Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-241

24 CCXLI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Június 17. 1868.) meg fogok nyugodni; de mig e rendelkezés beál-1 land, azt hiszem, szükséges volna azon vidék sze­gény népének megnyugtatására kimondani, hogy e szabály rajok is alkalmazva leend, ép ugy mhit alkalmazva van a többi vidékekre. Dobrzánszky Adolf: Én részemről abban sem tudnék megnyugodni, ha eszközöltetnék is az, hogy a sáros i vidék azonnal kősóval láttassák el, mert még akkor sem lennének oly helyzetben a sárosi és a közelében levő vidékek, mint a többiek: t. i. a többiek, melyek sót termelnek, nagyon olcsó áron, a sárosiak pedig igen drága áron kapnák. Már pedig én az egyenlőség barátja vagyok e téren. Ha Erdély azért, mert ott terem ezen só, kivánja, hogy olcsóbban élvezze, olcsób­ban, mint a termelési helyeken; ba ily kedvez­ményi árak vannak másutt is: miért vonatnának ki azon kedvezmény alól Sáros és vidéke, nem értem. Én tehát pártolom Bujánovics indítványát. Pillér Gedeon: T.ház! Nincs nyomasztóbb tárgya a megadóztatásnak, mint a só, melyet min­den ember használni kénytelen. De még nyomasz­tóbb azon érzelem, ha valaki azt hiszi, hogy az állam által igazságtalanul rovatik meg. Itt pedig tisztán kitűnik az igazságtalanság, ha az ember számba veszi, hogy midőn a máramarosi lakos, ki azon szerencsében részesül, hogy 'ott született, 5 frton kapja a kősót, akkor az, ki szintén azon szerencsében részesült ott születni, hol főtt só van, nem kapja azon, de sokkal magasabb áron, mint a máramarosi lakos. Én azt hiszem, ezen igás ágta­lanság sokkal nagyobb nyomást gyakorol erköl­csileg, mint azon árkülönbség, mely itt kérdés tár­gyává vált; és azért részemről pártolván Bujáno­vics Sándor képviselőtársam indítványát, egész tisztelettel felkérem a t. házat, ha nem máskép, méltóztassék legalább a máramarosi sóárhoz egé­szen arányosan és azzal egyformára határozni a só árát. Lónyay Menyhért pénzügyminiszter : Mint már volt szerencsém a központi bizottság előtt és az osztályokban is kijelenteni, hol ugyan­azon kérdést tették az érdeklettek: vajon gondos­kodni kiván-e a kormány, hogy a máramarosi só ezen vidéken ugyanazon áron árultassék? erre nézve már akkor bátor voltam kijelenteni, hogy a mennyiben a sóvári só ugy sem elégséges az ottani megyék szükséglete ellátására, gondos­kodni fog a kormány arról, hogy ott is raktárak állíttassanak fel a máramarosi só árulására, ha­sonló áron mint egyebütt. Azt hiszem, ez által az előadott kívánságnak elég van téve. Besze János: Az ország lakóinak nyu­galma, békéje, bizalma egy ponton nyugszik: hogy ha a teher egyforma, a törvény jótékony­sága is egyformán éreztessék. Azért, hogy egy, két, három megyét a topographicus helyzet oly helyre tett, hol sót főznek, midőn országszerte a só másutt olcsóbban kapható, annyi százezer ember elszomo­rittassék egy kis fináczialis operarumért, egy kis, Isten tudja minő csempészeti félelemnél fogva : azt engedni nem szabad. Méltányosság az, hogy ha a terheket egyenlően viseli minden ember a hazában, ha egyszer alkalma nyílik a törvényhozó testületnek egy kis engedménynyel jótékonyságot gyakorolni, azt is egyformán érezze az ország minden lakosa. Ennélfogva én Bujánovics Sándor képviselőtársam inditványát pártolom. Elnök: Senki többé a szólásra felírva nem levén, szavazásra kérem a tisztelt házat. A szava­zási kérdés következő: kérem azon t. képviselő­ket, a kik a sójövedékre vonatkozó törvényjavas­lat második szakaszát a központi bizottság által előadott észrevételekkel elfogadni akarják, felál­lani. (Megtörténik.) Most az ellenpróbát kell meg­tenni. Kérem azon képviselő urakat, a kik a má­sodik szakaszt a központi bizottság módosításaival el nem fogadják, méltóztassanak felállni. (Megtör­ténik. Fölkiáltások: Nem ez a kérdés!) A ház a szer­kezetet el nem fogadja. Bónis Sámuel: A kérdés első pontja helye­sen volt feltéve, tudnillik arra kellett először sza­vazni, hogy a kik a központi bizottság módosítá­sát, a mint azt a minisztérium is elfogadta, pártol­ják, álljanak fel. Már most az a kérdés: volt-e an­nak többsége vagy nem ? Ha többsége nem volt, akkor a második kérdés az: elfogadtatik-e Bujáno­vics módositványa ? {Felkiáltások: Csak ellenpróba volt!) Az ellenpróbát az elnökségnek hatalmá­ban van megtenni. Elnök: Ki kell jelentenem a t. háznak, hogy én csak azért tettem fel az ellenkező kérdést, mi­vel nem voltam tisztában a többségre nézve. Ennél­fogva kötelességem volt az ellenpróbát megtenni. Most következik Bujánovics képviselő módosit­ványa. Deák Ferencz: Csodálom, hogy ezen tárgy­nál fenakadás lehet. Minden szavazásnak positiv eredményének kell lenni. A vélemények szétágaz­tak. A szabályok szerint elsőben a minisztérium­nak vagy a központi bizottságnak — a mi most már mindegy — javaslata döntetik el szavazás által. Ha ez elfogadással döntetik el, elesnek min­den módositványok; ha pedig el nem fogadással döntetik el, akkor kerülnek sorba a módositvá­nyok. A kérdést helyesen tette fel az elnök: t. 1. elfogadja-e a ház a minisztériumnak a központi bizottság módosítása szerinti javaslatát? mert a kettő már most egy. Felállással szavaztunk: a kik elfogadják, felkeltek. Ha ezen felkelés folytán az elnök ár kimondhatta volna, hogy elfogadtatott e a javaslat vagy nem, akkor a további kérdés el-

Next

/
Thumbnails
Contents