Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-241

CCXLI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Június 17. 1868.) 23 .azon másik indítványt, melyet Berzenczey képviselőtársunk tett, ki azt hiszi, hogy ennek rögtön meg kell történni. Kérném a t. házat, méltóztassék ezen két kérdést előleg eldönteni: mert ha ez előleg eldöntetik, különösen Berzenczey indítványa értelmében, az alább következő pontokra nem lesz szükség. Én azt hiszem, itt politikáról van szó, mely a financziába is belevág. Ne méltóztassék azt gondolni, hogy ha a sónak ára minél nagyobb lesz, annál több jövedelmet fog hajtani. Nem ugy áll. íme annyira szorult helyzetben volt a minisztérium pénz dolgában — természetesen, mert Bécsből mindig azt kiáltják felé: pénzt! pénzt! — hogy a marhasó árulását kénytelen volt korlátozni, pedig ha oly áron árultatik a kősó, hogy azt meg lehet venni az igavonó és heverő marhák számára, tessék elhinni, senki sem fog marhasót venni, hanem kősót, mert az gazdaságosabb. Ha az országban illendően ily árakon árultatik, mindenütt két, három, négy annyi fog elkelni; és ha három forinttal árultatik, alkalmasint ugyanannyi millió be fog jönni. Hiszen a só olyanforma, mint a levegő: azt az Isten adja; az a kis fáradság fordittatik rá, hogy ki kell emelni a földből: hát abból az állam mo•nopoliuinot csináljon? Es a maga favarát is be tudja'? Méltóztassanak megbocsátani, az olyanforma lenne, mintha egy családatya, ki gyermekeit taníttatja, csak azért, mert az egyiket Debreczenbe, a másikat Pozsonyba adja, a harmadikat pedig helyben tanittatja, különbséget tenne, és az örökségbe be akarná tudni azon fuvarozási költséget, a mit oda szállításokra fordított. En tehát nem eléggé látom indokoltnak ezen 9-ik osztály külön nézetét, mely arra van állapítva, hogy figyelembe veszi, hogy a fogyasztási adó megszabásánál a szomszéd államokkal együttesen meghatározandó elveket kell követnünk : mert méltóztassanak nekem megbocsátani azon szomszéd államok, ha én nem igen félek attól az 6' sójoktól, mert igen jól mondotta Berzenczey képviselőtársam, hogy nem befelé jönnek azok, hanem a miénk megy oda ki. De vegyük azt az esetet, a mi alig hihető, hogy olcsóbban szállítanák ők oda a sót, mint mi adjuk a miénket. Mi következik ebből'? Az, hogy mi is adjuk azon az áron a sót. Épen ellenkezőleg történik a dolog. Törökország felé olcsóbban viszik ki saját sónkat, mint a hogy mi magunk megveszszük. Nem tudom, hogy most ngy van-e ? de azt tudom, hogy ugy volt, hogy a katonának még a pró fontjába sem adtak sót. Igen jól hivatkozott tegnap arra Nyáry Pál, hogy adjatok józan politikát, én adok jó financziát. E tekintetben, ha szabad némileg eltérnem a tárgytól, igen röviden fogom érinteni, a mit Csanády képviselőtársam említett: hogy addig ne reméljünk semmi biztos jövőt, mig a deficitek körében maradunk. O érintette röviden , hogy ezt csak ugy lehet elérni, ha a katonaság száma alább szállíttatik. Igaz; de erre azt felelik, hogy akkor le kell fegyverkezni. Én meg azt felelem, megpróbáltuk már Sadovánál. Föl volt a hadsereg emelve, föl volt csigázva a legnagyobb számig. Mi lett belőle? A deficitek szaporodtak. Ezután is ugy lesz. Én azt óhajtom, méltóztassék a minisztérium ő felségét meggyőzni arról, hogy nem a katonaság sokasága, hanem a deficitek megszüntetése fogja azon józan politikát előidézni, mely p felsége országait erőssé, hatalmasabbá teszi. Én, uraim, szívesen fizetek annyi adót, mint eddig "fizettem, de csak ugy, ha azt látom, hogy nem a Danaidák hordójába megy az , hanem megy a deficitek törlesztésére. Ennek következtében én járulok Berzenczey képviselőtársam indítványához : hogy tudniillik az országban rögtön egy áron árultassék a só. Bánó József: Ha t. pénzügyminiszter urnák előterjesztésében megnyugvást találhattam volna, nem szólaltam volna fel; de miután Bujanovics képviselő úr oly indítványt nyújtott be, mely különösen Felső-Magyarország egyik nagy vidékét érdekli, lehetetlen, hogy én is pár szót mellette, t. i. az indítvány mellett ne emeljek. Nem kíván azon vidék egyebet, mint hogy a t. ház egyforma mértékkel mérjen azon vidéknek is, olymértékkel, melylyel egész országban él: mert midőn az egyesség vétetik alapul, s maga a központi bizottság is azt mondja,hogy a só egy harmadával szállíttassák le, méltóztassanak azon vidéket is az egyességbe vonni és a kimondott elvet reá is alkalmazni. A miniszter úr által előhozott egyességben minden esetre, kivétel nélküli elv gyanánt van kimondva, hogy 2 frt 40 krral szállíttatik le a só. Ha ez áll az egész országra nézve, nem tudom, t. ház, miért lenne csupán ezen vidék kivéve e szabály alól. Csak Erdélyre nem áll, mert ott még kisebb az ár. Minthogy pénzügyminiszter úr azt is méltóztatott előhozni, hogy akkor le kellene szállítani azon érintkezési pontoknál is, hol a kősó végződik és kezdődik a főtt só, és Vielicskára méltóztatott reflectálni, hogy t. i. ott is le kell szállítani: bátorkodom erre nézve viszonozni, hogy én nem félek attól, hogy akkor a kősót azon vidék is nem venné és azt ott le kelljen szállítani, mert tudja az egész világ, hogy a főtt só roszabb a kősónál. Ha pénzügyminiszter úr biztosítja azon vidéket, hogy ott a kősó minden körülmények közt és a törvény életbe léptetésétől kezdve szintén kapható lesz, minthogy a kősó jobb a főttnél, én abban teljesen