Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-257

352 CCLVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (J üius 8. 1868.) nek is árát a kínálat és kereslet közti arány ha- j tározza meg. Ugyanez áll minden egyéb adónemnél is. Méltóztassanak tekintetbe venni, hogy ezen esetben is, a házbéradónál mikor történhetik az áthárítás? Akkor és azon esetben, ha az illető ház­bérlő a fölemelt adóval növelt házbért megfizetni kénytelen ; mihelyt azonban nem kénytelen, bizo­nyára nem is fogja megfizetni, s ha üresen ma­radnak a házak, a háziurak lesznek kénytelenek a házbért leebb szállítani. Az áthárítás Pesten leg­inkább lehetséges; de La felveszszük Pest példá­ját, az áthárítás itt sem minden viszonyok közt volt lehetséges. Talán méltóztatnak még emlékez­ni, hogy az 1848 előtti években a házbéradó több­nyire csak azon tételekből állt, a melyek munici­palis czélokra vettettek ki, mi véghetetlenül cse­kély volt s a jövedelemnek alig tette egy-két szá­zalékát. Midőn később egyszerre behozatott a ház­béradó : vajon áthárithatták-e egyszerre a házbir­tokosok adójokat a házbérlökre ? Nem, ez csakis lépcsőzetesen történt, mert ha a házbért az összes adóval egyszerre fölemelték volna, a lakók alig tűrték volna el az ily nagy felemelést. Egyébiránt Pesten, hol a szállások tekintetében sokkal na­gyobb a kereslet, mint a kínálat, az adó cseké­lyebb fölemelésének áthárítása könnyű; de csak méltóztassanak tekintetbe venni, hogy ha a pénz­ügyi kormányzat ma azon állapotban volna, hogy a házbéradót felére leszállíthatná, vajon az illető házbirtokosok fognák-e azért a házbért az adóle­szállitás erejéig szintén leszállítani? Ugy hiszem, nem: mert Pest egy gyors emelkedésnek indult város, hol több a lakást kereső, mint a kínáló, s ha soha semmi házbéradó se r lenne, a bérek mégis emelkedtek volna. Mivel én nem vagyok azon nézetben, hogy csak ott, és oly mértékben lehet a házbéradót ki­vetni, a hol és a mennyiben áthárítható, el nem fogadhatom azon következtetéseket sem, melyeket abból levontak. Én csak azon elvet tartom helyes­nek, s ezt óhajtottam volna alkalmazni: hogy miután az államnak bizonyos közjövedelmekre szüksége van és a jelen viszonyok között, egy ne­vezetes, milliókra terjedő vagyon, még eddig kel­lőleg meg nem adóztatott; a jövedelem aránylag egyenlően adóztassák meg: ennélfogva az ország minden részében egyformán fizettessék a házbér­adó is. Ez volt az alapelv, mely házbéradói javas­latomnál vezérelt. Nem tettem különbséget kisebb és nagyobb város között, mert nézetem szerint, 100 forint tiszta jövedelem Pesten épen annyi, mint bármely más kisebb varosban ugyancsak 100 forint; ennélfogva egyformán rovandó meg. Ez egyezik meg az egyenlő teherviselés elvével. A törvényt ily értelemben kivántam volna létesíteni. Miután ezt el nem érhettem, és a pénz­ügyi bizottság által előterjesztett javaslat megkö­zelíti azon ez élt annyiban, a mennyiben bizonyos reform életbe léptetését és pedig megengedem, sok­kal kíméletesebb s lépcsőzetesb módon hozza ja­vaslatba: ennélfogva, mint azt a pénzügyi bizott­ság tanácskozásai alkalmával is nyilvánítana, igen szívesen hozzájárulok ezen javaslathoz; teszem pedig ezt annyival inkább, mert azt tartom, hogy ezen törvényjavaslatnak mentül előbbi életbe lép­tetése folytán gyűjtendő adatok alapján fogja a jövő törvényhozás megítélni, minő alapokra kell a házbéradót fektetni, midőn annak végleges meg­állapításáról lesz szó. A mi azon módosítást illeti, melyet Miskolcz város egyik képviselője benyújtott: erre nézve igen alapos észrevételeit a pénzügyi bizottság elő­adója, Kerkapoiy t. barátom előadta. Én csak azt vagyok bátor hozzáadni, hogy a házbéradónak 14%-ra Vf dó leszállítása folytán nagy arányta­lanság támadna a többi magasabb tételek közt; de aránytalanság támadhatna az osztályadó tételei közt is, miután ezen esetben valószínűleg mindazon városokban, a melyekre nézve a 14% hozatnék be, az ezután kiszabandó adó kevesebb volna, mint a felemelt osztályadó. Méltóztassék például felvenni, hogy egy ház, a mely 1000 forintjöve­delmet hoz, a 14°/ 0 megadóztatási alapot felvéve, miután fentartási költségek fejében 30% levona­tik, és így 700 frt jön megadóztatás alá: fizetne a pénzügyi bizottság terve szerint 112 frt adót, te­hát az egész jövedelemnek 11 % 0 % -át; holott ilyen ház, melyet kisebb városban valószinüleg fel lehet venni, ha 15 szobából áll, 14%-nyi megadóztatás mellett csak 98 forintot, tehát 9% n %-nyi adót fizetne, holott ugyanezen ház, ha 15 szobával veszszük fel, oly helyeken, hol az összes lakrészeknek %-da van bérbe adva, a házosztály­adó 8-ik osztályába esnék, s annak kettőzött téte­lét fizetvén 100forinttal terheltetnék; tehát többel, mint a mennyit a 14% tesz. Egyébiránt azt tartom, t. ház, hogy ezen, a pénzügyi bizottság által előterjesztett, javaslat a lépcsőzetes megadóztatás elvére van fektetve, s azon elv elien lenne oly nagy különbséget tenni, mint azt az inditvány kívánja; előnye ezen javaslatnak az is, hogy a kivitelt könnyíti; s végre, hogy kíméletes eljárást kivan azokra nézve, kik a ház­béradóval eddig még megróva nem voltak; s nem is oly nagyon terhes, minden esetre sokkal ke­vésbbé terhes, mint a földadó, mert ha tekintjük a 16%-ot, mely a jövedelem 70 százalékjára vet­tetik, ez körülbelül annyi, a mennyit jövedelmi adó fejében fizetni kellene, u. m. 11 2 / 10 %. Mindezen okoknál fogva, és különösen még

Next

/
Thumbnails
Contents