmenyek közt semmi esetre sem viselhettek volna | el ők ; de ez a mi pénzügyünket is tetemesen meg- í zavarta volna: világos volt tehát akkor előttem, s most is azon nézetben vagyok, hogy azon kedvezményi árt, mely Erdélyre nézve kívántatik, Magyarországra is kiterjeszteni jelenben lehetetlen. Hallottam több okot előhozni a mellett, hogy azon kedvezményi árt, mely a minisztérium és az állandó pénzügyi bizottág javaslata szerint 4 ft. 60 krt tett volna, miért kell és lehet a központi bizottság nézete szerint 4 forintra, az erdélyi képviselők javaslata szerint 3 ft 89 krra leszállítani. Az előadott okok leginkább a körül forogtak, hogy Erdély lakosainak anyagi viszonyai olyanok, hogy teljesen méltányos dolog az, hogy ott olcsóbb ár legyen az ott lévő szegényebb anyagi viszonyok miatt. Ezen okot én nem fogadhatom el. mert ámbár hazánknak vannak dúsabb vidékei is, de méltóztassanak tekintettel lenni arra, hogy az egész Kárpát alatti vidék anyagi szempontból semmivel sincs jobb viszonyban, mint Erdély : {Fellátások : Sokkal roszabb!) tehát én azt indokul el nem fogadhatom. Igen is van egy ok, melynek teljes nyomatékot kell tulajdonitani, és ez az, a mit Kerkapoly képviselőtársam előadott, t. i. hogy Erdélyre I nézve az 1848-diki unió-törvényben az erdélyi országgyűlés azt kívánta és az erdélyi törvényczikkekbe beigtatta, hogy a só ára a jelenlegi maradjon. Ez, nézetem szerint, az egyedüli alapos ok, melynélfogva a mérsékelt kedvezményi árt mind a kormány részéről, mind a központi bizottság részéről javaslatba lehetett hozni. Azonban ezen indok erejének is megvan a határa: mert ha felveszszük azt, hogy 1838 előtt a só ára ezüstben és régi értékben 3 ft 15 krt tett, mi a jelen pénzláb szerint 3 frt 40 krt tesz ezüstben (már pedig az agio hozzászámitása ezen összeget közel 4 £>rintra emeli, sőt a múltban felébb is emelte), de tekintetbe kellene azt is venni, hogy 1848, előtt 3 frt 15 krnak valódi belértéke, miután a pénz belső értéke átalában csökkent, hasonló körülbelül 6 forinthoz : ennélfogva ha egyenlő só-árak állapíttattak volna meg, nagy igazságtalanság Erdélylyel nem történik. Egyébiránt a t. ház fog határozni felette, mikép kívánja a .só-árszabályt Erdélyre nézve megáll api tani. Ezen indokok elősorolása mellett a szavazás előtt kötelességemnek ismerem elősorolni azon adatokat, a melyek e tárgyra vonatkoznak, s melyek kimutatják, hogy a tegnap általam emiitett kevesebb]éthez még minő hiány fog járulni. 1866-ban fogyasztatott Erdélyben 302.603 mázsa só, 1867-ben összesen 331,330 mázsa, öszszesen 634.032, mázsa vagyis átlag 317,016 mázsa. Fölvéve Erdélynek összes népességét, és hozzászámítva a Magyarországhoz csatolt megyéket is : az utolsó adatok szerint tesz 3.120,000 lélekszámot. Ezen két számot tekintetbe véve, egy lélekre esik 14 font sófogyasztás: tehát, miután a központi bizotság a kedvezményiárt mázsánkint 1 forinttal, gr. Teleki 1 forint 20 krral kívánja leszállítani, egy lélekre esik a központi bizottmány indítványa szerint 14. gr. Telekié szerint pedig 16 kr kedvezmény. De ezen kedvezmény a népre nézve inkább, csak látszólagos azok után, miket több erdélyi képviselő úrtól hallottam, mert a szegényebb nép nagyobb összegben a sót nem vévén az aknáknál. a fontszámra árulók ezen lejebbszállitás előnyében egész mértékben alig fogják részesíteni a népet. Most azonban lássuk, mikép áll a kincstár károsodása. Miután kerekszámban 300,000 mázsára megy a fogyasztás Erdélyben, az egy forint különbség határozottan kifejezi a 300,000 frt jövedelmi csökkenést. De van egy más, nem csak pénzügyi, hanem politikai szempontból nagy horderejű körülmény : t. i. az, hogy ha a magyarés erdélyországi árak közt oly nevezetes különb-