Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-242

36 COXLII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Janiira 18. 1868.) lottam, az, hogy Magyarország önállólag a sóárakról nem intézkedhetik. Nem tehetek róla, hogy ugy mondotta aminiszter úr; de azt mondotta. (Jobbról zaj) En nem tudom, mennyire akarja ez által a t. miniszter úr az országgyűlés törvényhozási jogát megszorítani, {Ellenmondás) nekem azonban e tekintetben szabályul csupán a fenálló törvények szolgálhatnak. A fönálló törvény, melyet a miniszter úr az imént fölolvasott, csakugyan azt mondja, hogy a só- és dohányjövedék és azon közvetett adók, a melyeK az ipartermelésre közvetlen befolyással vannak, név szerint: pálinka-, ser- és czukoradók mindkét állam területén ezen szerző dés tartalmára egyenlő rendszabályok szerint fognak intéztetni. Továbbá azt mondja, hogy e végből a két pénzügyminiszter már is egy étertől eg megállapított törvényjavaslatokat ez ülésszak alatt alkotmányos tárgyalás végett a két törvényhozás elé terjeszszen. En alkotmányos tárgyalás alatt azt {Nagy zij) értem, hogy a mit a törvényjavaslatból e háznak többsége elfogad az megmarad, mit el nem fogad, az vagy módosittatik, vagy eltöröltetik. De, tisztelt ház, nekem más kifogásom is van a minisztérium eljárására nézve.En azt hiszem,hogy ha a minisztérium őszintén és nyiltan kivan eljárni a törvényhozás irányában, akkor kellett volna a már megkötött szerződést a ház elé terjesztenie, a mikor a ház által ezen Xl-dik czikke a kereskedelmi s vámszerződésnek megszavaztatott. A mint a dolog áll, ezen czikkben a tisztelt ház, a magyar országgyűlés megszavazott egy törvényt a nélkül, hogy tudta volna, tulajdonképenmit szavaz meg. {Zaj.) Azt akarom mondani ez által, hogy azon szerződések, a melyek akkor, mint a törvény kimondja, már a két minisztérium közt meg voltak kötve, (Ellenmondás) a ház elé terjesztve nem lévén, azokat a ház nem ismerte, és még is megszavazta. Nekem az ellen van legfőbb kifogásom, hogy a ház elé törvényjavaslatok terjesztetnek, melyeknek belső tartalma a ház által nem ismertetik. Épen ilyen helyzetben vagyunk jelenleg is, midőn ezen, a sóra vonatkozó törvényjavaslatot megszavazzuk pontonkint, s a végső pontban azt találjuk, hogy a sójövedékre vonatkozó eddigi szabályok és rendeletek, különösen azok, melyek a sónak trágyázási és technikai czélokra való eladását szabályozzák, a mennyiben jelen törvény által változtatás alá nem esnek, továbbra is érvényben maradnak. Már most mik ezen szabályok ? Ugy hallom, hogy ezen szabályozó rendeletek tömege mintegy 100 ivre terjed, mi tehát megszavazunk 100 ivet egy 4 soros szakaszban a nélkül, hogy tudnók, mi van benne. Én részemről nem tarthatom azon törvényhozást helyesnek, midőn a törvényhozóknak nem adatik meg mind azon tudósítás, melyből az ember megtudhassa, hogy tulajdonképen mire szavaz. így volt az a vasúti törvényeknél is : a szerződések előterjesztettek, de a részletes tervek nem tétettek a ház asztalára; e nélkül pedig lehetetlen megítélni, vajon ezen szerződés alaposan és helyesen volt-e megkötve. így történt ez a kereskedelmi szerződés megkötésénél is, hogy a szükséges adatok elő nem terjesztettek. így van ez most is nem csak a sótörvénynél, hanem valamennyi jövedéki törvényeknél, melyek most előttünk vannak: mindegyiknél van egy szakasz a végén, a mely szerint az eddigi szabályok fentartatnak, a nélkül, hogy mi tudnók, hogy .ezen szabályok mit tartalmaznak. Az osztályokban előadatott ugyan ezen szabályok egy némelyike egy példányban, de az távolról sem elég arra, hogy ott 30—40 tag két-három nap alatt azokat megolvassa, annál kevésbbé tanulmányozhassa. Igaz, hogy nem vagyunk nagyon gazdagok, és nagy költségeket tennünk nem kell; de annál hasznosabb beruházást a t. ház nem tehet, mintha azt kívánja, hogy minden, a törvényt fölvilágosító adatok a ház asztalára tétessenek le, hogy ezek minden tagnak kezébe kerüljenek, s hogy ezen kívül maradjanak is fen példányok, olyanok számára, a kiknek érdekében van statistikai adatokat gyűjteni vagy ismereteket szerezni. Minden más államban igy van ez, és én nem tudom, hogy nálunk miért ne lehetne igy. Ez a megjegyzésem nekem valamennyi törvényjavaslatra, melyek előttünk fekszenek: mi szavazunk olyan törvényjavaslatokra, melyeknek legnagyobb részét nem értjük, és nem tudjuk, miről van bennök szó. A mi már a szőnyegen levő tárgyat magát illeti: én azt hiszem, a sótörvénynek fő czélja csupán csak az lehet, hogy egy részről az államnak jövedelmet szerezzen, de más részről, hogy ezen okvetlenül szükséges, mind egészségi, mind gazdasági szempontból melló'zhetlen czikk oly áron jusson mindenki kezébe, hogy azt szabadon s bőven használhassa, használhassa oly mérvben, a mely elégséges egészségének fentartására s gazdaságának javítására. Én nem tudom, hogy jól emlékszem-e, de ugy hiszem, hogy igen: a t. pénzügyminiszter úr azt mondotta, hogy Máramarosban s más aknákban a só termelése 27 krba kerül mázsánkint. Nem ismerem a helyi körülményeket, tehát nem vagyok képes megítélni, hogy ezen ár sok-e vagy kevés; hanem azt tudom, hogy más államokban a só igen olcsó pénzen állíttatik elő, s ha ott előállittathatik olcsó pénzen, a hol tenger vizből főzik azt ki, azt hiszem, hogy itt, a hol sziklákból törik, még olcsóbban állittathatik elő. Szükséges volna tehát, hogy a só ára annyira