Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.
Ülésnapok - 1865-242
CCXLII. ORSZÁGOS ÜLÉS (Június 18. 1868.) 43 kimutatni, a mely létezik a két tárgy között. A dohányt, ha valakinek tetszik, veszi, ha nem tetszik, nem vésziedé nem ugy van a dolog a sóval. (Felkiáltások: Epén azért!) Engedelmet kérek, ebből nem az következik, hogy azt mindenütt egy áron kell árulni, mint a dohányt, mert ebből -az következnék, hogy tisztán a monopóliumot akarnók csak gyámolítani. De miután a dolog igazságos oldalát tekintve az meg nem egyeztethető az osztó igazsággal, hogy a máramarosmegyei ember fizesse a fuvarbért, melyet p. a tolnamegyei embernek kellene kiadni sóra, ezt nem pártolhatom. Különben a törvényjavaslatot, ugy a mint áll, elfogadom. (Szavazzimk!) Székely Gergely : T. ház! Bocsánatot kérek, nem szólási viszketegből szólok, s igen óhajtottam volna, hogy akkor mindjárt szavaztunk volna, a mikor oonstatálva volt, hogy egy jövő törvényhozás teendője felett előre határozni hatáskörünkön kívülinek kell tekintenünk; de miután az érvek között annak indokolására párhuzam állitístott fel a só- és dohánymonopolium között, a mi igen méltányosan hangozhatik sokak, különösen olyanok előtt, a kik itt jelen nincsenek, de a kikhez eljutnak az itteni tárgyalások , s azon hasonlatosságnak még nagyobb súlyt fog adni, hogy ez általunk is igen t. tekintélyes képviselőtársaink által hozatott fel: szükségesnek látom a dohány- és sómonopolium különbségére nézve igen rövid pár megjegyzést hozni fel. A dohány luxusczikk, és oly monopólium, melyet, az ország an3^agi szükségeitől kényszerítve, a magyar törvényhozás most léptet először jogérvényesen életbe; inig a só több századok óta a kincstáré volt. és alig hiszem, hogy a képviselő urak is be tudnák bizonyítani, hogy csak is monopolizáló szándékból jött létre ezen regálé, s nem egyszersmind azon czélból is, hogy ezen nélkülözhetlen életfentartási czikkel a hon minden polgárai szükségbe jöhetés veszélyétől biztosítva lehessenek. És én hiszem, hogy ha a kincstár kezelése alól a sóbányák kivétetve, a só szabad termelés és kereskedés tárgya lenne, épen a nép érdekei lennének a távol fekvő vidékeken kevésbbé biztositva. Méltóztassanak már azon különbséget is e kettő közt tekintem, hogy a dohány hazánk legtermékenyebb vidékein azok által termeltetik, kik arra saját kívánságuk szerint engedélyt nyerhetnek; és méltányosság szempontjából is, miért nyújtatnék azoknak az olcsóbb árak által még egy második kedvezmény is? mig másfelől a földrétegnek túlságos sóvegyülete miatt is a sótermő vidékek növénytermesztésre legkevésbbé levén alkalmasak, e tekintetben oly szegényebb vidékeknek tekinthetők, s mint ilyenek is kedvezményt méltányosan igényelhetnek. Ezekhez még csak azt vagyok bátor hozzá tenni, hogy a szállításra nézve is nagy a különbség, mert például az 5 frtos mázsasó szállítása tetemes költséggel jár, mig a dohány, nevezetesen a finomabb szivarfajok szállításánál ezen költség a tetemesen magasb érték mellett számításba alig hozható parányiatokra törpül le. Ezekhez képest is a 9-dik osztály külön véleményét nem pártolhatom. Besze János: A só- és dohánymonopolium iránti országos ellenszenv ismeretes; annak oka az, meri, terheli az embereket, és kívánatos, hogy jőjön el azon idő, midőn a nemzet azon állapotban lesz, hogy költségeit máskép fedezhesse, és mit a természet adott, olcsóbb áron vagy ingyen nyerhesse mindenki. De még azon idő nincs itt; az elvállalt terheknek meg kell felelni; természetesen ezeket addig, mig más kutforrást nem kapunk, fen kell tartanunk. Ha valaki azt mondja, hogy a dohány mindenütt egyformán árultatik, a só pedig nem, az igazságtalanság: mi ennek oka? ennek valódi okát meg kell mondani, hogy megértse mindenki. Ennek valódi oka az, hogy a só árát az országgyűlés meghatározza, a dohányét pedig meg nem határozza, hanem a dohánybeváltásra vannak classisai, és a pénzügyminiszter a körülméményekhez képest árát egy évben magasabbra, másikban kevesebbre határozhatja, módjában levén ezen elhatározásnál az árhoz a távolságért a szállítási árakat hozzá adni, annyira szabja a dohány beváltási árát, a mennyivel a szállítási költség fedezve van; ésigy a dohán3 r t lehet mindenütt egyformán árulni, mert a szállítási áraknak megszabásában szabad keze van a minisztériumnak, de a sónak árával ezt egyátalán nem teheti: mert itt meghatároztatik, hogy 5 forint a só ára, és Nyáry Pál képviselőtársam legóriásibb argumentuma e körül forog. Igen, de ennek meg kell magyarázni okát. Az ok pedig az, hogy itt meglimitáljuk a só árát, de a dohányét nem: ezt minden perezben felébb emelheti a minisztérium, de a sóét nem. Ezt kívántam megjegyezni. (Zaj. Szavazzunk!) Elnök : Senki nem lévén szólásra felirva, a szavazati kérdést felteszem. BÓniS Sámuel : Megengedi a t. ház, hogy indítványom mellett még egy pár szót emelhessek? (Halljuk!) Az vettetett leginkább ellene, hogy ez által a jövő törvényhozás keze megköttetnék, és nem czélszerü, hogy egyik törvényhozás a másik elé szabályokat szabjon. Én ezen érvet magam is elismerem: csakhogy az indítvány nem az volt, hogy határozza el a ház, hogy egyforma legyen az ár; hanem határozza el a ház, hogy ezen prin6*
