Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-241

24 CCXLI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Június 17. 1868.) meg fogok nyugodni; de mig e rendelkezés beál-1 land, azt hiszem, szükséges volna azon vidék szegény népének megnyugtatására kimondani, hogy e szabály rajok is alkalmazva leend, ép ugy mhit alkalmazva van a többi vidékekre. Dobrzánszky Adolf: Én részemről abban sem tudnék megnyugodni, ha eszközöltetnék is az, hogy a sáros i vidék azonnal kősóval láttassák el, mert még akkor sem lennének oly helyzetben a sárosi és a közelében levő vidékek, mint a többiek: t. i. a többiek, melyek sót termelnek, nagyon olcsó áron, a sárosiak pedig igen drága áron kapnák. Már pedig én az egyenlőség barátja vagyok e téren. Ha Erdély azért, mert ott terem ezen só, kivánja, hogy olcsóbban élvezze, olcsóbban, mint a termelési helyeken; ba ily kedvezményi árak vannak másutt is: miért vonatnának ki azon kedvezmény alól Sáros és vidéke, nem értem. Én tehát pártolom Bujánovics indítványát. Pillér Gedeon: T.ház! Nincs nyomasztóbb tárgya a megadóztatásnak, mint a só, melyet minden ember használni kénytelen. De még nyomasztóbb azon érzelem, ha valaki azt hiszi, hogy az állam által igazságtalanul rovatik meg. Itt pedig tisztán kitűnik az igazságtalanság, ha az ember számba veszi, hogy midőn a máramarosi lakos, ki azon szerencsében részesül, hogy 'ott született, 5 frton kapja a kősót, akkor az, ki szintén azon szerencsében részesült ott születni, hol főtt só van, nem kapja azon, de sokkal magasabb áron, mint a máramarosi lakos. Én azt hiszem, ezen igás ágtalanság sokkal nagyobb nyomást gyakorol erkölcsileg, mint azon árkülönbség, mely itt kérdés tárgyává vált; és azért részemről pártolván Bujánovics Sándor képviselőtársam indítványát, egész tisztelettel felkérem a t. házat, ha nem máskép, méltóztassék legalább a máramarosi sóárhoz egészen arányosan és azzal egyformára határozni a só árát. Lónyay Menyhért pénzügyminiszter : Mint már volt szerencsém a központi bizottság előtt és az osztályokban is kijelenteni, hol ugyanazon kérdést tették az érdeklettek: vajon gondoskodni kiván-e a kormány, hogy a máramarosi só ezen vidéken ugyanazon áron árultassék? erre nézve már akkor bátor voltam kijelenteni, hogy a mennyiben a sóvári só ugy sem elégséges az ottani megyék szükséglete ellátására, gondoskodni fog a kormány arról, hogy ott is raktárak állíttassanak fel a máramarosi só árulására, hasonló áron mint egyebütt. Azt hiszem, ez által az előadott kívánságnak elég van téve. Besze János: Az ország lakóinak nyugalma, békéje, bizalma egy ponton nyugszik: hogy ha a teher egyforma, a törvény jótékonysága is egyformán éreztessék. Azért, hogy egy, két, három megyét a topographicus helyzet oly helyre tett, hol sót főznek, midőn országszerte a só másutt olcsóbban kapható, annyi százezer ember elszomorittassék egy kis fináczialis operarumért, egy kis, Isten tudja minő csempészeti félelemnél fogva : azt engedni nem szabad. Méltányosság az, hogy ha a terheket egyenlően viseli minden ember a hazában, ha egyszer alkalma nyílik a törvényhozó testületnek egy kis engedménynyel jótékonyságot gyakorolni, azt is egyformán érezze az ország minden lakosa. Ennélfogva én Bujánovics Sándor képviselőtársam inditványát pártolom. Elnök: Senki többé a szólásra felírva nem levén, szavazásra kérem a tisztelt házat. A szavazási kérdés következő: kérem azon t. képviselőket, a kik a sójövedékre vonatkozó törvényjavaslat második szakaszát a központi bizottság által előadott észrevételekkel elfogadni akarják, felállani. (Megtörténik.) Most az ellenpróbát kell megtenni. Kérem azon képviselő urakat, a kik a második szakaszt a központi bizottság módosításaival el nem fogadják, méltóztassanak felállni. (Megtörténik. Fölkiáltások: Nem ez a kérdés!) A ház a szerkezetet el nem fogadja. Bónis Sámuel: A kérdés első pontja helyesen volt feltéve, tudnillik arra kellett először szavazni, hogy a kik a központi bizottság módosítását, a mint azt a minisztérium is elfogadta, pártolják, álljanak fel. Már most az a kérdés: volt-e annak többsége vagy nem ? Ha többsége nem volt, akkor a második kérdés az: elfogadtatik-e Bujánovics módositványa ? {Felkiáltások: Csak ellenpróba volt!) Az ellenpróbát az elnökségnek hatalmában van megtenni. Elnök: Ki kell jelentenem a t. háznak, hogy én csak azért tettem fel az ellenkező kérdést, mivel nem voltam tisztában a többségre nézve. Ennélfogva kötelességem volt az ellenpróbát megtenni. Most következik Bujánovics képviselő módositványa. Deák Ferencz: Csodálom, hogy ezen tárgynál fenakadás lehet. Minden szavazásnak positiv eredményének kell lenni. A vélemények szétágaztak. A szabályok szerint elsőben a minisztériumnak vagy a központi bizottságnak — a mi most már mindegy — javaslata döntetik el szavazás által. Ha ez elfogadással döntetik el, elesnek minden módositványok; ha pedig el nem fogadással döntetik el, akkor kerülnek sorba a módositványok. A kérdést helyesen tette fel az elnök: t. 1. elfogadja-e a ház a minisztériumnak a központi bizottság módosítása szerinti javaslatát? mert a kettő már most egy. Felállással szavaztunk: a kik elfogadják, felkeltek. Ha ezen felkelés folytán az elnök ár kimondhatta volna, hogy elfogadtatott e a javaslat vagy nem, akkor a további kérdés el-