Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.
Ülésnapok - 1865-242
CCXLII. ORSZÁGOS ITLl t. miniszter úr e pontra nézve előterjesztett, hogy I mindenütt és mindenkire nézve legalább egyforma. Deák Ferencz: Nem kell szállitni! Nyáry PÁl: Maga a miniszter úr mai beszédében megérintette, hogy ha azon szempontból tekintjük a sómonopoliumot, melyből minden monopóliumot kell tekinteni, nem lehet tagadni, hogy nincs indokolva a szállítási költségek szerinti változása a só árának, miután ott van mellette a másik, a dohány, és ott semmi különbség sincs Erdélynek Oláhországgal és Magyarországnak Ausztriával határos akármetyik megyéjében, de községében is. Ez oly indok Bónis indítványa mellett, melyet — most is megjegyzem — hogy csak á conto fogadok el jobb jövő előpénzéül , oly elhatározó argumentum, hogy én megvallom, nem hiszem, hogy valaki ezen indokot bármely okoskodással meg tudná dönteni. Vagy monopólium a só, vagy nem: ha nem j monopólium, akkor adassék meg a verseny, bo- ; csáttassék verseny útjára; ha monopólium, akkor legyen mindenütt egyforma. Tisztelt képviselőtársam Deák Ferencz felhozta azon körülményt is, hogy e részben jelenleg intézkednünk nem könnyű dolog, miután a vám- és kereskedelmi szerződés 11-dik pontjában az van meghatározva, hogy az egyik állam a másiknak sóból, dohányból és egyebekből lehető jövedelmeit ne semmisíthesse meg, holott tzt tehetné akkor, ha nem venné figyelembe azt, hogy mind a kettőnél ugyan azon czikknek ugyan azon ára legyen. Nem akarok visszamenni annak a vám- és kereskedelmi szerződésnek megkötésére, nem azon •elvekre, melyek annak alapul szolgáltak, mert nem ide tartozik. Azt gondolom, talán a leg f öbbeí és legjobbat mondhatjuk erről, ha azt mondjuk. hogy ez csak próba lesz, s a próbaidő alatt tisztábbanfogunk látni, s ha az 5 év elmúlik, tán jobb szempontból fogunk látni. Nem mondom, hogy i nem fogjuk újra megkötni, hanem meglehet, gondoskodni fogunk mi is, és azok is, hogy kárunk ne történjék egyikünknek se. De jelenleg nem látom valóban, nem tudom belátni, hogy azon vám- és kereskedelmi szerződés 11. pontja miért akadályozna bennünket abban,ha mi ugy akarjuk megszabni azon monopoliumi czikkek árát, hogy az egész országban egyforma legyen. A dohányra nézve ez igy van, erre nézve nincs különbség. Ha az mindenütt egyforma lehet és ez kárt egyik- ; nek sem okoz: nem tudom, ha a mininiszterünk a jövő évben azon indokkal áll elő, nem tudom, mi kára következhetnék Ausztriának, az ausztriai tartományoknak, ha ásónál épen azon elvek alkalmaztatnak, mint a dohány-monopóliumnál. Nem látom semmi okát, miért Bónis módo- j KKPV. H. KAPLÓ. 186%. Vili. :S. (Június 18. 1868.) 4j sitványát a ház el ne fogadhassa. Én mellette szavazok. Halász Boldizsár: Itt egyedül a 4-dik pontnak azon részéről lehet szó, vajon a fuvar és egyéb költségek fejében a só ára az országban különböző legyen-e vag}?- ne ? A másik kérdés az, hogy a 9-dik osztály, illetőleg Bónis képviselőtársunk azon indítványát, miszerint a ház fejezze ki azon óhajtását, hogy ha most nem is, legalább a jövőre az országban a só egyenlő áron árultassék, elfogadja-e a ház vágy nem? Deák Ferencz képviselőtársunk hivatkozva azon vám- és kereskedelmi szerződésre, azt monda, hogy „do ut des, facio ut facias" alapján keletkezett. T. ház ! Röviden erre a do ut des-féle nyilatkozatra csak azt mondom, hogy ez olyanforma, mint mikor a czigány elé oda tették a nyulpecsenyét. hogy válaszszon, melyik része tetszik, és ugy szóltak: ha szereted az elejét, vedd a hátulját, és ha szereled a hátulját, vedd a hátulját, ugy hogy neki mindig a hátulja maradjon, olyanformán vagyunk ezzel a do ut des félével. A mi egyébiránt azon másik kimondott elvet illeti, hogy t. i. egyik országgyűlés a másik elé törvényt nem szabhat, kezeit meg nem kötheti: tökéletesen igaza van. Az 1723. VI. és még az 1741. VlII-dik t. ez. világos szavakkal azt mondja, hoc;3* a magyar nemesség örök időkre adómentes ; mégis mit tett az 1848 '? Bizony megszüntette ez adómentességet, s ezt jól is tette. E tekintetben igaza van; de ebből nem az következik, hogy az elvet mellőzzük most, hanem az következik, hogy rögtön mondjuk ki a só árának egyenlőségét. Ez megtörténhetik, uraim, most is, s ehhez nem kell egyéb, mint a 4-dik pontot végkép kihagyatni: mert. méltóztassanak megengedni, a minisztérium önkényétől függ e czim alatt, hogy : fuvar és egyéb költségek fejében. Tessék elhinni, olyforma jöhet ki belőle, mint az 1790. XX-dik t. ezikkbe becsúszott azon záradékból : „in casu tamen extremae neeessitatis" E tekintetben Nyáry Pál képviselőtársunknak tökéletesen igaza van, midőn azt az elvet mondja ki. hogy vagy monopólium, vagy nem: ha nem monopólium szabad versenyre kell bocsátani; s ha monopólium, legyen a só ára mindenütt egyforma: mert ha az állam monopóliumot gyakorol, az átlagos számot kimondhatja egy bizonyos összegben. Én részemről 3 frt 60 krra kívánnám leszállittatni, nem csak azért, hogy ez legkisebb ár, és ez a bevételben sem tett volna különbséget, hanem figyelembe vévén Erdélynek helyzetét is. Erdélyben a só ára 3 frt 60 kr, tehát felemeltetiki frt40krral. holott Magyarországban leszállittatik. A módositványt, illetőleg a 9-dik osztálynak nézetét, nem 6
