Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.
Ülésnapok - 1865-255
CCLV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Július 6. 1868.) 303 jövedelem a valóságoshoz képest nevezetesen alantabb áll. De visszatérek arra a kivánságra, a melyet Zichy Nándor képviselő úr, ugy látszik, indítványa által elérni kivan. O t. i. kivánja, hogy mindaddig, mig törvényhozás által a földadónak a katastert illetőleg annak kivetési kulcsa végleg és rendszeresen megállapittatik, addig is engedtessék meg egyes birtokosoknak és egyes községeknek reclamatiókat tenni a tiszta jövedelem kiszámitása ellen. Ugy hiszem, indítványának ez fő iránya. Ha ez fő iránya, és ha a t. ház ezt el akarná fogadni, akkor azon észrevételem van, hogy ha megengedjük azt, hogy reelamatio történjék egyesek részéről. akkor az osztó igazság azt kivánja, hogy adassék meg az államnak is hasonló jog, hogy t. i. ott, hol a tiszta jövedelem igen alant számíttatott ki, az állam is reclamálhasson. Második észrevételem az, hogy midőn ezen földadósorozati munkálat behozatott — nem szólok arról, jól vagy roszul jártak-e el — egy záros határidő volt kitűzve, mely alatt reclamatióit mindenki beadhatta, s bizonyos határidő alatt mind ezen reclamatiók véglegesen elintéztettek. Egyébiránt szabad legyen e tekintetben megjegyeznem, hogy a reclama'iók bevégezte után ujabb reclamatiók a tiszta jövedelem kiszámítására nézve nem voltak megengedve ; de körülbelül 6 — 7 év óta egyesek kérvényei tekintetbe vétettek, s különösen szakavatott, elébb az adó megállapításával foglalkozott hivatalnokok csináltak magoknak ebből keresetet, s egyes nagyobb birtokosnak eszközöltek is leszállításokat. Miután a pénzügyminisztériumot átvettem, azon meggyőződésre jöttem, hogy az ily kivételes eljárások engedélyezésének következése káros magára az adóalapra ; ennélfogva kötelességemnek ismertem még a múlt évben egy rendeletet kiadni, miszerint ilyen egyesek kérvényére kivételesen engedélyezendő leszállítások csupán csak azon esetekben engedhetők meg, melyek a most benyújtott törvényjavaslat szerint is lehetségesek. Tettem pedig ezt, mert saját tapasztalásból tudtam és mondhatom most is, hogy ezen ujabb leszállítások nem annyira a valóságos tiszta jövedelmen, mint az adóprovisorium rendszabályainak kedvezőbb kitételén alapulnak. így példáid a dunántúli kerületben Eisenbart nevezetű úr foglalkozik ezzel, s épen a Zichy család birtokadójából nevezetes leszállításokat is eszközölt az előbbi időkben. Meglehet, hogy sok alapos oka van a provisorium szabályai szerint reelamálni; de kivételes megengedése ily reclamatióknak az adóalapot nevezetesen csökkenthetné. így tul a Dunán egy 11 községre terjedő uradalomban kívántatik a tiszta jövedelemnek 160,000 forinttal való leszállítása, még pedig visszahatóíag 1853-ig; ennélfogva csak e r sen egy esetben a kincstár 400,000 forintban károsulna, a birtokos pedig ugyanannyit nyerne. Mindezt átalában csak azért említem, hogy veszedelmes eljárás volna, ha tárt és széles kaput nyitnánk annak, hogy a tiszta jövedelem kivetése ellen — mi ugy is csak provisorius — mostidőködleg reclamatiók tétethessenek. Mert mi lenne ennek következése? Az, a mi volt múltévekben: hogy egyes nagyobb birtokosok, kiké tekintetben ügyesen tudnának eljárni, kivihetnék a reclamatiókat, az ország legnagyobb része pedig, a szegény nép ez által terheltetnék, mert ha az adóalap itt leszállíthatnék, csakugyan azokra kellene róni. {Elénk helyeslés.) Ha még azzal hízeleghetnék magamnak, hogy a t. ház emlékezni méltóztatik azokra, miket ezelőtt 2 7 2 hónappal az államköltségvetés benyújtása alkalmával bátor voltam mondani, ha azokra hivatkozhatom, ugy hiszem, nem szükséges bővebben indokolnom azon álláspontot, melyet én a íöldadóra nézve elfoglalok. Csak azt jegyzem meg, t, ház, hogy azon meggyőződésben vagyok, mint ezt akkor is kijelentem, hogy minden adó közül bizonyára a földadó az, mely a legterhesebb; azon meggyőződésben vagyok, hogy mind azon adónemek között , melyeknél reformok behozatala mindenek előtt szükséges, első helyen áll a földadó; de más részről megjegyeztem azt is, és most sem lehetek más véleményen, hogy miután törvényhozásunknak pénzügyi tekintetben feladata az, hogy saját államháztartását ugy rendezze, hogy jövedelmeivel költségeit képes legyen fedezni, ennélfogva, bár mennyire kivánatos lenne, a mostani körülmények között a földadót leszállítani nem lehet; holott, ha — ismét hivatkozva az akkor mondottakra — ha egyszer — s ugy hiszem, rövid idő múlva — megszavaztatnak mindazon törvények, melyek az adók rendszeres behajtása iránt s a közterhek rendesebb felosztására általam beterjesztettek, s kellő takarékosak leszünk a kiadásoknál, oly eredmények állhatnak elő, hogy tán be sem várva az 1870. évet, mint Ghyczy Kálmán barátom mondotta, már előbb is azon örvendetes helyzetben lehet a kormány, hogy e legnagyobb teherre, t. i. a földadóra nézve, habár csekélyebb összegben, maga tehet a leszállításra javaslatot. Teljesen osztozom Nyáry Pál képviselő úr azon nézetében, hogy azon terheket, melyeket a földbirtok visel, csak akkor fogjuk kellőleg meggyőzhetni, ha mind az, mi a földmivelés fölvirágzására befolyással van, mint hitelintézmények terjedése, többek közt a földhitelintézeti hitelezések, továbbá mind az létcsittethetik, mi a gyár- és kézműipart virágzó állapotba helyezendi; azonban.
