Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-242

CCXLII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Június 18 1868.) 39 tárában, hanem a szomszéd határában is az állam i bizonyos jövedelmét semmivé tehesse. Nagyon hiszem, hogy ha ma felállitanók a közbenső vámokat, és igy kereskedelmünkre és mindezen czikkekre nézve szabadon rendelkezhetnénk, hogy az ország igen rövid idő mulya ismét kivánni fogná azon vámok lerontását, (Elénk helyeslés) nem csak azért, mert a vám nagyon sok költségbe kerül, hanem azért is, mert nekünk, termelő országnak igen nagy féket vetne kereskedelmünkben, rajok nézve kedvező körülmények közt pedig, vagyis oly időben, midőn Isten mindenhol jó termést ad, nyakunkon maradna a termés, mert tudjuk, hogy a mostani közlekedési gyors eszközök mellett csak néhány krajczár is képes valamely terményt, az idegen piaczról leszorítani. De ebbe nem ereszkedem. A kereskedelmi szerződést az országgyűlés szükségesnek tartotta; az országgyűlés nem akarta a közbenső vámok felállítását: s épen ezen alapon j köttetett ezen. egyesség. Lemondottunk-e jogaink- | ról? Minden kereskedelmi szerződés természete az, j hogy: do ut des, facio ut facias; mindenik fél le- ] mond valamely jogáról, (ügy van !) | A mi pedig azt illeti, hogy mondjuk ki előre, I hogy ezentúl az egész országban minden eg}-es helyen ugyanaz legyen a só ára, akár mennyi a szállítási költség: meglehet, ha e tárgy tanácskozás alá kerül, ezen véleményben leszek, meglehet, hogy másban, mert tudnom kell az indokokat, me- ! lyek mellett ez ajánltatik; hanem azt nem tartom czélszerünek, hogy ad vocern sóár, most mellékesen ily elvi kérdést külön megvitatás nélkül előre kimondjunk. A törvényhozásnak teljes jogában van törvényt szabni jelen időre, van joga törvényt szabni arra nézve, mi történjék és hogyan történjék most, és ezen törvény álljon fen addig, míg, meg nem változtatják, vagy bizonyos ideig; de nem tartom egészen helyes fogalomnak azt, hogy a törvényhozás most szabjon módot, hogy egy jövő törvényhozás micsoda törvényt hozzon. (Elénk \ helyeslés.) Azon törvényhozás fogja azt megítélni, és otiosus is az ily végzés: mert ha ez azon törvényhozásnak nem tetszik, mégis más törvényt fog alkotni. Továbbá elvileg az a kérdés, vajon igazságos volna-e, hogy az országban mindenütt egyforma ára legyen a sónak? Az állam mit csinál? Az állam kénytelen monopóliumnak, vagy illetéknek, j vagy államjövedelemnek tekinteni a sót, Az állam j tehát a termelés helyén meghatározza az árt. Mert j azt mondja : hogy én az állam költségeit fedezhessem, ezen illetéket fentartom; és ezen illetéknek ennyit kell jövedelmeznie ; nem jövedelmez pedig i annyit, ha ezen czikknek, p. o. a sónak árát azon helyen, hol termeltetik, ilyen árt nem szabok. Már j most hogyan lehet egyenlő áru az ország minden részében ? Ugy, ha az állam azon költségeit egyenlőre szabja. Akár mennyibekerül például a szállítás Máramarosból Turóczba, vagy nem tudom hova, azért az ár mindig egyenlő. Ez legalább a suppositum. Ebből az a következés, hogy az állam egyenlősítvén a fuvarbér hozzászámitását, s egyformára szabván a só árát: vagy azon vidékek, melyek közelebb esnek a sótermelés helyéhez, fizetik meg azon fuvart is, melyet a távolabb lakóknak kellene fizetniök; vagy pedig az állam fizeti meg és ennélfogva annyival kevesebbet vesz be. Induljunk ki tehát abból a szempontból, melybői az inditvány tétetett: az egyenlősítés szempontjából. A szatmári ember az állam jövedelméhez járul azon só árával, melyet ő ott a bányánál 5 írttal fizet, és a fuvarbérrel. Minő fuvarbérrel? Máramarostól Szatmárig? Igen, de a zalai vagy turóczi ember is ugyan ugy fizeti a sót; mivel pedig az állam a fuvarbérre nézve odáig kiadhat annvit, mint Máramarosig, a zalai vagy turóczi ember ezen fuvarbér mennyiséggel kevesebbet fizet: következőkép nincs teheregyenlőség. (Igaz!) Én igen egyszerűnek tartom a dolgot; meglehet, hogy tévedek. Például öt forint a só ára Máramarosban; szállítása pedig Máramarosból Ugocsába, vagy valamely szomszéd megyébe mázsánkint öt vagy tíz krajczárbakerül; de a szállítás Zalába, Sopronba vagy Vasba, Turóczba kerül mázsánkint 1 frt 50 krba: mégis az ugocsai ember épen ugy fizeti a sót az indítvány szerint, mint fizeti a zalai, soproni vagy turóczi ember. Az államnak tehát vagy nem marad meg az öt forintja, mert, abból kell pótolni a fuvarbért, vagy oly fuvarbért kell vetnie, a mely megfelel az összes fuvarbérmennyiségnek. Az első esetben az állam fizetvén a fuvarbért Sopronig, abból, mi Sopronban elfogyasztatik, sokkal kevesebb jövedelme lenne, mint az Ugocsában fogyasztottból. Ha pedig a fuvarbért kivetné az állam és igy egyenlősítené az árakat: akkor természetesen a fuvarbért Sopronig az ugocsai ember , is fizetné, mi pedig épen a teherviselés egyenlőségének elvével meg nem egyeztethető. Meglehet, mivel ez ellen fontos czáfolatokat lehet felhozni , meglehet, e számítást másokkal ellensúlyozhatni. Épen azért a dolgot ex professo kell tárgyalni és nem csak az inditvány szerint és most megkötni a jövő törvényhozást, hogy miként intézkedjék. Ezt mindig idő előttinek tartom, és azt hiszem, nem cselekszik a törvényhozás czélszerüen, ha előre megmondja, hogy a jövő törvényhozás ilyféle törvényt fog alkotni, ezen elvekből fog kiindulni : mert, ha ez nem tartja jónak, ugy sem követi azon elveket.