Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-257

CCLVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Juliüs 8. 1868 ) 351 tem azt, mikép tekintem én a pénzügyi bizottság által beadott javaslatot. (Halljuk !) A házadóra nézve átalában benyújtott javaslat más alapelvekre volt fektetve, mint azon javaslat, mely jelenben a tanácskozás tárgyát képezi. Talán méltóztatnak emlékezni, hogy midőn az államköltségvetés bemutatása alkalmával, a többi adótörvényekkel együtt házadó iránti törvényjavaslatot a ház elé terjesztettem, átalában azon elvet mondtam ki, hogy a pénzügyi törvényhozásnak és kormányzatnak fö feladata mindenek előtt oda irányozni igyekezetét, hogy az adók és közterheknek igazságosabb felosztását eszközölje, mert csak ez által lesz lehetséges az állam szükségleteit fedezni , s azon adónemeken, melyek aránytalanul súlyosak, könnyíteni. Ezen szempontból indulva ki, a házadóról szóló javaslatom szerkesztésénél engem más elv vezérelt, mintáz, mely a t. kisebbség véleményének fő indokául szolgál, s mely a pénzügyi bizottság többsége javaslatának támogatására mint egyik fő érv említtetik, t. i. hogy akkép kell megállapítani a bázbéradót, hogy az a házbirfcokosok által a bérlőkre áthárítható legyen. Én részemről, midőn a házbéradó iránt a törvényjavaslatot előterjesztettem, a kérdést akkép tekintettem, hogy miután azon jövedelem, mely a házak bérbe adásából származik, az országban egy nevezetes jövevedelmi ágat képez, mely a többi egyenes adókhoz aránylag kevé'sbbé volt megadóztatva : szükséges ezen jövedelemnek igazságosabb s arányosabb terhelését eszközölni, még pedig azon ezélból, hogy ezen nevezetes érték után eszközlött nagyobb j'övedelem folytán ott, a hol a terheltetés más adónemeknél súlyosabb, idővel könnyebbitést hozhassunk be. minő bevételi mennyiséget ér utói'? ez valósággal ájtatos mysterium marad, melyet a beavatlanok hozzávetőleg sem tudnak kikalkulálni, az avatottak pedig hogy mennyire % azt majd a következés, a jövő fogja megmutatni. (Helyeslés balról.) De még egy megjegyzésem van a t. előadó úr azon észrevételére, hogy t. i. épen azok, kik adókönnyítést akarnak, épen azok javasolták a házadónak ilyen terhes keresztülvitelét. Erre az a megjegyzésem — bár föl is menthetném magamat a megjegyzéstől azok után, miket Ghyczy Kálmán képviselőtársam mondott — mert ebben is consequenter járt el a kisebbség, t. i. a középosztálynak és azon fizetni legképtelenebb két osztálynak érdekeit tartotta szem előtt, és az adótehernek súlyát nagyon természetes és indokoltan, épen azon osztályra kívánta irányozni, melynek zsebeiből , a luxus épületeket véve tekintetbe, sokkal könnyebben telik a fizetés. A mi pedig azt illeti, a mely oknál fogva ellenzé az előadó úr Horváth Lajos barátomnak nézeteit, hogy a javaslat logice indul ki bizonyos kategóriákat állítván fel, a hol csak V

s-ad része és ismét, a hol fele van a házaknak bérbe adva, s erről azt mondja, hogy ez sokkal logikaibb, mint az, hogy a régi rósz megmaradván, a házosztályadó maradjon érvényben: erre csak az a megjegyzésem, hogy ha egészen logikailag akarna előadó úr e tekintetben praecedálni, akkor nem az egyes városok közt kellene osztályozást felállítani, hanem minden egyes házat külön kellene classificálni és külön kiróni. De ez sem keresztülvihető. Ezeknek folytán megtartani a régi rósz rendszert, és csak jövedelmezőbbé tenni afiscusra, anynyival is előnyösebb, mint organicus törvényt megállapítani, minthogy ha eze i törvényjavaslat, melyet nem csak én, alázatos véleményem szerint, hanem még igen sokan jónak egyátalában nem tekinthetnek, most már elíogadtatik, akkor ennek lehető refoímja sokkal inkább nehezítve lesz a jövő törvényhozásra nézve, mintsem ha egy a provisoriumból átöröklött reformja fogna inditványoztatni: szóval, nem bevégzett tény, hanem csak megináitott tény fog előttünk állani, mely a jónak utolérésében gátul szolgál; holott itten semmi uj nem inditványoztatván, s a fiscus érdekei kellőleg szem előtt tartatván, a kisebbség véleménye az ajtót a jövő törvényhozások előtt be nem zárja, mely ajtó, hogy e javaslat elfogadása által bezáratik, azt én vallom és hiszem. (Helyeslés bal felöl.) Lónyay Menyhért pénzügyminiszter: T. ház! Ugy hiszem, nem térek el a tárgytól, ha ezen 7-ik szakasz tárgyalásának berekesztése alkalmával, a szavazás előtt néhány szóval megérinMegvallom, nem lehetek azon nézetben, melyet Komárom város nagyérdemű képviselője előadott, és ma és tegnap részletesebben indokolt, miszerint a pénzügyi tudománynak átalánosan elfogadott alapelve az adónak áthárítása. Azt hiszem ugyan, hogy a pénzügyi tudomány elismerte és a gyakorlat mindig tanúsította azt, hogy minden egyes adózó, ha lehet, adóját másra áthárítani törekszik ; de hogy ez átalános alapelv volna az adók megállapításánál, és hogy csak azon adó volna czélszerü, melyet át lehet hárítani: ezt a tudomány átalános elvként ki nem mondotta s én sem fogadhatom el. (Helyeslés.) Mert méltóztassanak például tekintetbe venni, minő eredményeket látunk az egyenes adó legfontosabb neménél : a földadónál. Ha a földbirtokra vetett adó ma fölemeltetnék, vajon az áthárítás lehetséges-e ? feíemelhetnék-e a földbirtokosok a gabonának s egyéb terményeknek árát ? Bizonyára nem: mert mint átalában minden értéknek, ugy a termények-