Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.
Ülésnapok - 1865-242
30 CCXLII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Június 18. 1868.) országgyűlés beleegyezése nélkül felemeltetni nem fog. A sóárak egyébiránt mindig különbözők voltak : 1848 előtt az utoljára országgyülésileg megállapított ár 4 frt pengő volt, melyhez még hozzá számíttatott az árulási költség, mely különböző volt az egyes vidékek szerint, igy például: Márainarosban 19 Va kr, Sóvárott 26 % kr és tengerparton 55 kr; ezenkívül ehhez még hozzá számíttatott a fuvar és kezelési költség, minek eredménye az volt, hogy ezüst pénzben, 1848 előtt a sóár mázsánkint a különböző helyek szerint 5 frt 50 kr és 7 frt 21 kr közt volt megállapítva. Ezen gyakorlat állott fen a régibb időkben. így az 1729. V. t. ez. 2-dik szakaszában meg volt állítva, hogy a hegyes vidékü vármegyékben mértföldenkint és mázsánkint 3 kr, a sík vidékü vármegyékben pedig 2 kr szállíttassák a meghatározott árhoz. Előre bocsátva tehát azt, hogy a sóilleték iránti törvényjavaslat egyezménynek eredménye és koránsem foglalja magában mind azt. mit elméletileg legezélszerübbnek tartanék s bizonyára létesíttetni is kívánnék, ha e tekintetben fenállő törvények szerint egyezséget kötni szükség nem lenne : átmegyek most annak előadására, miként állt a kérdés a minisztérium előtt? Midőn a minisztérium az egyezményt ő felsége többi országainak minisztériumával megkötötte, figyelemmel kellett lenni az 1867. XII. és XVI. t. ez., de különösen az utóbbinak 11-dik szakaszára, mely elrendelte azt, hogy a magyar minisztérium ö felsége többi országainak minisztériumával kössön egyezményt mindazon közvetett adókra nézve, melyek a fogyasztás megadóztatását ezélozzák, még pedig oly móddal, hogy mindkét államterületen a vám- és kereskedési szerződés tartama alatt egyenlő törvények és igazgatási rendszabályok legyenek azon czélból, hogy Magyarország és ő felsége többi országai közt vámvagy zárvonalak fel ne állíttassanak. Természetes volt ennélfogva, hogy a só iránt kötött egyességben mindenek felett azon elvet kellett megállapítani, a mely az első szakaszban talál kifejezést, t. i.: hogy a sóárakat akként kell szabályozni, hogy a sónak Magyarországból ő felsége többi országaiba való szállítása és viszont haszonhajtó vállalat ne lehessen, tehát az árakat akkép kell szabályozni, miszerint ott, a hol határok érintkeznek, egyforma árak legyenek. Az egyezménynek alapja ez, s ezt azért voltam bátor kiemelni, mert a raktári árak megváltoztatása magát az egyezményt ingatná meg. Ezen elvvel összeköttetésben van az 5. szakasz, mely azt fejezi ki, hogy ámbár egyes vidékeken és raktáraknál az árak az egyezményben magában meg vannak állapítva: mind a mellett, miután mégis megtörténhetik, hogy a magyarországi só Ausztriában és az ausztriai só itt adatnék el ezen megállapított árak szerint: ezért volt szükséges ezen átmeneti időben az ötödik szakaszt megállapítani, mely szerint a minisztérium felhatalmaztatik, hogy a sóárt a határszéleken harmincz krajczárral feljebb vagy lejebb szállíthassa. Lett volna egy mód, melynél fogva ezen ötödik szakaszban megállapított felhatalmazás mellőzhető lett volna : ha átalában a sóval való kereskedés eítiltatván, mindenütt, hol sószükséglet van, mind itt, mind ő felsége többi országaiban, raktárak állíttatnának fel, s ott megszabott árak szerint áruitatnék. Azonban ugy hiszem, hogy a tisztelt ház részéről senkisem fogja roszalni azt, hogy a minisztérium nem kívánt a sóra nézve visszalépést tenni, s nem tette azt annál inkább, miután a kereskedés Ausztriában ugy is korlátlanul már régebben gyakorlatban volt s azt ott megszorítani nem lehetett, sőt czélszerübb volt ezt Magyarországra is kiterjesztem*; a kereskedés megengedésének pedig egyenes következése a raktári árak egyezség szerinti megállapítása. Ezen árszabást bátor voltam a t. ház állandó pénzügyi bizottságával, osztályaival és a középponti bizottsággal is közölni, ezen árszabás képezi alapját ezen törvényjavaslatoknak. Miután az árszabás a törvényjavaslat 1. szakasza szerint történt, minden olyan változtatás az árszabásban, a melynél fogva azon elv kivitele, hogy a kereskedés a birodalom egyik részéből a másikba haszonhajtó üzlet ne lehessen, meg lenne hiusitva, s igy az egész egyezmény épen alapjában lenne megingatva. Ha ezen eset eló'állana — pedig előállana ujabb kedvezményi árak elhatározása folytán — megszűnvén az egyezmény, oda kellene a minisztériumot utasitaní. hogy ujabb egyezményt kisértsen meg; vagy pedig nem maradna egyéb hátra, mint hogy ezen kiváltságos vidékek a csempészet meggátlása végett ben az országban vagy az ő felsége országai felé zárvonalakkal különittessenek el. Mindezt azért voltam bátor különösen kiemelni, hogy jelezzem annak fontosságát, mikép a megállapított raktári árak ne változtassanak, különösen az ország nyugati határán. Egészen másképen áll a dolog Erdélyre nézve. Erdély helyzeténél fogva messzebb fekszik a birodalom másik részétől, a szállítás bizonyára még most költségesebb s az ottani só concurrentiába alig léphet az osztrák sóval, sőt ha Erdély kedvezményi ára nem nagy, közbenső zárvonalt Erdély és Magyarország közt fentartani felesleges lenne. Ha azonban a különbség • ly nagy lemé, hogy a csempészet nyereményei üzletté válhatik, ebből természetesen következik, hogy aznn zárvonal, mely most létezik, továbbra is fen lenne tartandó. A mi magát az egyezséget s az annak
