Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-242

42 CCXLII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Június 18. 7868.) csak mint elvet pártolom, hanem ez által rögtön kívánnám életbe léptetni, hogy a fuvar és azon mellék költségek mellőzésével, mint én értelmeztem, és legalább ugy szerettem volna, hogy a pénzügyminiszter az 5 frtot az egész országra kiterjeszti minden fuvar és mellékes költségek mellőzésével. Várady Gábor: T. ház! Azok után, miket Nyáry és Bónis képviselőtársaink előadtak, csak egy körülményre vagyok bátor a t. ház figyelmét felhívni. Nagy súlyt fektetett t. pénzügynnniszter úr a múlt esztendei aug. 21-én kelt megállapodásra. Ezen megállapodás 1-ső szakaszának vég szakasza igy szól: „minélfogva a só árát időről időre akként kell megszabni, hogy a birodalmi tanácsban képviselt tartományokból és országokból Magyarországra és innen oda a sószállitásból nyereséges magán kereskedés ne támadhasson.

a Ezen megállapodás sarkköve a törvényjavaslatnak, mert ezen megállapodáson nyugszik a törvényjavaslat. Én meg vagyok győződve, a mint ezt az előttem fekvő számok is támogatják, hogy a Bónis képviselőtársam indítványának vagyis a 9-dik osztály javaslatának elfogadása esetében a megállapodás 1-ső szakaszában megszabott feltétel megsértve nem lesz. Ugyanis az átalános árszabályozásra nézve egy kimutatás fekszik előttünk, mely árszabályozás hasonlag a múlt esztendei augusztus 21-én állapíttatott meg. Ezen árszabály szerint 1868. július elejétől kezdve lenne p. Győrött a sónak ára 6 frt 40 kr (azért említem Győrt, mert a határszélhez közelebb esik), Pozsonyban hasonlag 6 fit 40 kr. Ha már most veszem az ausztriai sóraktárak közül azokat, melyek a határszélekhez közelebb esnek, p. o. csak kettőt említve, u. m. a gmundeni és ischli sóraktárakat, ezekben lesz a só mázsájának ára 5 frt 80 kr, a wielicskai és bochniai sóraktárakban lesz 5 frt 60 kr. Ha Magyarországban a só ára mindenütt egyenlő lesz, p. o. 5 frt, nem számítva hozzá a szállítási és más mellékes költségeket, és igy Győrött, Pozsonyban, s átalában a határszéleken levő többi megyében is mindenütt 5 frt: kérdem, vajon van-e csak a legkisebb valószínűség is arra nézve, hogy az 5 frtos sóval szemben az 5 frt 60 kr és 5 frt 80 kros sóval csempészet és nyerészkedés végetti kereskedés űzessék? Ennek semmi valószinüsége nincs. Csak ezen körülményre kívántam a t. ház figyelmét felhívni, és megjegyezni, hogy azon esetben, ha a 9-dik osztály javaslata elfogadtatnék és az ott ajánlott határozatot a t. ház jegyzőkönyvbe igtattatni méltóztatnék is, nem lesz megkötve a ház további intézkedése, mert ezen fejezet világosan igy szól : „hogy a só árát az egész országban egyenlően kívánja megállapítani s egyszersmind oda utasítja a pénzügyminisztériumot, hogy az e czél elérésére szükséges intézkedéseket tegye meg ;

a és ha a pénzügyminiszter azt jelenti, miszerint a szükséges intézkedéseket csak az általa jelenleg védett irányban tehette meg, a képviselőház mindig intézkedhetik a később fölfejtendő körülményekhez képest. Ismétlem tehát, hogy a 9-dik osztály határozati javaslatának elfogadásával a képviselőház keze megkötve nem lesz. Csak ezeket akartam azok után, a miket Bónis és Nyáry képviselőtársaim elmondtak, megjegyezni. KurCZ György: T. ház! Azon aggodalmat hallottam kifejeztetni Halász Boldizsár képviselőtársam által, hogy ezen szakasz szavai őt nem nyugtatják meg, miszerint az mondatik, hogy a fenálló szállítási és egyéb mellékes költségek is hozzászámittassanak a só árához. Aggodalmának megnyugtatására o=ak a 7-dik szakaszra vagyok bátor őt figyelmeztetni, mely tökéletesen meg fogja őt nyugtatni, mert itt az áll, hogy a termelési és eladási helyeken mindenki vásárolhat sót annyit a mennyit tetszik, s a melyet kereskedésés üzlet tárgyává tehet. Tehát módosítja a dolgot : mert ha a miniszter úr a szállítás s egyéb költségek hozzászámitásával a só árát oly magasra emelné bizonyos vidékeken, hogy azokon belül még a privát üzletnek nyereségre kilátás maradna, akkor privát utón fognák megszerezni a sót, s nem volna képes az állam eladni annyit, a mennyi szükséges, hogy bejőjön az előirányzott összeg. Ezen szükség oda utasitjaa minisztériumot, hogy a legolcsóbb szállítási és egyéb költségek fölszámitásával határozza meg azon árt, a mely p. Tolna megyében van, nehogy ezen áron belül privát kereskedés és üzlet tárgyává tétessék. Ezért tehát én ebben nem látok bajt, sőt inkább elő vigyázatot arra, hogy oly magas áron ne árultassék vidéken a só, hogy ebből kára következzék az államnak. Van még egy észrevételem Nyáry képviselő urnák a monopóliumra vonatkozó nézeteire, főképen pedig arra vonatkozólag, a mit hasonlatosságképen felhozott: hogy a dohány-monopólium átalában ugy gyakoroltatik, hogy mindenütt egyforma áron árultatik, tehát a sóval is igy lehetne tenni. Nem akarok a monopólium érdekében lándzsát törni. Én is elismerem kinövéseit s megszorítását a közszabadságnak ; de azt tetszett mondani, hogy nincs azok között különbség. Igenis nagy különbség van , mert a só primae necessitatis articulus lévén, (Derültség) azt nem lehet annyira csigázni hagyni, mint a^dohányt, a mely luxus articulus. (Felk'.áltások: Épen ez oknál fogva!) Engedelmet kérek, méltóztassanak kihallgatni, nem czáfolási viszketegből szólok én, csak a különbséget akarom