Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-242

OCXLII. ORSZÁGOS ÜLÉS (Jnnicra 18. 1868.) M vényszéknek a magyar minisztérium előbbi intézkedése alapján Sz.-Udvarhelyró'l Csík-Szeredába leendő visszahelyezését kéri. Nemes Csik szék közönsége a megyék szervezése ügyében beadott javaslatát pártoltatni és tekintetbe vétetni kéri. Széleskut község (Pozsony megye szt.-jánosi kerületében) az 1866-dik évi cholera-járvány alkalmával felmerült gyógyszerészi költségeknek 68 írt 67 kr országos alapból törlesztését kéri. . Román Sándor képviselő úr kivan kérvényt beadni. Román Sándor: Közép-Szolnok megyébe kebelezett Szék helység közönsége megkeresett az iránt, hogy az országgyűléshez intézett kérvényét nyújtsam be. A kérvény rövid tartalma az, hogy ezen község mindamellett is, hogy Kraszna vidéke kellő' közepén fekszik, mégis Közép-Szolnokba van bekebelezve. Mennyire helytelen ez közigazgatásilag, mennyire abnormis, azt nem szükséges indokolni. Hasonló abnormitás számtalan van hazánkban ; ha az ország térképét vizsgáljuk, könynyen meggyőződhetünk arról, hogy igen számosak ; csak mellékesen említem föl Veszprém, Zemplén s különösen a Kis- és Nagy-Kunság és a Hajdú városok példáját. Megvallom, nem tudom, min csodálkozzam inkább: hogy ily abnormitásoklétesülhettek, vagy hogy létesülésök után annyi ideig fenmaradtak és sem az országgyűlés, sem a kormány elhárításukra mindeddig gondot nem fordított ? Hiszem és tökéletesen meg vagyok győződve arról, hogy e kérdés megoldása is bekövetkezik, és hogy vagy az országgyűlés maga, vagy a t. minisztérium intézkedni fog. hogy ezen abnormitás megszüntettessék. Ezen és más tekintetekből,melyeket felhozni nem akarok, ez úttal bátor vagyok e kérvényt a t. házhoz azon kéréssel benyújtani, méltóztassék azt annak idejében pártolólag elintézni. Elnök: Áttétetik a kérvényi bizottsághoz. Napirenden van a sójövedék iránt benyújtott törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása. Lónyay Menyhért pénzügyér: T. ház! A tegnapi ülés végével azon kérdést intéztem a t. házhoz: méltóztassanak megengedni, hogy mielőtt a törvényjavaslat 2-dik szakasza módositására beadott módosifcványra a szavazás megtörténnék, előadjam nézeteméit és felderítsem azon tekinteteket, melyek a törvényhozási elhatározásnál befolyással lehetnek. Miután a tegnapi vita alkalmával azt tapasztaltam, hogy a t. ház előtt még kellőleg nem volt felderítve azon álláspont, melyet a kormány a megkötött egyesség folytán elfoglalni köteles: nem lesz tehát felesleges, ha lehetőleg röviden megemlitem azon stádiumokat, melyeken az egyesség megkötése keresztül ment, miglen megállapittatván, az előterjesztett törvényjavaslat szerkezetének megállapítását eredményezte. Annál inkább szükségesnek tartom szólani az egyesség menetéről és tartalmáról, mivel szükséges, hogy a t. ház előtt kijelöljem: melyek azon pontok a törvényjavaslatban , melyeknek megváltoztatása a szerződésnek megváltoztatását is eredményezné, és így el nem fogadás esetére uj szerződés megkötésének megkisértését tenné szükségessé. Mielőtt ezen tárgyról szólanék, nem kerülhetem el, hogy ismételve ne figyelmeztessem a t. házat arra, hogy ezen törvényjavaslatban sok foglaltatik, mit szükségesnek tartanék egészen más alapokra fektetni, ha az 1867. évi törvények nem rendelték volna meg a minisztériumnak a közvetett adókra nézve és igy a só iránt is az egyességet megkísérteni és meg is kötni, minélfogva nem lehetett szabad kezünk a törvényjavaslat szerkezetének megállapításánál. Épen tegrap hallottam itt azon elvet felállítani, sőt, ha nem csalódom, egy osztály is szükségesnek vélte azon elvnek kimondását, hogy miután a sóilleték az állam szükségletének fedezése tekintetéből úgyszólván egyedáruságot képez, a dolog természete szerint az ország területén egy áron volna adandó, még pedig kincstári raktárakban vagy a kincstár részéről rendelt árulók által. Ezen elvnek helyességét elismerem, sőt, ha Magyarország és ő felsége többi országai közt vám- és zárvonalak léteznének és igy a só iránti egyesség ellene nem szólana, valószínűleg azon javaslattal lépnék a t. ház elé, hogy a só, mint az államegyedáruság egyik nevezetes jövedelmi forrása, azon módon, mint a dohány, mindenütt egyenlő árakon árultassék. Ez egyezik meg az igazság és méltányossággal. De pénzügyi szempontból is a számítást igen | egyszerűen lehetett volna megtenni: csak azt keij lett volna kiszámítani, hogy mennyi jövedelmet . kivan magának biztosíttatni az állam a sójövedékből; ismertetvén az eddig szükségelt mennyiség, ugy az előállítási és szállítási költség : ezeknek be; tudásával egyszerűen annyira kellett volna az ori szag területén a sóárakat emelni, hogy a kívánt | összeg az államkincstár pénztárába befolyjon. Szabolcs megye érdemes képviselője Bónis Sámuel barátom tegnap, ugy hiszem, hasonló észrevételt tett, hivatkozván arra, hogy a múlt időkben egyenlő volt a sóár és azt az országgyűlés hatá} rozta meg. Nem akarom ezen állítást közjogi szem[ pontból elemezni: meg kell azonban jegyeznem, i hogy 1848-ig a só valóságos regale volt, t. i. oly jövedelme a fejedelemnek, melyet az oda fordított, I a hová forditni czélszerünek látta, tehát valóságos | jusregaletképezett; csak II. Lipót alatt az 1790 — 91. ' XX. t. ez. által biztosíttatott az, hogy a sóár az